Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés felsőházának íh. ülése lembe való belefáradás és az örökké éhes szegény emberben lakó állat, amely hajlandó elpusztítani a hívatlanul jött új életet azért, hogy a családnak egy falattal több legyen. Ez a felfogás mint ragály terjed faluról-falura és népszokássá erősödik. E népszokást a tömeglélek törvényesíti akképpen, hogy követendő jó erkölcsnek tartja a gyermektelenséget, úgy hogy szeretettel fogadja az első gyermeket, de megvetéssel fordul el minden további istenáldástól és annak hordozóját, mint erkölcstelen személyt kiközösíti magából. Kiközösíti magából annyira, hogy istentiszteleteken még a padba sem engedi be. Ilyen volt a helyzet az Ormánságban még a jobbágyság megszűnése előtt, tehát akkor, amikor a birtok megosztástól való félelemről szó sem lehetett. Idővel rájöttek az emberek arra is, hogy a gyermektelenség megóvja az asszonyi szépséget és üdeséget, nem zavarja a családi békességet s gondtalanságot és különösen nagyon jól bírja a szegénységet. A kultúra terjedésével és az igények megnövekedésével az egyke mind szélesebb területeket önt el, olyanokat is, ahol egészen más viszonyok vannak, mint az Ormánságban és végigmegy Baranyán, Tolnán, Somogyon keresztül az egész Dunántúlon, megfertőzi a városokat és mint a nemzeti erőkifejlésnek legveszedelmesebb ellensége jelentkezik a magyar életben. E veszedelem ellen tehát amelynek okai oly sokfélék és vidékenként egészen más természetűek, nem a nagybirtok érintetlen fenntartásával kell védekezni, sem pedig a tömegeknek cseléd és nincstelen munkássorban való megtartásával, mint ahogyan azt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hirdeti. Az egyke-problémának ilyen kegyetlen felfogásból kiinduló elintézése észszerütlen és embertelen. Az volna még akkor is, ha igaz lenne, hogy a földhözjuttatás a népszaporodást veszélyezteti. De nincs is igaza ennek az állításnak. Mert bár kétségtelen, hogy a népszaporodás terén az uradalmi cselédség áll első helyen, amelynél minden száz férjes nőre 421 élveszületés esik, igaz azonban az is, hogy a sorban a második helyet az 50—100 holdig terjedő birtokosok foglalják el. Száz férjes nő ebben a kategóriában 416 gyermeket szül. Ezután következnek a 15-től 50 holdas birtokosok 376, a 10 holdon alulik 374 és végül a nincstelen mezőgazdasági munkásság 370 születéssel. Ezek az adatok igazolják azt, bogy a fÖldmíveseknél a legkisebb a születési arány ;i nincstelen munkásságnál, ahol ezt a veszedelmet szomorú életviszonyaiknál fogva még a nagy csecsemőhalandóság is igen nagy mértékben fokozza. Ezzel a jelenséggel szemben a legnagyobb szaporaság — mini előbb említettem — az uradalmi cselédségnél van, holott ez éppen olyan nincstelen, mint a mezőgazdasági munkásság. Ennek az érdekes ellentétnek melyenfekvő okai vannak. A mezőgazdasági munkásság bármilyen nyomorúságos is az élete, ennek az életnek függetlenségét, mozgási szabadságát nem hajlandó felcserélni a cselédségnek ugyancsak ilyen nyomorult, de legalább gondtalan életével. Ez a néposztály, meri századokon át folytatott küzdelme az élettel reménytelen, meri nincs egy talpalatnyi földje, amelybe belekapaszkodna s amelyei apránként gyarapítva a boldogulásnak lehetőségéi látná a jövőben s mert állandóan munka után szaladva, ebben az örökös mozgásában, szaladgálásában a gyermek csag nyűg a nyakában. 19S9. évi december hó 13-án, szerdán. 103 akit egyébként is, amíg kereső társa lenn;\ csak kenyérpusztítónak tekint, az intenzív szaporodást abbahagyja. Vele szemben áll a gazdasági cselédség. A gazdasági cselédség, amely kétharmad részében — az ebből a néposztályból született Illyés Gyula, a kiváló író szerint is — a világ egyik ieglustább embertípusa, amelynek munkája háromszorosára volna felemelhető, ha saját földjét müveiné, s amely a fizikai és szellemi szolga sorsban századokon át elmerülve fatalistává lett. e fatalizmusából folyólag az »úgyis minden mindegy« tudat alatti gondolatával dús szaporasággal növeli a proletár tömegeket. Ennek a jelenségnek egyik alapoka ! az a körülmény is, hogy népes, nagy cselédj családok vannak egy szobába beszorítva. NaI gyón jól tudom, hogy az uradalmak a jelenlegi termelési rendszer mellett többre nem képesek, azonban az mégis tűrhetetlen, hogy vannak az országban még most is szép számI mai olyan cselédlakások, ahol egy szobába két család van bezsúfolva, (Mozaás.) és ahol négy cseléd-család van egy konyhára ráutalva, és kell, hogy ebbe a kormány a legkíméletlenebb kézzel nyúljon már végre bele. (Mnzpás és zní.) Népünk szomorú szaoorátlanságában egyébként a cselédszaporodás intenzivitása, amivel oly sokszor hozakodnak elő ennek a mai töri vényjavaslatnak ellenzői, szerény nézetein sze1 rint nem lehet megnyugtató vigasz. Mélyen t. Felsőház! Minél többet és minél alaposabban foglalkozik az ember a népszaporodás hanyatló tendenciájával, ennek okaival, ennek a hanyatló tendenciának a jövőt fenyegető kihatásaival, annál inkább válik meggyőződésünkké, hogy a mai viszonyokon nagy változtatásodat követel a n°mzet érdeke. A magyarság Európa geonolitikailao- egyik legveszedelmesebb területén él, lendületes fejlődésben levő, egészséges, erős, nagv népek gyűrűjébe beszorítva. Ennek a gyűrűnek fojtn<ratásával szemben önvédelmünknek minél előbbi nagyarányú kiépítése szükséges, még ha az a legnagyobb áldozatokba is kerül. Ennek kiépítése pedig csak úgy vihető keresztül, ha 8 S nyomorult proletártömegekben rendelkezésre | álló, kihasználatlan nagy erőket kifejlesztjük I és ezzel a nemzetnek ellenállóképességét meg! hatványozzuk. Ez pedig egyebek között egy ' gyökeres földreform sürgős végrehajtásával lesz lehetséges. Fényes Elek, az egykori nagy magyar statisztikus 1836-ban »Magyarország mostani állapota statisztikai és geográfiai tekintetben« című munkájában, foglalkozva a baranyai Ormánság helyzetével a következőkel írja (olrassa): »Az itteni magyarság csekély szaporodása nyilván tanúsítja, hogy a státus ; gépelvének egy része romladozó állapotú és ! igazításra vár.« Százhárom esztendeje annak, hogy ezt Fényes Elek írta. és a nemzet még mindig vár az igazításra. Hála Istennek, hogy ehhez az igazításhoz a most tárgyalás alatt álló földrefom-törvényjavashiital végre «•»•> komoly érdemleges lépést tehetünk. En ugyan »Óbban szerettem volna, ha ezt a törvényjavas latot a képviselőház által preeizirozott szövegben fogadhattuk volna el itt a felsőházban. Különösen szerettem volna, ha az igénviendő földbirtokok tulajdonosainak gyermekei után a. képviselőház által már megszavazott igény alóli mentesség terén a kormány nem tesz a felsőház együttes bizottságában olyan további 23*