Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
Az országgyűlés felsőházának 14. ülése 1939. évi december hó 13-án, szerdán, báró Hadvánszky Albert és báró Perényi Zsigmond elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más fölibirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Fischer Béla, Grcffits Gábor, gróf Esterházy János, Koós Zoltán, Czettler Jenő, Biró Zoltán, Jókay-Ihász Miklós. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Teleki Pál, vitéz gróf Teleki Mihály, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket báró Hadvánszky Albert foglalja élj Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Agorasztó Tivadar, a felszólalók jegyzésére pedig Tarányi Ferenc jegyző urat kérem fel. Bemutatom Zelenski János levelét, amelyben gróf Zelanka-Zelenski Róbert elhunyta alkalmából kifejezett részvétünkért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és^ házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Fischer Béla ő méltósága. Fischer Béla: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslatot elfogadom, mert annak végrehajtásában az ország biztosabb, szilárdabb alapokra építését látom. Ez a javaslat a súlyosan beteg csonka országon a zsidótörvény után a második nagyobb operáció. Operáció, amely az érdekelt birtokosságnak fájdalmas ugyan, de a beteg ország életének megmentése érdekében elkerülhetetlen. A törvényjavaslat által megoldani tervezett probléma végtelenül komoly, ahhoz tehát csakis a nagy nemzeti érdekek szem előtt tartásával szabad hozzászólni. Sajnos azonban, mint ahogyan ez már nálunk történni szokott, ezt a javaslatot is, ezt a valamennyiünkre nézve életbevágó fontos kérdést az egyik oldalon önös érdekek szemszögéből nézve bírálják el, a másik oldalon pedig agitációs eszköznek tekintik. Beszédemben nem kívánok a tönyényjavaslat ellenzőinek gazdasági vonatkozású érveivel harcbaszállni, bár az én vármegyémben Baranyában a kisbirtokos parasztság mennyiségi és minőségi termelési viszonyai és exporteredményei bőségesen szolgáltatnának adatokat, amelyekből az ellenérvek egész tömegét sorakoztathatnám fel. Es ha csupán azt említem meg, hogy Baranyában a kisbirtokos parasztság 85%-a egységesen bánkúti 1201-es búzát termel, a többi 15% pedig- a főhercegi uradalom által kitermelt ugyancsak elsőrendű ilocskai búzát, s ha azt említem meg, hogy ugyanez a parasztság 70%-ban egységesen Fleischer-féle kukoricát termel, tehát hogy a kisbirtokosság nemcsak mennyiségi, hanem minőségi termelésre is törekszik és e törekvésében egységesen tud eljárni, ha megemlítem azt, hogy Baranyában egész tömege van az apró kis parasztbirtokoknak, ahol 12—13 métermázsa búza terem, jó esztendőben pedig 16—18 métermázsa búzát is termelnek, ha megemlítem azt, hogy az ország egész területéről kiszállított hidegvérű lovaknak 65%-a Baranyából kerül ki és ezeket a lovakat száz százalékban baranyai parasztok nevelik, vagy hogy a baranyai parasztbirtokosok által nevelt tenyészbikákat szerteszét viszik az országba, hogy azokkal a tenyésztés színvonalát emeljék, végül, még ha csak azt említem meg, hogy a folyó év január 1-étől november 14-éig Baranya vármegyéből Olaszországba és Németországba kiszállított 5004 darab hizlalt szarvasmarhából csak 6% volt az uradalmi hizlalás, tehát 94%-ot hizlaltak a kisbirtokosok, akkor azt hiszem, ezek mind frappáns ellenbizonyítékok azzal a félelemmel szemben, amely a nagybirtok eldarabolásában a mezőgazdaság lezüllését, tönkretételét látja. En a törvényjavaslat ellenzőinek csak azzal az egy érvelésével kívánok részletesen foglalkozni, bogy a nagybirtok szétdarabolásii a népszaporodás hanyatlását, vonja maga után, amit külföldi példák, így Dánia, Észtország, Finnország, Lettország és Franciaország példái igazolnak. Érdekes, hogy ezt a véleményt nálunk a közönség általában magáévá tette. Szokás ugyanis nálunk, hogy ha valaki, különösen ha valamely előkelő pozícióban lévő férfiú, FELSŐHÁZI NAPLÓ I.
