Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

62 Az országgyűlés felsőházának 80. ülése A katonaorvosi szolgálattal kapcsolatban örömmel állapítom meg-, hogy azok aa orvosok, akik diplomát szereznek, felvétetnek a katonaorvosi tisztikarba és annak tartalékállományát fogják képezni. Örömmel látom a törvényjavaslatnak azt a részét, amely a szakorvosi képesítés tekintetében rendelkezik. Már a bizottságban is örömmel vettem tudomásul, hogy a törvény rendelkezései szerint a katonai szolgálatot teljesítő szakorvosokat bizonyos szakokba osztják he és ezt az időt be fogják tudni szakorvosi képesítésükbe. Ez abból a szempontból nagyon fontos, mert nagyon jól tudjuk, hogy ma a szakorvosi képesítés megszerzéséhez három-négy évre van szükség. Ha a katonai szolgálat másfél vagy két éve elveszne, akkor még négy évet kellene valakinek valamely szakinté- : zetben eltöltenie, hogy a szakorvosi képesítést megszerezhesse. A honvédorvosok ügyére vonatkozólag örömmel hallottam vitéz Simon Elemér ő méltóságának azokat a meleg szavait, amelyekben a katonai egészségügyi szolgálattal kapcsolatban a honvédorvosokról is megemlékezett. Mint katonaorvosnak, jólesett hallanom az ő meleg, szakszerű tapasztalatatokból eredő kijelentéseit. Megállapította, hogy milyen fon- ; tos a katonaorvos a hadseregben, a békében is, de még fontosabb a háborúban. Megállapította azt is, hogy gerince egy aktív és ! harcrakész hadseregnek az orvos. Ez tény, ez nem vitatható. Hiába áll ugyanis rendelke^ zésre bármilyen technikai vívmány, ha amellé nem áll egy egészséges ember, ha azt a hadsereget megtizedeli a tífusz, a kiütéses hagymáz és egész serege a fertőző betegségeknek, j ha nem áll mellette szakképzett orvos és a szakképzett orvosok egész serege, az egészség; ügyi szolgálatba beiktatott személyzet, férfi és női alkalmazottak egyformán, akiket szintén az orvosok képeznek ki. Ismétlésekbe bocsátkozom, de, sajnos, kénytelen vagyok vele. Nagy injuria ért minket 1928-ban. Megfosztottak katonai ragunktól, amelyet véráldozatok árán szereztünk meg. Senki sem veszíthetett többet számszerűleg, mint a katonaorvosi kar, a fegyverek, a. véráldozatok és a fertőzőbetegségek által. Elvesztettük a katonaállományban való megmaradásunk lehetőségét, ami kétségkívül bizonyos elkeseredést válthatott és váltott ki. Hiszem és bízom abban, hogy a honvédelmi miniszter úr a maga igazi katonás érzésével, szeretetteljességével, minden tekintetben átható magyar gondosságával, szívügyének fogja ezt tekin^ teni és tőle telhetőleg mindent el fog követni abban az irányban, hogy ez az igazságtalanság jóvátétessék, amit a magyar nemzet tizenegyezer tagja, a nemzet tizenegyezer közkatonája kér. Végtelenül nagy fontossága van annak, amit vitéz Barcy Gábor felsőházi tag igen tisztelt barátom is kifejezésre juttatott, hogy a katonai szolgálat miatt senki meg ne rövidüljön. Az állami tisztviselő ne szenvedjen hátrányt azért, mert katona lett, mint ahogyan a háború után tényleg megtörtént, hogy ha valaki a háborúba ment, utána az itthonmaradottak mögé került. A törvényjavaslat, hála Istennek, kifejezésre juttatja azt, hogy a magánalkalmazott sem szenvedhet hátrányt katonai szolgálata miatt. A légvédelem szempontjából csak annyit 1939. évi február hó 3-án, pénteken. óhajtok megjegyezni egészen röviden, — az idő előrehaladottságára való tekintettel is — hogy, amiként bátor voltam jelezni és mások is kifejezésre juttatták, mi a légvédelemnek tulajdonképpen még gyermekkorát éljük. Itt nagjton fontos kérdések várnak még megoldásra. A kir. herceg úr ő fensége kifejezésre juttatta, hogy meg kell szervezni a Légoltalmi Ligával kapcsolatosan a polgári légvédelmet, a katonai légvédelmet pedig a honvédelemügyi miniszter úr bizonyára megfelelően meg fogja szervezni. A kivételes hatalomra vonatkozó rendelkezésben én nem látok semmi veszedelmet. Nincs magyar ember, nincs magyar kormány és nincs magyar honvédelmi miniszter, aki ezen a téren a megengedett kereteken, vagy a szükségesség határán túl menne. A kivételes hatalomra pedig igenis nagy szükség van és azzal élnie is kell a kormányzatnak, ha azt akarja, hogy a nemzet és a hadsereg helyt tudjon állani, amikor arra sor kerül. Itt tehát korlátozások nem lehetnek és mindazok, akik ma, amikor csak magyar ügyről lehet szó és semmi más nem húzódhatik meg mögötte, korlátozásoktól vagy attól félnek, hogy itt a nemzet, vagy a gazdatársadalom vagy a nemzet gazdaságával szemben injuria történik, szent meggyőződésem szerint, csalódnak. Mély tisztelettel megemlítem a katonatiszteknek egy bizonyos csoportját, mégpedig a fogságba jutottakat, akik bizonyos tekintetben hátrányt szenvedtek. Ezt is bátor voltam már elmondani a bizottságban is és a honvédelmi miniszter úr röviden reflektált is erre. Ezzel kapcsolatosan is bizonyára meg fogja találni a lehetőséget arra, hogy ha mód és alkalom lesz rá, azok, akik méltóak és érdemesek arra, hogy magasabb rangokat elérhessenek, ne szenvedjenek hátrányt amiatt, hogy fogságban töltöttek el 5—6 esztendőt és nem volt módjukban megszerezni a szükséges kitüntetéseket. Gondolok azokra, akik Przemyslben voltak és a többiekre, akik nem tudtak ehhez hozzájutni és emiatt hátrányt szenvedtek azokkal szemben, akik bár igen nagy áldozatokat hoztak, hiszen továbbra is a háborúban voltak és kockára tették az életüket, még hosszabb ideig, mint akik fogságba jutottak. A fogságra vonatkozólag csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy sohasem féltem a harctéren senkitől és semmitől, csak a jó Istentől és a fogságtól. Ezzel azt akarom illusztrálni, hogy nagy dolog fogságba jutni, nagy dolog hosszú esztendőkön keresztül fogságban élni, a rabság kenyerét enni, elszakítva lenni a hozzátartozóktól és a legnagyobb bizonytalanságban lenni. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy az orosz fogság idejében kezdődött a vörös uralom s hogy akkor egy hirtelenében nagyon harciassá vált nemzet — nem akarom megnevezni — milyen óriási terrort gyakorol' azokkal a szerencsétlenekkel szemben, akik fegyvertelenül álltak velük szembén. (Úgy van! Űgy van!) Az egészségügyi szervezéssel kapcsolatban örömmel állapítom meg, amint ezt már ugyancsak kifejezésre juttattam, hogy a magyar királyi honvédség egészségügyi felszerelése elsőrangú és magasan felette áll a régi színvonalnak. Nyugodtan mondhatom ezt, mert én régen is szolgáltam és az összeomlás után Is szolgáltam jónéhány évig a honvédség kötelékében. ; •'• - •