Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés felsőházának 80. ülése megtette és megteszi kötelességét, a törvényjavaslatot szretettel és örömmel fogadom és azt a legmesszebbmenőleg támogatom. Az a katonai szellem, mely ezt a nemzetet ezer éven át áthatotta, óvta meg a nemzetet attól, hogy azok a kísérletek, amelyek a bolsevizmussal és egyebekkel történtek, itt gyökeret verhessenek. Ez a nemzet mindig hazáját szerető, hazájáért vért és életet áldozó nemzet volt. Ma is az és a jövőben is az marad. Az előttem elhangzott felszólalások mindegyike gyönyörűen állította be meggyőződését abból a szempontból, hogy ez a törvényjavaslat a nemzet exisztenciális kérdését és érdekeit szolgálja. Magam részéről természetesen ugyancsak ezt tehetem és melegen óhajtom kifejezésre juttatni azokat a kérdéseket, amelyeket természetesen mint orvos elsősorban közegészségügyi vonatkozásban fontosaknak tartok. KI mellett azonban meg kell emlékeznem egészen röviden azokról az eseményekről, amelyek az elmúlt év őszén a magyar nemzettel lezajlottak. München után a magyar nemzet és a magyar kormány fellépett jogos követeléseivel és ezeket óhajtotta a jövőben továbbmenőleg megvalósítani. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Amikor a kormány ezeket a követeléseket hangoztatta, tüneményes gyorsasággal megszervezett egy hadsereget, amely mindanynyiunk büszkesége, s ez ott állt felszerelve a legmesszebbmenő korszerűséggel minden vonatkozásban. Komárom és Kassa és mindazok a városok, ahova honvédeink bevonultak és főleg Komárom és Kassa, ahová a főméltóságú Kormányzó úr is bevonult, remek, gyönyörű és felejthetetlen nemzeti, hazafias kép, élmény volt mindazoknak, akik látták. Bekövetkezett a területek katonai megszállása. Azt hiszem, minden józanul gondolkozó ember szerint helyes volt, hogy katonai közigazgatás vette át először az impériumot. Meg kell emlékeznem pár szóval ez év vízkereszt napjáról is, amelynek hajnalán Munkácsot, a védtelen magyar várost a leggaládabb orvtámadás érte, amelyhez foghatót alig lehetett elképzelni. Ez semmi esetre sem volt határincidensnek minősíthető, mert hiszen tankokkal és ágyúkkal nem szokás határincidenseket előidézni. Meggyőződésem, hogy a magyar kormány és magyar nemzet megkapja azt az elégtételt, amelyet méltán megérdemel. Honvédségünk ebben az esetben is beigazolta igazi rátermettségét: történelmet alkotott, hősiesen viselkedett egy hatalmilag túltengő és erősen felszerelt katonai garnitúrával szem : ben, amelyben csak az ágyú és a technikai vívmányok voltak élők, a többi minden, ami mozgott és emberinek volt nevezhető, az halott volt. Büszkék vagyunk a honvédségre, annak minden egyes tagjára és bizalommal tekintünk a tisztikarra is, amely mindenkor becsületesen helytállott a nemzetért, hazájáért, a fajtájáért. 'Ml A honvédelmi törvény komoly,és értékes alkotás, gyűjteménye mindazoknak a fontos intézkedéseknek, amelyek — amiképpen most már hangoztatni szoktuk — egy totális háború esetén megkívántatnak. A totális háború, tudjuk nagyon jól, szembeállít államokat egymással úgy, hogy nincs senki megvédve, sem a fronton, még kevésbbé odahaza. Hogy ezt megvív1939. évi február hó 3-án, pénteken. fii hassa egy nemzet, ahhoz erőteljes hadseregre van szüksége, ennek az erőteljes hadseregnek az előfeltétele pedig az éptestü és éplelkű katonaság. Mert hiába valók a nagy gépek, azok sohasem döntők, hanem az emberek. Hogy éptestű és lelkű erős katonaság legyen, annak előfeltétele, hogy a gazdasági viszonyok megjavuljanak. Szomorúan kell megállapítanunk azt a tényt, hogy az elmúlt húsz esztendő, a világháborúval járó rossz táplálkozás és egyéb nyomorúság következményeképpen a toborzás alá került katonaság bizonyos hatalmas hányada nem volt katonai szolgálatra alkalmas. Hogy ennek megszüntetése lehetővé váljék, annak előfeltétele a gazdasági viszonyok megjavítása. A népben rejlik a gerince minden országnak, nálunk a gazdaságban élő nép kell, hogy megerősödjék testben és lélekben. Ezt nekünk minden eszközzel lehetővé kell tennünk. Szóval az alkalmasság kérdésének elbírálása ontos katonai szempontból, mert hiszen nem illuzórius és leértékelhető valami, hogy hány százalék a lakosság fegyverfogható népessége. Nekünk ugyanis nem arra van sízükségünk, hogy a mögöttes országban legyen sok ember, aki ellátja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a mögöttes országban el kell látni, nekünk elsővonalbeli fegyverfogható emberekre van szükségünk elsősorban. Annak előkészítése, hogy valaki katona lehessen, a törvény értelmében nagyon helyesen megkezdődik már a gyermekkorban és a leventeintézménnyel. Nagyon helyesen jegyezte meg a hozzászólók egyike, hogy tulajdonképpen már jóval korábban kellene kezdődni, már a kisgyermekkorban, az elemi iskolában bele kell nevelnünk a gyermekekbe a katonai szellemet.' A történelemmel kapcsolatban fel kell hívni a gyermek figyelmét a magyar nemzet gyönyörű szép múltjára. A leventeintézmény végtelen nagy fontossággal bír. Volt nekünk leventeintézményünk már az elmúlt huss esztendő alatt is, de nekem az a meggyőződésem, hogy amikor a törvény végérvényesen a honvédelmi miniszter hatáskörébe utalja a leventeintézményt, amikor a honvédelmi miniszter bocsátja rendelkezésre a kellő támogatást, szervezi meg a leventeintézményt, katonai formák szerint, az egészen másként fog alakulni és alapja lesœ a katonai szolgálatnak. A katonai szolgálat felemelkedett két, illetve három esztendőre és a törvény eltörli az egyéves önkéntesség intézményét. Szerény véleményem szerint ez nagyon helyes, mert ma egyforma jogok és egyforma kötelezettségek vaunak. Az intellektuelnek megvan a módja arra, hogy magasabb képesítéséhez és tudásához méltóan megszerezze a tiszti rendfokozatot, amelyre természetesen a m. kir. honvédségnek és a hazának nagy szükség van. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy azok a keretek, amelyeket az aktív szolgálatban álló 'tiszteikkel fel tudnánk állítani, nagyon gyengék. Tényként megállapíthatjuk, hogy a tartalékos tiszt a világháborúban megállta a helyét, becsülettel teljesítette a kötelességét. Kezdetben talán csak szakaszparancsnok volt, de rövidesen századparancsnok lett és nagyon jól tudjnk, hogy tartalékos századosokból zászló alj parancs noiko'k, üteg- és egyéb parancsnokok lettek, akik becsületesen és hazafiasán teljesítették kötelességüket s így néltók és érdmesek lettek arra, hogy egyforma elbírálás alá kerüljenek az aktív katonai tisztikarral.
