Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

10â Az országgyűlés felsőházának 14. ülése vagy valatnely előkelő testület, mint például az , Országos Magyar Gazdasági Egyesület, vala- | mely megállapítást bedob a köztudatba, akkor : azl ;i közönség, közöttük igen kiváló komoly emberek is, vagy azért, mert nem érnek rá meggyőződni a kérdés valóságáról, nem érnek rá alaposabbal] utánanézni, vagy azért — s es a legegysierübb - mert ez kényelmesebb, készpénzkènl fogadják el, különösen akkor, ha az külföldi példákkal van alátámasztva. Kérdeni azonban azokat, akik a. nagybirtok elaprózásának a népszaporodásra gyakorolt kedvezőtlen kihatásaira hivatkoznak es etekintetben külföldi példákat idéznek, hogy vájjon ismerik-e Ők annyira a külföldi országok viszonyait, hogy azokból következtetéseket mernek levonni egy olyan szerfelett kényes és bonyolult kérdésben, mini a népszaporodás hanyatlása, amikor ebben a kérdésben itthoni vonatkozásban, az itthoni viszonyok ismeretében sem tudott ínég senki sem mindén tekintetben elfogadható megállapítást produkálni.' Egy kétségtelen tény: az, hogy a népszaporodas sorvadása a baranyai és somogyi Drávavidék mellől, az úgynevezett Ormánságból indult el. Ennek a népbetegségnek eredetét tehát tőleg itt, Baranyában kell keresni, ahová az Ormánság túlnyomó része esik. Mint Baranya alispánja, ezzel a kérdéssel is foglalkoztam kötelességszerűleg: kutatásokat végeztem éveken keresztül, megismerkedtem ennek a kérdésnek régebbi és újabb terjedelmes irodalmával és ezért vállalkoztam arra, hogy erről a bonyolult és mondhatnám titokzatos kérdésről, illetve ezúttal ennek csak eredetéről beszeljek, mert abból kiviláglik, hogy a népszaporodás hanyatlását nem a kis családi birtok eldarabolásától való félelem váltotta ki. Az egyke, mint ahogy nálunk nevezni szokták, kutatásaim szerint legalább 120 esztendős, Kogutovitz Károly, szegedi egyetemi professzor szerint pedig, akivel kutatásaim eredményeit közöltem annakidején és aki a kutatásokat a XVIII. század utolsó két évtizedéig visszamenve folytatta, 150—160 esztendős. Kutatásaim folyamán egy igen érdekes könyvre akadtam, dr. Hölbling Miksának, Baranya vármegye egykori főfizikusának a magyar orvosok és természetvizsgálók hatodik vándorgyűlése alkalmából Pécsett 1845-ben írt »Baranya orvosi helyirata« című mnkájára. Hölbling ebben a könyvében már 96 esztendővel ezelőtt a Dráva melletti magyar nép nagy szaporátlanságával foglalkozik. Könyvében a felsőbaranyai ref. egyházvidékről az 1834-től 1844-ig terjedő 10 évre vonatkozólag állít össze adatokat, amelyek megdöbbentőek a magyarság nagy szaporátlanságát illetőleg. Az adatok szerint <a 410 lakosú Belvárd közséigben az említett tíz esztendő alatt hat fő a szaporodás, a 458 lakosú (írodisa községben két io, a 386 lakosú Lúzsok községben hat fő, az 1135 lakosa Nagyharsány községben 17 és a 900 lakosa Vajszló községben két fő a szaporodás. Ugyanez alatt a tíz év alatt a 227 lakosa Aderjás községben hét fővel apadt a lakosság, az 510 lakosú (íyíídön tízzel, a 341 lakosú Baranyahídvégen tizennéggyel, ^ a 493 lakosa Drávaiványin tizennyolccal és a 321 lakosú Vejtiben tizenöt fővel fogyott a lakosság. A felsőharanyai egvházvidék többi községének statisztikája a legsivárabb képet mutatja. Mélyen tisztelt Felsőház! íme a cáfolat az ! egykekutatók es a tföidbir tokja vaslat ellen | 1039. évi december hó 18-án, szerdán, zőinek azon állítására, hogy a föld eldarabolásából származó félelem teremti meg az egy két. Akkor még jobbágyság uralkodott, tehát a töldeidaraoolodásról még szó sem lehetett. Nem bölcsője az egykének az erkölcstelenség sem, mint a bogy az ma a köztudatba be van gyökerezve. A baranyai nép erkölcséről Hölbling Miksa a következőket írja (olrassa): A szapora német, az erkölcsöket illetőleg a magyarnál sokkal alattabb áll, minthogy a testiség sokkal nagyobb mértékben uralkodik a németen, mint a magyaron. Törvénytelen gyereket a német községek egész sorában lehet találni, a magyar községekben ez a legnagyobb ritkaság.« Milyen körülményekből, milyen adottságokból fejlődött ki tehát a baranyai egyke? Az én kutatásaim szerint: természeti adottságokból, az ebből származó közegészségügyi viszonyokból, a szörnyű nagy szegénységből és egy szerencsétlen népszokás ból: a korai házasságkötésből . Baranya vármegyének drávamenti síksága, az úgynevezett Ormánság, amely táj megjelölés alatt 42 színmagyar község területét kell érteni, 100 évvel ezelőtt még tele van végnélküli nagy erdőségekkel, Dráva kiöntésekkel és belvizekkel. Szántója kevés és roszszul művelt, legelői vizenyősek, a nép jelentékeny része pásztorkodásból él, éghajlati viszonyai egészségtelenek, az akkori orvosi jelentések szerint az egész terület az úgynevezett tájkórokkal van tele, a gyermekhalandóság pedig óriási. A fiatalok korán, már 16. életévükben házasodnak. Ennek folytán az első gyermekek satnyák és így, de azután az egészségtelen éghajlati viszonyok miatt is és mert szegénységük folytán az egyébként is fejletlen anyák rosszul tápláltak, s a kicsinyeknek tejet adni nem igen tudnak, a házasság első éveiben született gyermekek rendszerint elhalnak. Egykorú írók szerint, ha a gazda a gyermek születése után elmegy a paphoz a születést bejelenteni, megveszi a gyermek részére a koporsót is. Az anyák az első gyermek elhalálozása után újból szülnek. Szülnek négy-hatnyolc éven keresztül mindaddig, amíg a gyermek életben marad. Ha az életben maradt gyermek leány, akkor fiú gyermek reményében mégegyszer szülnek. A nép, mert látja, hogy a házasság első éveiből származó gyermekek általában nem maradnak életben, rájön arra, hogy csak a házasság későbbi éveiben van értelme a szülésnek. Már most ez a megállapítás, ez a szomorú tapasztalat ráveszi őket egy szörnyű dologra, a magzatelhajtásra. A kutatások arra mutattak, hogy a későbbi időben már csak a házasság hatodik, hetedik, vagy nyolcadik évében jelenik meg a családban az első gyermek, viszont akkor már a sűrű magzatelhajtások folytán megviselt anyai szervezet nehezen hozza világra a gyermeket és ha jön is gyermek, már csak egy vagy kettő. Egyébként a magzatelhajtásra ráviszi őket a szörnyű nagy szegénység is. Kgykorú írók írják, hogy sok gazda olyan szegény a Dráva mentén, hogy aratás után két hónapra már nincs kenyere. Hogy élhetnek meg ezek, nem tudhatni, mondja Hölbling Miksa, elég, hogy éhen nem vesznek. Ezek a tapasztalatok alakították ki azt a szörnyű erkölcsi aberrációt a népben, hogy a házasság első éveiben a terhesség erkölcstelenség és még egy valami váltotta ezt ki belőle, a százados koldussors elleni küzde-