Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
114 Az országgyűlés felsőházának 1U. ülé mértékben ki lesz használva és nem lesz kihasználva, vagyis megint a részleges munkanélkülség átkát fogja viselni 581.000 kereső, az 1,337.000 lelket számláló néprétegnek a keresője. Ha megint megcsináljuk a számítást, amely szerint ennek a rétegnek foglalkoztatottsága eddig 847% s ebből a 847%-ból 46% teljes foglalkoztatottsághoz jut, akkor az 54%-nak a foglalkoztatotsága természetesen lényegesen romlik, mégpedig le fog esni 718%-ra, vagyis az az 581.000 keresőt számláló népréteg a reform télies keresztülvitele után 28%-ig lesz munkanélküli. Ez olyanmérvű munkanélküliséget jelent, különösen azzal szemben, ha azt fogják látni, hogy mások teljesebb munkához jutnak, ami a magyar falu szociális békéjét teljesen felborítaná. Igénytelen véleményem szerint tehát a reformnak egyik sarkpontja, hogy tudunk-e olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel ezt a 581.000 keresőt is százszázalékig foglalkozáshoz tudjuk juttatni. Ezt másképpen úgy is lehet kifejezni, hogy ennek az 581.000 keresőnek 28%-át, vagyis 163.000 keresőt kellene más foglalkozási ágba átvinni va«ry a magyar mezőgazdaság kézimunka szükségletét kellene olyan mértékben, tehát 12.5%-kal emelni, hogy ezáltal ez a 163.0 n u kereső foglalkozáshoz jusson. Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy ennek a 163.000, röviden 160.000 keresőnek más foglalkoztatási ágakba való elvezetébe mit jelent a mezőgazdaság szempontjából. Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban a munka nem egyformán oszlik m^g az egész évben és az errevonatkozó statisztikai adatok is bizonyítják, hoey van olyan időszak, június és július hónapokban, amikor az összes jelenlegi mezőgazdasági keresők foglalkoztatva vannak még 1 pedig úgy. hogy azt mondjuk, hogy a száz százalék felett vannak foglalkoztatva. Azt kell mondanunk, hogy a mezőgazdaság mai termelési rendszere mellett erre a 160.000 keresőre a mezőgazdaságnak szüksége van, tehát hogy a 160 000 keresőt csak úgy tudjuk nélkülözni, hogyha a mezőgazdaságban — különösen a közép- és a nagyüzemek — jelenté*keny gépi berendezésre és gépi művelésre térnek át. mert különben a nyári hónapokban ezt a 160.000 munkást nélkülözni nem tudják. Ez elsősorban igen jelentékeny tőkebefektetést tesz szükségessé, másodszor maga után vonja azt is, hogy a gépi berendezkedés ós a mezőgazdasági közép- és nagyüzemek nagyobbmérvü gépesítése, mint amilyen mértékben ma metrvan, ezen a 160.000 keresőn túl még további munkanélkülieket vagy további feleslegeket is vonhat maga után. A dolog nagyon természetes, miután a gépesítés és a mechanikai berendezés nem olyan, hogy azzal akármely ponton meg lehetne állani. Azt hiszem tehát, hogy szociális szempontból ott van ennek a javaslatnak az ugrópontja, hogy el tudjuk-e érni azt, hogy a mezőgazdasáípban jelenleg foglalkozással nem bíró 160.000 keresőt valamilyen módon foglalkoztatni tudjuk. Magyarországon a munkanélküliséget nem igen tekintették ezelőtt égető kérdésnek, hiszen — sajnos — nálunk a munkanélküli segél y sincs rendszeresítve és általában Magyarországot régebben úayis szokták feltüntetni mint olyat, ahol a munkanélküliség nem égető szociális probléma. Néhai Darányi Kálmán miniszterelnök úr 1937 április 19-én Szegeden tartott beszédében adót programm1939. évi december hó 13-án, szerdán. jában két szociális feladatot jelölt meg, mint legfontosabb kormányprogrammot, amelyeket megvalósítani akar. Az egyik volt az egyetemről kikerülő fiatalság elhelyezése és a másik a télies vagy részleges mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetése. Úgy látom, hogy az ő Programm jának vagy ezen programmpontnak a megvalósítását célozza ez a javaslat, amely azonban, mint látjuk, tovább nem terjed 1 , mint odáig, hogy 160.000 kereső ellátatlanságát nem tekintve, a többi ellátásáról gondoskodik. Felmerül az a kérdés, hogy ezt a 160.000 keresőt lehet-e és hol lehet elhelyezni. Magának a törvényjavaslatnak egyes intézkedései is utalnak rá, s a bizottsági tárgyalásokon is felmerült az a vélemény, hogy Magyarországon a gyáriparban kell alkalmazni őket. Legyen szabad egészen röviden megvizsgálnom azt, hogy milyen lehetősége, milyen kilátása van annak, hogy a magyar gyáripar körében a 160.000 keresőt fel tudják venni. Ennek a kérdésnek természetesen nagyon sok oldala van. Van szociális, gazdasági, pénzügyi oldala. Elvégre az, hogy 160.000 keresőt, aki eddig nem az ipari munkához volt szokva, hogyan lehet megtanítani ipari munkára, s hogyan lehet áttelepíteni évenkint 24.000 lelket más munkahelyre, olyan kérdések, amelyekre nagyon nehéz válaszolni. De ha a legfontosabb részét nézzük, azt, hogy vájjon ennek a 160.000 keresőnek a munkateljesítményét képes-e a magyar gyáripar felszívni vagy alkalmazni, akkor elsősorban meg kell vizsgálnunk, hogy mi ennek a munkateljesítménye és mi az a munkateljesítmény, amit ma a gyáriparban foglalkoztatottak teljesítenek. 1937-ben a gyáriparban foglalkoztatottak teljesítménye 80 millió normál munkanapot tett ki, a 160.000 keresőnek a munkateljesítménye pedig 32 millió munkanapot tenne ki, tehát éppen a 40%-át annak, mint amennyit ma a gyáripar igénybe vesz. Egészen nyilvánvaló, hogy azokon a problémákon túl, hogy a gyáripari termelést lehet-e fokozni olyan mértékben, hogy ennyi keresőt alkalmazni tudjon, abból a szempontból, hogy az ilyen módon előállított termékeket lehet-e gazdaságos áron akár belföldön, akár külföldön értékesíteni, egy igen fontos probléma az, hogy milyen •óriási tőkék befektetése volna szükséges ahhoz, hogy 160.000 keresőt lehessen alkalmazni. Természetesen azt, hogy mennyi tőke befektetése szükséges ahhoz, hogy ezt a 160.000 keresőt alkalmazni lehessen, egészen pontosan megmondani nem lehet. De ha kiindulunk abból, hogy milyen értéket képviselhet az a tőke, amely ma a gyáriparban van, akkor látiuk, hogy igen jelentékeny tőkéről van szó. Magyarország gyáriparának az elmúlt 1925—1937-ig terjedő tizenhároméves periódusban tőkeszolgálatra, megmaradó jövedelme 572 millió pengőt tett ki egy évben. Már most ha felteszem, hogy ezt tízszázalékos rentének kell tekinteni azért, mert hiszen a gyáriparba befektetett tőke sokkal gyorsabban pusztul el. mint más invesztíció, ennek következtében egy 10 százalékos hozadék — 5 százalékot számítok vissza kamatra — 14 év alatt amortizálja a tőkét. Ebből arra lehet következtetni, hogy jelenleg Magyarországon a gvárinarba fektetett tőkének az értéke 5—6 milliárd pengő között lehet. Ez nem tévesztendő össze azzal, hogy mennyi volt ez a tőke akkor, amikor ezt a tőkét invesztálták a magyar gyáriparba. Ez csak azt jelenti, hogy mi ennek a tőkének a mai
