Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése sal szemben, a polgárság azonban megmaradt békés otthonában és miképpen süllyedt le az az ellenség országát és lakosságát halomra gyilkoló és pusztító, kultúrértékeit megsemmisítő totális háborúk módszeréhez. Hiszen a nagyhatalmak képviselőinek is, akik a népek sorsát intézik és a világ sorsáért felelősek, vannak szüleik, feleségeik, gyermekeik és unokáik. Ök is esaik elnéznek néha az Isten házába és lehetetlen, hogy a 'bibliából csak So doma és Gomorra pusztulása gyakorolt volna rájuk vonzóerőt. Az emberi művelődés történetének igazán» 'gyászkeretbe kívánkozó ez a legújabb fejezete olyan, mint egy rossz álom, különösen ránk öregekre, akik más idők és más eszmeáramlatok közepette láttuk meg a napvilágot és éltük le életünk javát. Nem szeretnék félreértetni. Most, amidőn éppen hazánk fegyveres berendezkedésének kérdésével foglalkozunk, nem lehet antimilitarista húrokat pengetni. Hiszen nem is ez a célom, hanem úgy gondolom, hogy a kultúrnépek törvényhozásaiban időnkint olyan felszólalásoknak is kell történniök, amelyek a hadviselés elfajulásával szemben a népek általános felfogásának és a humanizmus követelményeinek adnak kifejezést. (Ügy van! Ügy van!) Találkozunk azzal a felfogással hogy a háború totális jellege tulajdonképpen elrettenti az államokat a hadüzenettől. Ez még vigasztaló volna, csak kérdés, hogy a népek meddig képesek a béke biztosításának ezt az igen drága díját fizetni. Ami már most bennünket, borzalmasan megcsonkított és nem éppen barátságos szomszédok közé ékelt kis országot illeti, nekünk igazán nincs más választásunk a világhelyzet közepette, mint hogy berendezkedjünk a totális háborúval szemben. A munkácsi betörés mindenesetre komoly memento számumukra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a totális háború egészen más igényekkel lép fel az országgal szemben, mint a régi háború. A honvédelmi kormánynak nemcsak a hadseregre, hanem az egész nép szellemi és fizikai erejére van szüksége és számolnia kell mind. a parlamentnek, mind kint a nagyközönségnek jóindulatával. Ami törvényhozásunkat illeti, ebben a tekintetben a kormányzatot nem érte csalódás. Megilletődve olvastam a képviselőház vitájáról szóló naplókat. A javaslat általános vitájában 30 országgyűlési képviselő vett részt, akik mindenféle személyi ellentétet kikapcsolva, pártkülönbség nélkül szinte versenyeztek a honvédelem eszközeinek megajánlásában, minekutána azok az aggodalmaik, amelyek felmerültek, már a bizottsági tárgyalás során orvoslást nyertek. Én csak gratulálni tudok a képviselőháznak ehhez az igazán magasszínvonalú, nagyon értékes és tárgyilagos vitájához. A felsőházban is ilyen atmoszféra várta ezt a törvényjavaslatot, (Ügy van! Ügy van!) ami már^ Ö fensége bevezető beszédéből, annak fogadtatásából és az együttes bizottság tárgyalásának eredményéből is megállapítható. A javaslat magasztos célja és az iránta való hazafias lelkesedés azonban nem ment fel bennünket az alól, hogy mint felelős törvényhozók, a javaslat rendelkezéseit igen komoly bírálat tárgyává tegyük. (Halljuk! Halljuk!) Közbevetőleg hálás köszönetet keil mondanom a honvédelmi miniszter úr ö excellen1939. évi február hó 3-án, pénteken. 45 1 ciájának azért, hogy azokat az észrevételeket I és kívánságokat, amelyek a felsőház köréből még a hivatalos tárgyalás megindulása elölt felmerültek, amennyiben a katonai szempontokkal összeegyeztethefőknek találta, már a képviselőház általános vitáját követő részletes vitában szíves volt tekintetbe venni. (Ügy van! Ügy vaníX E részben legyen szabad a 75., 88., ! 89., 107., 127., 140. és 161. foknál tett módosításokra utalnom. Nekem a javaslattal szemben jelenlegi szövegeben csak két irányban vannak aggodalmaim. Az egyik az egyéves önkéntesség eltörlése, a másik pedig a nőkre vonatkozó rendelkezés. (Ügy van! Ügy van! Halljuk! Halljuk!) Nem találom helytállónak azt az ellenvetést, hogy a jogegyenlőség kívánná az egyéves ön kéntesi szolgálat helyett a kétéves szolgála tot. Ellenkezőleg, a jogegyenlőség azt kívánná, hogy azok fszámara, akiknek képesítésük megszerzéséhez ltí—18 évet kell tanulniok, royi debbre szabassék a tényleges szolgálat ideje, mint azok számára, akik négy polgári vagy négy elemi iskolával végzik be tanulmányaikat. (Úgy van! Ügy van!) Azt az érvet sem találom elfogadhatónak, hogy a haditechnika mai fejlődése teszi kívánatossá a szolgálati időnek ezt a kitolását. Ha a tényleges tiszti kiképzés ma is ugyanannyi idő alatt történhetik meg, mint korábban, sőt ezidén kivételesen még egy fél évvel meg is rövidült, akkor a tartalékos tisztek kiképzésénél is meg kellene elégedni az eddigi egy esztendővel, annyival is inkább, mert úgy tudom, hogy a karpaszományosok egy része nem is tisztté, csak altisztté, fog kiképeztetni. Nemcsak a sok gonddal és nélkülözéssel küzdő főiskolai tanulóifjúság és szüleik érdekében állna, de gazdasági életünk zavartalanságát is szolgálná, ha a főiskolai tanúimányi időnek két esztendővel való meghosszabbítását el lehetne kerülni. Nyugtalanító továbbá a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a nőket 14 éves koruktól 70 éves korukig arra lehet kötelezni, hogy a honvédség érdekében testi, vagy szellemi képességüknek megfelelő munkát végezzenek és ez alól csupán azokra van kivétel, akiket családi hivatásuk tart vissza vagy zavarna meg a munkateljesítésben, továbbá az a kivétel van, hogy a 16 éven aluli nőket béke idején nem lehet munkára kötelezni. Ellenben úgy, mint a férfiakat, a nőket is be lehet rendelni három hetet meg nem haladó kiképzésre és évenként egy hetet meg nem haladó gyakor latra. Ezzel a javaslat módot ad a családi szentélyekbe durva kezekkel való benyúlásra es a műveltebb családok bensőséges, zárkózott életének a jogegyenlőség színe alatt való megzavarására. (Ügy van!) A magyar asszonyok és leányok hősiességével telve vannak a történelem lapjai, a nélkül, hogy a haza iránti kötelességüket paragrafusokba kellett volna szedni. A magyar férfi a nők iránt mindig feltétlen, sőt mondhatni túlságos gavallériával viseltetett, ami még a jogrendszerünkben, a családi és az örökösödési jogban is kifejezésre jutott. A kifogásolt rendelkezések bizonyára nem is hazai földön termettek, hanem importált áruk. Teljes bizalommal arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a törvényjavaslatnak az egyéves önkéntesi kedvezmény eltörlésére és a nők militarizálására vonatkozó rendelkezéseit ne alkalmazza mereven, hanem amennyire csak