Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

134 Az országgyűlés felsőházának 15. Illése 1939. évi december hó lh-én, csütörtökön. tósága, aki akkor alispán volt. ő bizonyíthatja azt, hogy ez úgy van, ahogy mondom. Sok szó esett arról, hogy a többtermelés és az export tekintetében a kisbirtok hátrányban van a nagybirtokkal szemben. Azt hiszem, mindnyájan kaptunk könyveket a birtokreformra vonatkozólag. Midőn az elsőt kaptam, elolvastam, és az bebizonyította grafikonnal és statisztikával, hogy ha elvesznek a nagybirtokból, vége az országnak. Egész éjjel nem tudtam aludni e miatt; másnap azonban kaptam egy másik könyvet, amely bebizonyította szintén statisztikával és grafikonnal, hogy ha nem osztják fel a nagybirtokot, akkor vége a világnak. Megnyugodtam és gondoltam: valahol a középen lesz az igazság, mert a statisztika nem egyezik mindig az élettel. Nekem van olyan kisgazdám, akinek ."> holdja van és nagyszerűen prosperál, és van olyan kisgazdám, akinek 50 holdja van, és védett,^ örökké tele van adóssággal. Valahányszor én statisztikai alapon kezdtem gazdálkodni és otthon disznót hizlaltam, vagy megdöglött a disznó, vagy lement az ára, és ráfizettem. ( Derültség.) A statisztika és az élet nem egyezik. Igaz, hogy a többtermelés tekintetében a kisbirtok hátrányban lesz. de amint Fischer Béla ő méltósága tegnap bivatkozott rá, Baranyában alig van különbség. Ha tehát a kisgazda nem termel annyit, mint amennyi a nagybirtokos átlagos termése, tessék — amint minden felszólaló hivatkozott rá — gazdasági iskolákat csinálni, tessék kioktatni, kitanítani azt a kisgazdát, hogyan gazdálkodjék. Tessék talán a gazdasági felügyelőség személyzetének szaporításával olyan szervről gondoskodni, amely állandóan ott van mellette, amely tanáccsal látja el és megtanítja több és jobb termelésre, Ami az exportot illeti, a kisgazda úgyis — amint a miniszter ár ő nagyméltósága is többször hangoztatta — többször az állattenyésztéssel, a baromfitenyésztéssel foglalkozva pótol ia a kevesebb termelést, mert ebben a tekintetben előnyben van a nagybirtokkal szemben. A baromfitenyésztéssel az az előny is megvan, hogy mindig van biztos exportálási lebet őség. Nagyon hálás vagyok a miniszter úrnak, hogy éleslátással a jövőbe nézve mindent elkövet és iparkodik a baromfitenyésztést fejleszteni. Az exporttá] azonban némi bajok is vannak. A mnlt évben kivitt vaj után például a kormány fizetett kilogrammonként körülbelül 62 fillér árkiegészítő járulékot, •— ez 2 millió pengőt tesz ki — hog_y a gazdák megfelelő árat kapianak a tejért. Belfogyasztásunk kismértékű az európai államokhoz képest. A svéd fejadag 490, a finn 417, a svájci 410, a német 340, nálunk 140 liter. Kérdem, miért szállítunk mi ki tejet, miért fizetünk mi 2 milliót rá arra, hogy vaiat szállítsunk ki, hiszen a belfogyasztást kellene növelni, hiszen ha a kormány ezt a 2 millió pengőt szegény gyermekeinknek, akik rosszul táplálkoznak, odaajándékozza, még mindig jobban járunk és ezt 2 millió pengőt nem fizetjük ki azért, hogy idegen gyermekek ihassanak tejet, hanem itthon használtuk fel a tejet a mi gyermekeinknek. Egészen bizonyos, hogy az átmenet bizonyos nehézségekkel fog járni. Biztosra veszem, hogy ő nagyméltósága hazaszeretete, lelkesedése, nagy tudása meg fog küzdeni ezekkel az átmeneti nehézségekkel, azonban egy sikere egészen biztosan lesz ennek a birtokreformnak, ha azt helyesen viszik keresztül. Azt mondja a miniszterelnök úr: »Földbirtokreformmal nem lehet egyik napról a másikra virágos kerteket elővarázsolni, de igenis szorgalmas mim! kával, a földeloszlásnak fokozatos igazságo' sabbá tételével a magyar faj megerősödését ! minden körülmények között el lehet érni«. Ha ! tehát vannak nehézségek, ezeket a nehézségeket a miniszterelnök úr és a mostani földmívelésügyi miniszter úr bölcsessége, igenis, át fogja hidalni. De mondom, ha helyesen hajtják végre ezt a javaslatot, egy sikere feltétlenül lesz. Ha a birtokososztály ma, amidőn egy új messianizmust hirdetnek a szomszédban, megérti ennek a reformkorszaknak a szavát, ha az alsó néposztályt felemeli magához, és a népi erőket bekapcsolja a münzet vérkeringésébe, akkor meg lesz az az eredménye, hogy megteremti a nemzeti egységet, megszűnteti 82 osztálykülönbséget és összeforraszt minden magyar embert a haza iránti önzetlen szeretetben és ez az erkölcsi siker többet fog érni minden exportnál és minden többlettermelésnél. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Albrecht királyi herceg ő fensége. Albrecht királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A földbirtokreform is azon problémák közé tartozik, amelyekkel a magyar törvényhozás nem tud egyszerre mesrhírkózni. Ez azonban nem a magyarság hibáia. síért az a kérdés, hogy kié a föld, csak akkor válhatott a mezőgazdasági kisüzem megalapozásához vezető earvik úttá, amikor az állam is visszanyerte teljes önállóságát és öncélúságát. Ha előzőleg- történtek is kísérletek, tudatos magyar földbirtokpolitika csak azóta létezik hazánkban, amióta egyes nemzetiségeinknek kívülről céltudatosan irányított földbirtokpolitikájára építették fel azokat az elbirtoklási elméleteket, amelyek a trianoni toriilet-mefrcsonkításhoz vezettek. A törvényjavaslat indokolása csak futólag érinti a társa dalom "zemléletek befolyását a földbirtokkérdésre. Felfogásom az, hogy igen világosan meg lehet különböztetni az egyes korszakok egymásutánját a szerint, hogy a föld mely célt szolgálja. A feudális szemlélet a földbirtokot a honvédelmi feladatok társadalmi megalapozására használta. Ha régi formájában elavult is. ne feleitffük el. hogy a honvédelem első és nélkülözhetetlen célkitűzése ma is a társadalomnak. A nemzeti becsület őre a magyar vitéz és a magyar Vitézi Kend tagjainak jogcíme a földhöz nemcsak jutalmazás, de buzdítás az eljövendő példaadásra, A feudális világszemléletet nálunk a XTX. I század derekán felváltja a liberális korszak, amelyben a földbirtok területi nagysága egyaránt társadalmi állást és politikai befolvást jelent. Jókai »Magyar nábob«-jának szociális felfogása patriarchális, gazdálkodása extenzív, külterjes volt. A kiegyezés utáni iparosodás lélektani behatásától lehet származtatni a mezőgazdaságban is mindinkább előtérbe lénő jövedelemfokozást. A versengés láza a föld progresszív kihasználására serkent. — a többtermelés célját a befektetés óriási megnövekedése szolgálja és a költségleszorítás követelménye antiszociális gépesítésre. <•( mezőgazdaság mechanizálása ra vezet. A Ház asztalán fekvő törvényjavaslatot úgy lehet jellemezni, hogy kevesen sokallják és sokan keveslik; nem vindikál magának mást, mint hogy az eddigi idevágó törvény rendel-