Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
Az országgyűlés felsőházának 14. ülése i értéke hozadéki alapon. Ha tehát abból indulok ki, hogy milyen töke van invesztálva a magyar gyáriparba, amely 1937-ben 324.883 munkást foglalkoztatott — ez az évi átlag — akkor nyilvánvaló, hogy legalább ennek a tőkének a felét kellene még invesztálni, hogy ezt a 160.000 munkátlanná váló munkást Lehessen foglalkoztatni. Megengedem, hogy talán a termelés nem elmélyítése felé, hanem elszélesítése felé való I kiterjesztés, nem fog ugyanannyi tőkét igényelni az új munkások foglalkoztatására, mint amennyit kellett kezdetben, tehát a tőkeszükséglet egy lecsökkenő számsort je- ! lent. Én azonban azt hiszem, hogy j ennek a csökkenő számsornak kifejezésére elég | az az egymilliárdos latitüd, amelyet az inveszcióknál felveszek, midőn két-három milliár- j dot mondok a jelenlegi öt-hat milliárdos befektetéssel szemben. Ebből az következik, hogy nem marad más hátra, mint visszatérni ahhoz a gondolathoz, hogy ennek a 160.000 keresőnek továbbra is a magyar mezőgazdaságban kell maradnia és továbbra is a mezőgazdaságban kell őket foglalkoztatni. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdasági termelést olyan mértékben kell intenzivebbé tenni, hogy annak munkaerőszükséglete 10—12%-kai nagyobb legyen a jelenlegi kézi munkaerőszükségletnél. Azt hiszem, csak az öntözéses gazdálkodás megvalósításával lehetséges a magyar mezőgazdasági termelést olyan mértékben intenzivebbé tenni, hogy kézimunkaerőszükséglete 10—12%-kai emelkedjék. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem a m. kir. öntözésügyi Hivatal működéséről, mert ez a hivatal minden erőfeszítést elkövet és minden lehetőt megtesz arra, hogy a magyarországi vízfolyásoknak öntözés- és energiatermelés céljaira való ; felhasználását lehetségessé tegye. Mindaz, amit j az öntözésügyi Hivatal eddig tett, igen elisme- | renne méltó eredmény, azonban tá volról sem elég j aih'haz, hogy a szükségletet teljes mértékben kielégítse. Ha ugyanis figyelembe veszem azt, hogy öntözéses gazdálkodásnál milyen mezőgazdasági termények termelése jöhet különösen számításba, akkor indokolt, ha azoknak a mezőgazdasági szántóföldi terményeknek terme, 1 éséből indulok ki, — különösen a takarmánynövényekre és más kapás növényekre gondolok - amelyek nagyobb kézimunkaerőt igényelnek mint a. kalászos termények. Magyarországon a kapás és más takarmánvnövények ter- j mesztéséhez ma tényleg felhasznált kézi munkaerőt átlagban holdankint 21 normál munkanapban lehet meeállaimtani. Kétsógte- j len, hogy öntözéses gazdálkodással a szükséges normál munkanapok számát 70—80%-kai lehet fokozni, különösen akkordba figyelembe veszem, hogy az öntözéses gazdálkodás a dolog természete szerint az állatállomány növekedését is szükségedé teszi, mert hiszen az öntözéses gazdálkodás természetesen nagyobbmérvű Irágvá'zást, tehát nagyobb mennyiségű állattartást, is tesz szükségessé. Ha felteszem, hogy 70—«0%-os normál munkatöbbletet lehet elérni öntözéses gazdálkodással, akkor azt kell mondanom, hogy holdankint évente 16—17 munkanap az a munkamennyiség, amellyel öntözéses gazdálkodás esetén szapoprodik ;i munka szükséglet. F// azt jelenti, hogy minden 100.000 hold öntözéses gazdálkodás 1,650.000 normál munkanapszükséglet-szaporulatot hoz magával, amely l '939. évi december hó 13-án, szerdán. 115 1,650-000 normál munkanapot 8300 keresőképes szolgáltatna. Ez tehát azt jelentené, hogy a 160.000 munkanélküli vagy fiktív munkanélküli akkor juthat teljes mértékben foglalkoztatás hoz, ha a magyar mezőgazdaságban legalább 2 millió «holdon öntözéses gazdálkodást fognak folytatni. Ezt természetesen nem lehet könynyen elérni, de a m. kir. öntözésügyi Hivatal szakértőinek tanulmányai és közlései szerint ez lehetséges. Mindaddig, amíg ezt a számot nem érjük el és nem közelítjük meg, nem fogjuk elérni a munkanélküliek százszázalékos munkáltatását hanem száz százalék alatt fog maradni a foglal koztatá8, hiszen az optimum és a pesszimum között az átmenetek végtelen sora van. Az, ami ma folyamatban van részben a tanulmányozás, részben pedig a munkák megvalósítása terén. a m. kir. öntözésügyi Hivatal közlései szerint 260.000—300.000 katasztrális hold öntözését, illetve ennyi holdon való öntözéses gazdálkodást tesz lehetségessé, ami az előbb említett számítás szerint 20—25.000 főnyi munkástöbbletet jelent. Tehát a 160.000 munkanélküliből a jelenleg folyamatban lévő munkálatok következtében már körülbelül 25.000 munkás fog foglalkoztatáshoz jutni, úgyhogy a 160.000 munkanélküli 135.000-re fog csökkenni. Ha tehát ez bizonyos mértékben folytatódni fog, még pedig olyan mértékben, amelynek megvalósítása egyáltalában nem jár leküzdhetetlen nehézségekkel, akkor ha nem is 100°/o-os foglalkoztatást, de a mainál valamivel nagyobb mértékű foglalkoztatást mindenesetre el lehet érni. Ezt a nagyobbmérvű foglalkoztatást el lehet érni akkor, ha a jelenleg kilátásba helyezett 200.000—300 000 hold öntözéses gazdálkodáson túl még 300.000 hold öntözéses gazdálkodás lesz lehetséges. A legutóbbi félévben nagyon sokat hallottunk a magyar nemzeti jövedelem helytelen megoszlásáról és arról, hogy az alsóbb néprétegeknek a nemzeti jövedelemhői nagyobb részesedést kell biztosítani. Meggyőződésem, hogy kizárólag ezzel a reformmal, amelyet most végre akarunk hajtani, a mai állapoton nem lehet változtatni. Az alsóbb néprétegeknek a nemzeti jövedelemben való nagyobb részesedését csak egyetlen módon lehet elérni: úgy, ha az alsóbb néposztályhoz tartozókat az évnek annyi napján, amennyi a mezőgazdaságban lehetséges, mondjuk 280—290 n^non át olyan értékes gazdasági munkával foglalkoztatjuk, amelyért nekik olyan bért lehet fizetni, amelyből meg tudnak élni. Több munkához azonban a dolog természete szerint, akár liberális gazdasági rendszerben akár irányitott gazdasági rendszerben vagyunk, újabb tőkebefektetések szükségesek. Ezen a téren nincsen különbség a gazdasági rendszerek között. Ezeket a tőkéket pedig máshonnan nem lehet előteremteni, mint csak a társadalomnak takarékosságra kén v szenteséből. A takarékosságra kényszerítésből származott tőkék befektetése pedig mindaddig, amíg azok el fogják érni azt az effektív hasznot, amelyet tőlük várunk, átmenetileg az életszínvonal esését is eredményezheti. Tehát e felmerülő problémák megoldásánál nem fogunk tudni kitérni az elől, hogy az életszínvonal ebben az országban átmenetileg bizonyos mértékben lejjebb fog esni. Én azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy jobb magyar életet teremteni és minden magyarnak nagyobb darab kenyeret juttatni,
