Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

46 Az országgyűlés felsőházának 80. ül lehet, enyhítsen a gyakorlatban ezeken a szigorú szabályokon. (Helyeslés.) T. Felsőházi Habár az elmondottak szerint nekem az egyébként nagy szakértelemmel és gonddal megszerkesztett javaslat aposztrofált rendelkezései ellen aggályaim vannak, mégis a maga egészében elfogadom a javaslatot. Elfogadom pedig azért, mert honvédségünk korszerű megszervezésének egyetlen napi késedelméért sem tudnám a felelősséget vállalni (Helyeslés.) és mert él bennem az a reménység, hogy a magyar honvédség élén mindig vitéz Bartha Károlyok fognak állni. (Éljenzés.) Arról is meg vagyok győződve, hogy ennek a szerencsétlen, áldozatkész országnak sohasem lesz olyan kormánya, amely a kizárólag a nemzetvédelem céljára megadott ezeket a csaknem korlátlan felhatalmazásokat önző politikai célok szolgálatába kívánná állítani. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Apponyi Károly gróf. Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Brennus gall vezér a római légiók felett nyert győzelme után Róma követével tárgyalásukba bocsátkozott. A serpenyő egyik oldalába Brennus súlyokat rakott, a másik oldalán a római követ aranyat volt köteles halmozni. A serpenyő azonban semmikép sem tudta az egyensúlyt elérni, mert Brennus mindig tovább halmozta a súlyokat, a követ tiltakozása ellenére. Végre, mikor már a követ azt állította, hogy Kóma több aranyat fizetni nem képes, Brennus csatabárdját a súlyok tetejére dobta és elkiáltotta magát: vae victis! A világháborút követő párizskörnyéki békeértekezletek szellem Brennus példáját követte. A revans lehetőségétől rettegő és gyűlölettel eltelt győztes hatalmak a legyőzött államokra olyan béklyókat akartak rakni, hogy azoktól nagyon hosszú ideig, esetleg soha többé ne szabadulhassanak. A nemzetközi nyugtalanság és feszültség, amely nemcsak nem csökken, hanem évről-évre fokozódik, legnagyobbrészt a versaillesi és trianoni igazságtalan diktátumokból ered. A győztesek a világ jóhiszeműségét félrevezetve, álhumanisztikus elveik leple alatt saját hatalmi pozícióikat akarták örök időkre megerősíteni. A Népszövetség intézménye pedig a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, érdemleges tevékenységét úgyszólván 'beszüntette. Mi sem természetesebb, mint hogy ilyen körülmények között Európa lassan, de biztosan egy újabb világháború örvénye felé sodródik. A lealázott, megcsonkított, igazságtalanul elítélt népek fokozatosan megerősödnek és a történelmi igazság érvényesülni akar. Azok a nemzetek, amelyek a világháborúban részt vettek volt, az átélt borzalmakról megfeledkezni nem tudnak, ezért a széles néprétegek a háború gondolatától irtóznak, amit minden módon kifejezésre is juttatnak. Az államférfiak, egy újabb világháború felelősségének vállalásától meghátrálva, utat és módot keresnek, hogy a fenyegető veszedelmet elintézzék, vagy legalább r ideig-óráig elhalasszák, így lettünk szemtanúi a nemzetek közti végnélküli és megújuló, megismétlődő tárgyalásoknak, amelyekkel az államférfiak a csődött mondott Népszövetség szerepét kitölteni iparkodnak, de mindennek ellenére tartós nyugalmat teremteni még nem tudtak. Az, hogy a hajszálon függő Összeütközés veszedelmét máig elkerülhettük, nem garantálja, hogy ez a jövőe 1939. évi február hó 3-án, pénteken. ben is sikerülni fog és nagy kérdés, hogy az európaszerte uralkodó, minden .nemzeti jólétet sújtó, minden haladást gátló és aláásó általános félelmet és feszültséget Európa népei és főleg államférfiai meddig fogják idegekkel bírni, hiszen majdnem lehetetlennek látszik a népek és országok közti súrlódások végleges kirekesztése. Ezeknek a nemzetközi súrlódásoknak okai majdnem kivétel nélkül a gazdasági kérdésekben keresendők, amely kérdések igazságos megoldásától a népek és országok jóléte, boldogulása, sőt egyes esetekben életbenmaradása is függ. A legfontosabb nemzetközi kérdések egyike az olaj és a nyersanyagok birtoklása, vagy legalább is azok beszerzésének megbízható lehetősége. Egy másik kérdés, amely többé-kevésbé ezzel össze is függ, a gyarmati kérdés. Az anyaországok gyarmataik útján iparkodnak a túlnépesedés kérdését, hazai terményeiknek elhelyezését és hazai szükségleteiknek fedezését elintézni. Az anyaországokat gyarmataikkal összekötő szárazföldi és tengeri útjaik biztonsága tehát igen fontos kérdés. Az egy fajhoz tartozó népek egyesülésre való törekvése és a tőlük idegen népiajok hegemóniája alól való felszabadulni akarása még egy súrlódási pont. Ilyen nemzetközi súrlódásokat eredményező okok voltak például az olasz testbe dárdaként behatoló Trnnto birtoklása, a Bismarck-féle elgondolásból eredő iparkodás, hogy a germán fajú népek egy ország határain belül egyesüljenek, Elzász-Lotharingiának és a Saar-vidéknek természetadta egymásrautaltsága, az Adriai tenger mindkét partjának birtoklása, a Dardanellák kérdése és a Dunamedence földrajzi, közgazdasági, történelmi összetartozása. Mindezek a kérdések okot szolgáltattak a nemzetközi súrlódásokra és legnagyobbrészben még nincsenek megoldva. Borsódzik a hátam, ha arra gondolok, hogy ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket tárgyalás útján minél hamarabb tisztázni kellene. Szemmel látható, hogy a tárgyalásra való jószándék minden oldalon megvan, de úgylátszik, az egész világ kételkedik abban, hogy a kérdések megoldása békés úton lehetséges lesz. Az egész világ bizalmatlanságának csalhatatlan jele a gigantikus fegyverkezés és felkészülődés, amely évről-évre fokozódik. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy minden ország az esetleges háborúra való előkészületeit idejekorán megtegye, de meg kell tennie a remélhető békés megoldások szempontjából is, mert egy ország tekintélye és súlya elsősorban hadseregének kvalitásaitól függ, mivel egy készenlétben lévő hadsereg a diplomáciai tárgyalásoknak és a szövetségi alakulatoknak legnyomatékosabb érve. Magyarországnak különleges geográfiai és etnográfiai helyzete, minden tengertől való elzártsága, nyersanyagokban való hiánya, hoszszú és nyitott határai, végül kicsinysége és szegénysége olyan katonai hátrányokat jelentenek, amelyeket fokozottabb felkészültséggel egyensúlyozni kell. Magyarország önállóságának és integritásának védelme, faji, történelmi és földrajzi igényeinek igazságos és jogos megvalósítására irányuló törekvése és az a kötelessége, hogy népének anyagi jólétét és boldogulását mindenképpen biztosítania kell, súlyos feladatokat ró a felelős államférfiak vállaira, az egész nemzettől pedig a legmesszebbmenő ál-