Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-80

44 Az országgyűlés felsőházának 80. ülé A Légoltalmi Liga országos elnökségét lelkes örömmel vállaltam (Éljenzés és taps.) abban a meggyőződésben, hogy meg tudom szervezni hazánk lakosságát, meg tudom óvni őket a nagyobb bajoktól úgy az emberi élet, mint az anyagiak tekintetében. Sajnos azonban, mindeddig még nagyon távol vagyunk azoktól a céloktól, amelyeket kitűztem, s amelyeket lelkes örömmel szeretnénk elérni, hogy tudniillik hazánk drága lakosságát megóvhassam. Bizonyos közömbösséget is látok. Talán azt hiszik, — nem tudom eltalálom-e az emberek gondolatmenetét — hogy egyelőre nincs háborús veszély. De hiszen nem is akkor kell nekünk felkészülnünk, amikor már a háború fenyeget, hanem akkor, amikor még időnk és lehetőségünk van, hogy, ha háború fenyeget, készen legyünk. (Élénk helyeslés.) Ezért erről a helyről, a nagy nyilvánosság előtt is kérvekérem a magyar társadalomnak minden tagját, lépjen be a Légoltalmi Ligába, támassza alá nehéz feladatomat, dolgozzunk mindnyájan azért, hogy mindnyájunk életét és vagyonát biztosíthassuk s hazánk biztonságát ezáltal is fokozhassuk, mert csak ha mindnyájan vállvetett munkában egyesülünk, tudjuk elérni azt a célt, amelyet kitűztem, s mely mint mondottam, a magyar nemzetnek, népünknek, lakosságunknak biztonságát jelenti. (Élénk helyeslés.) Ne nézzünk se jobbra, se balra, hogy ki fog rajtunk segíteni, ki lesz a pártfogónk, ki szerel fel talán bennünket, ki állít bennünket talpra, mert ha minderre másutt keresünk támaszt, ami saját kötelességünk, akkor nemcsak a legkeservesebb csalódásokban lesz részünk, hanem jóbarátaink is látva gyengeségünket, lassacskán magunkra fognak hagyni. Legyünk erőslelkű, dacos magyarok, akik saját erőnkből talpra állva, merészen szembe nézünk minden viharral, s akkor — ez bensőséges, legszentebb meggyőződésem — barátaink száma gyorsan szaporodni fog. (Ügy van! Ügy van!) Hasson át mindenkit az a tudat és felemelő érzés, hogy büszke hadseregünk, honvédségünk az egész nemzettel egybeforrva, a haza biztonságát szolgálva, minden egyes honfinak boldogabb jövőjéért dolgozik, küzd és él. Fektessük leendő mintaszerű hadseregünkbe egész erőnket, önérzetünket, hitünket és élniakarásunknak mindennel dacoló eltiporhatatlan erejét. T. Felsőház! Beszédem végére értem. Még csak egy, a világháborúban szerzett benyomást akarok itt elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Egy szív, egy lélek voltunk mi, magyar katonák a világháború négy szörnyűségesen véres és szenvedésekkel teli évében, hűségesen, becsülettel küzdött mindenki a legádázabb tusákban is, még akkor is, ha nem saját, hanem más érdekekért, mások érdekeiért kellett küzdenünk. Ott álltam több mint négy évig hős katonáink között, (Éljenzés.) nap-nap után láttam a magyar néplélek számtalan ragyogó igazgyöngyét, könnyekig megható hűségét és kötelességtudását mindhalálig. Láttam minden áldozatot meghozó hazafiságát és lenyűgöző lelki nagyságát. Ekkor életemnél is erősebb hit vert gyökeret szívemben, az, hogy új, boldogabb ezredévre kell, hogy az isteni igazság rá vezesse a magyar nemzetet. (Éljenzés.) És most a tábornagy, a világháború egyik sok rettenetes vihart látott hadvezére, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben is hitt, bízott e 1939. évi február hó 3-án, pénteken. és soha nem csalatkozott szeretett magyar véreiben, ez ünnepélyes pillanatban, midőn az önálló magyar hadsereg, évszázados vágyunk teljesült, lelkének egész meggyőződésteli ^ erejével hitet tesz, hogy a hőslelkű honvédség apáink dicsőséges nyomdokaiba fog lépni, s büszke lelkesedéstől áthatva fogja szavatolni és létre fogja hozni az önálló, öncélú, független, szabad, szentistváni Magyarországot. (Élénk éljenzés és taps.) A törvényjavaslatot lelkes örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Juhász Andor ő nagyméltósága. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök tTr! T. Felsőház! Nemcsak a parlamenti szokást, de lelkem sugallatát is követem, amidőn az előttem szólott vitéz József királyi herceg ő fenségének pompás beszédébe kapcsolódom és mindijárt kijelenteni, hogy az ő magasszárnyalású, izzó hazaszeretettel átszőtt megnyilatkozásához minden irányban hozzájárulok, ö fensége, aki a magyar vitézségnek és harci készségnek valóságos koronatanuja, úgy elméleti tudásánál, mint áldozatos harctéri működése közben szerzett gyakorlati tapasztalatainál fogva elsősorban van predesztinálva arra, hogy a honvédség megszervezése kérdésében véleményét hallassa. Ami a szőnyegen forgó javaslatot magát illeti, az rámnézve nagyrészben felmelő, bizonyos vonatkozásban azonban leverő hatással van. Felemelő hatása van reám annak, hogy húsz évi guzsbakötöttségünk után végre visszanyertük szabad rendelkezési jogunkat és az önálló magyar hadsereg megszervezésével tanúságot teszünk arról, hogy el vagyunk szánva a közelmúltban egymillió testvérünkkel megnövekedett hazánkat, annak integritását és szabadságát bárkivel szemben az utolsó csepp vérig megvédelmezni. (Ügy van! balfelől.) Büszkék vagyunk sok százados várakozásunk és vágyakozásunk teljesedésére, a magyar zászló alatt magyar vezényszóval megalakult honvédségre, amelynek napja két évtizeddel ezelőtt Szeged felől kelt fel. Ellenben leverőleg hat reám annak tudata, hogy nekünk is az úgynevezett 'totális háborúval szemben való védekezésre kell berendezkednünk. A totális háborút úgy definiáljuk, hogy az egy ország össznépességének háborúja a másik ország össznépességével szemben, ahol elenyésznek a front és a mögöttes országrészek között eddig fennállott különbségek. A totális háborúra való felkészülés kiirtja a békeidők varázsát, mert férfiaknak, nőknek, gyermek éknek, aggoknak, jó és rossz időben, éjjel és nappal mindig a háborúra kell gondolniuk. Erre figyelmezteti őket nemcsak terhes szolgálati és rmunfcakötelességük. hanem az a rengeteg sok korlátozás is, amely polgári életükben, gazdaságukban, iparukban megzavarja őket. Arra nézve, Ihogy mit jelent a gyakorlatban a totális háború, a kínai és spanyol harcterek bőséggel szolgálnak ízelítőt. Előttem megmagyarázhatatlan, hogy miként tudtak a világ nagyhatalmasságai a humanizmus jegyébern megszületett genfi konvenciók után egypár évtizeddel az embertelenség csúcspontját jelentő totális háború eszméjére rátérni. {Ügy van! Ügy van!) miképpen vetkőzött ki a hadviselés korábbi lovagias jellegéből, amikor csak hdseregek állottak 'mint küzdő felek egymás-