Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés felsőházának 80. ülése 1939. évi február hó 3-án, pénteken. 43 reit hadsereg gyöngesége, — azt, sajnos, a világháború első hónapjaiban, mi katonák, nagy keserűséggel kellett, hogy tapasztaljuk, mert szerencsétlen viszonyok a háborút megelőzőleg lehetetlenné tették, hogy modern tüzérséggel fegyverezzük fel hadseregünket és a szükséges harci eszközöket beszerezzük. Ennek következménye volt az, hogy hadseregünk virága, legjobb tisztikara, kitűnő legénysége kénytelen volt, úgyszólván jelentéktelen, vagy semmitmondó tüzérségi támogatással, minden alátámasztás nélkül nekirohanni az orosz állásoknak. Az oroszt tüzérséggel nem tudtuk lefogni s így az fülig beásva, leste és lőtte halomra leghösiesebb csapatainkat. Pedig — ezt nem hangsúlyozhatom eléggé s tudóan, hogy mindnyájunk szívébe van ez vésve — nemzetünknek és hadseregünknek legnagyobb kincse az emberi élet. (Ügy wan! Ügy van!) A háborúban nekünk tiszteknek is szigorú kötelességünk volt, — amennyire azt a körülmények megengedték — hogy az emiberi életet kímélve győzzünk ás hogy e mellett mentül töhben életben maradhassanak. Hogyan óvhatjuk meg az emberi életet? Csakis úgy, hogy minden szükséges harci eszközzel elsőrendűen felszereljük hadseregünket. T. Felsőház! Igen sokat beszélünk és beszélnek manapság a magyar egységről. Lehet-e magasztosabb magyar egységet elképzelni, mint azt, hogy a nemzet minden fia hazánk sérthetetlenségének és függetlenségének védelmében s annak feltétlen fenntartására egyesül és egybeolvad. (Ügy van! Ügy van!) Függetlenségünk megbecsülhetetlen és semmiért fel nem áldozható nemzeti kincsünk. (Élénk helyeslés.) Ennek legbiztosabb őre lesz nemzeti hadseregünk, honvédségünk. (Ügy van! Ügy van!) A törvényhozónak szigorú kötelessége, hogy mielőtt a törvényjavaslatokat megszavazza, vagy visszautasítja, azokat a legalaposabban áttanulmányozza, azoknak hibáit keresse, hiányaikat és előnyeiket megállapítsa és eszerint döntsön. Ezt a legalaposabban megcselekedtem ennél a törvényjavaslatnál is és a következő meggyőződésre jutottam. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat kitűnő; a honvédség tökéletessé tételére minden lehetőséget kihasznál és úgy van felépítve és beállítva, hogy honvédségünk magasztos feladatának minden feltehető körülmények között a legjobban megfelelhessen. A törvényjavaslat igen tág hatáskört ad a mindenkori honvédelmi miniszternek. Ez bizonyos aggályokra adhatna okot, ha nem vonatkoznék kizárólag honvédségünk háborús akcióképességére és szükségeleteinek előmozdítására. Erre pedig feltétlenül szükségünk van. Ki kell azonban itt jelentenem, hogy bármilyen más, honvédségünk létérdekét nem érintő vonatkozásban ilyen messzemenő tágkörű felhatalmazást egyetlen kormánynak sem tudnék megszavazni, (Helyeslés) mert az esetleg alkotmányunkat is veszélybe hozhatná. (Ügy van! Ügy van!) Most, amikor a törvényjavaslat, remélem, törvényerőre fog emelkedni, minden további, ennek céltudatos, megfontolt, ha lehet kíméletes és teherbírásunkhoz mérten történő végrehajtásától függ. A fődolog, hogy mindnyájan, hazánk minden egyes gyermeke belássa ennek szükségét és átérezze a saját magasztos kötelességét. A törvényjavaslat foglalkozik a légoltalommal is. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval kitérjek erre a kérdésre is, mert ebben bizonyos tapasztalataim vannak a világháborúból. (Halljuk! Halljuk!) A világháborúban eleinte a légi haderő aránylag igen csekély volt, egyes nemzeteknél erősébb, másoknál csekélyebb, úgyhogy inkább felderítésre használták és csak kisebb támadásokat hajtott végre. Később, a háború folyamán, rendkívül fejlődött ez a fegyvernem. Fűtörekvésük oda irányult, hogy először a felderítést végrehajtsák, másodsorban pedig az arcvonalakhoz közelebb fekvő, tehát az ő hatáskörük rádiuszában fekvő városokban, illetőleg olyan helyeken, ahol csapatok összpontosultak, tehát nagyobb csapattestek voltak láthatók, de főként ott, ahol fontos tevékenységet kifejtő magas parancsnokságok voltak, operáljanak. Főleg a magasabb parancsnokságok székhelyeit tűzték ki támadásuk céljául, főként támadások előtt akkor, amikor azok legfontosabb működése megkezdődött, hogy ezeket a parancsnokságokat kikapcsolják. Személyesen volt alkalmam ezt igen sokszor tapasztalni az olasz harctéren, ahol úgyszólván naponta részem volt repülőtámadásokban, amelyek hizony sok épületet rombadöntöttek és sok drága életet kioltottak. Láttam ezt a francia harctéren is, ahol tudvalevőleg a repülők száma a legnagyobb volt és ahol a legmagasabb teljesítményt fejtették ki úgy német részről, mint francia és angol részről. Ott már sokkal súlyosabb volt a belyzet, ott városokat is bombáztak. Jó magam tanuja voltam Seebrückenhen, hogy egy holdvilágos éjjelen 10—12 súlyos támadás is volt, számos épület rombadőlt és számos életet oltottak ki. De — és erre vonatkozik felszólalásom fősúlya — ez. mind semmi: ma megszázszorozódott, megezerszereződött, — azt hiszem, nem mondok ezzel sohat — a repülők száma, tökéletessége és bombavetéseik pontossága. A repülők rádiusza is rendkívül meghosszabbodott, úgyhogy ma már nem az lesz az ő repülési céljuknak a végpontja, hogy a közelben fekvő városokat, vagy a magasabb parancsnokságokat bombázzák, hanem az egész ellenséges országnak minden városa, minden falva, minden fontosabb központja, hídja és így tovább, a hasonló dolgok, ki lesznek téve a repülőtámadásoknak és éppen a bombavetések nagy precizitása miatt, azt hiszem, igen nagy károkat fognak okozni úgy anyagban, mint emberéletben. A légoltalom, mint aktív légoltalom vagy mint passzív légoltalom léphet fel. Az aktív légoltalomnál hatalmas légi erőre van szükség, a passzív védelemben megfelelő tüzérségre és ami a legfontosabb, — és erről akarok pár szót beszélni — arra, hogy az ország belsejében fegyelem legyen, a városokban meg legyen szervezve minden, hogy mindenki tudja a kötelességét, mindenki tudja a helyét, tudja, mi a teendője, hogy ezáltal elkerülhesse a riadalmat, a pánikot, amely megingathatja az ország belső rendjét és fegyelmét, ami a külsővonalakra, harcterekre a legsúlyosabb hatással lehet. (Úgy van! Ügy van! A Légoltalmi Liga feladata az, hogy megszervezze a városokban és községekben az egyes emberek teendőit, hogy minden lakost kioktasson; csak így érhetjük el, hogy a fegyelmezett lakosságban riadalom, pánik ne támadjon, s ezáltal nemcsak a belső, de a hadseregre ható hajókat is elkerülhessük. 10* :
