Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

Az' országgyűlés felsőházának 79. ülése tes a politikai porondon, kétségtelen, hogy reá hárul a kötelesség, hogy a sajátmaga által felidézett helyzet miatt a közérdeket semimiféle vonatkozásban sem engedje szenvedni. Ebből a szemszögből nézve a dolgokat, nagy sajnálattal láttáin, hallottam és olvastam, hogy egyes párttitkárök vidéken minő módon igyekeznek megbélyegezni azokat a politikusokat, akik most pártot változtattak s akik közé tartozóan, jómagam is. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy egy pártválasztmányi ülésen nem szabad a párttitkárnak a főméltósága Kormányzó úr nevére hivatkozni. Kétségtelen, hogy nenn lehet olyan jóérzésű magyar ember, .aki helyesli, hogy ilyen pártválasztmányi üléseken politikai állásfoglalás miatt az egyéni becsületet durván, sértő javaslatok hangozzanak el, nem érthetünk egyet ezekben a nehéz időkben azzal, hogy a keresztény felekezeteket ilyen alkalomból is egymásnak akarják ugrasztani, nem érthetünk egyet azon állitás ímegkoekáztatásával, hogy Ruszin— Krajna sorsa, sőt az erdélyi magyarság sorsa is a képviselőknek ezzel a kilépésével veszélybe került és nem érthetőink egyet azzal sem, hogy párttitkárok párt választmányi üléseken a Felvidéket az anyaországgal könnyen szembeállítható kijelentésekre ragadtatják magukat. (Mozgás. — vitéz Endrey Antal: Éppen a. másik oldalon.) ' Egyedül és kizárólag .a miniszterelnök úr ö nagyméltóságának áll módjában az, hogy ezt a folyamatot megállítsa, az ilyen magukról mtegfeledkezett párttitkárokat, akik nagy alázatosan szállítani akarják a bizalmi nyilatkozatot, felelősségre vonja és eljárásukat megtorolja. Valljuk he őszintén, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a miniszterelnök úr jóidéig imaga sem tartotta a pártját olyan pártnak, amilyen párttal a titkos választások idején a nemzet ítélőszéke elé lehet állni. Számos nyilatkozat hangzott el ilyen értelemben és valljuk be őszintén, mi, akik a nemzeti egység pártjának tagjai voltunk, nem részesültünk több tiszteletben azért, mert tagjai voltunk a pártnak, ellenben, annál inkább hallottunk kritikákat, kellemetlen megjegyzéseket. A nemzeti egység pártjának szervezői és vezetői pedig, az úgynevezett Nep-élharcosok fogalommá váltak a gúnyolódás terén. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy aki most a nemzeti egység pártjából kilépett, az nemzete és hazája ellen vétkezett, ehhez a politikai elvakultság nagy foka kell, ez semmi egyébb sem lehet mint politikai huncutság és kortesfogás, mert már ról-hotnapra nem emelkedhetett a nemzeti egység pártjának jelentősége olyan fokra, hogy hazaárulásszámiba megy az, ha valaki ennek a pártnak kötelékéből kilép. Semmi egyéb nem történt, mint az, hogy az új vezér alatt és miatt 65 országgyűlési képviselő otthagyta a kormánypártot. Ezt nem tekintheti senki olyan lépésnek, amelynek következménye megbélyegzés kell hogy legyen. (Egy hanq a jobboldalon: Majd itél a nemzet!) Mélyen t. Felsőház! Sokan azt mondták, hogy ez a politikai változás azt célozta, hogy azokat a reformjavaslatokat, amelyeket az Imrédy-kormány tervezett, soknak, veszélyesnek itélik a kilépett képviselők, é® azért volt az egész kilépés, mert a földreformot, zsidótörvényt, stb.-t akarják a kilépettek megakadályozni. Aki az elmúlt hetekben nyitott szem1938. évi december hó 22-én, csütörtökön. '29 mel nézett körül, láthatta, hogy ez rút gyanúsítás volt csupán s a kormány refoirmjavasr latainak senki sem áll útjában. Ep ésszel, józan megfontoltsággal egyetlenegy magyar politikus sem tehet ilyen kérdésekben egy szalmaszálat sem a mindenkori kormány útjába olyan viszonyok között, mint amilyen viszonyok között ma mi élünk. Eszes, okos és a fedezetekről is gondoskodó szociális alkotás ellen ugyan ki volna az a dőre ember, aki álást fogaina? Ilyen nincs! Azt is mondták, mélyen t. Felsőház, hogy a osáklyások azok (Mozgás.), akik meg akarjak akadályozni Magyarországon a reformalkotásokat. Ezzel a kifejezéssel is jó volna már egyszer a nemzeti egység és összefogás érdekében végérvényesen leszámolni. Csáklyás alatt értik ők általában a maradi, a haladni nem akaró, a konokul megálló konzervatív embert, aki makacsul szembeszáll minden újítással. Valljuk be őszintén, hogy ilyen ember közöttünk nincs. (Balogh Jenő: Ügy van! Ez igaz!) Ilyen embert nem ismerünk s ha meg kellene neveznünk egy ilyen érzelmű politikust, nem tudnánk megnevezni, mert a magyar politikai életben ilyen nincs, úgyhogy esákly ásókról valóban éppúgy nem kell többé senkinek sem beszélnie, mint ahogy boszorkányokról, amelyek nincsenek, szintén nem iszükséges beszélni: »de strigiis verő que non sunt nulla questio fiat!» Csáklyások nem léteznek a magyar politikai életben, ez a fogalom is csak politikai furfang és szélhámosság és semmi más. (Egy hang jobbfelől: Miért szélhámosság?) Ugyanakkor azonban meg kell állapítanom, hogy amennyire nincs csáklyás a politikai viágban, éppen anynyira van szertelen, meggondolatlan, sőt hóbortos reformer a tébolydán kívül. (Mozgás.) Meg kell állítani azt a folyamatot is, amely a fiatalság érdekeinek szolgálatában folyton és folyvást az öregek hátraszorításának űz propagandát. (Ügy van!) En fiatal, 34 éves koromban lettem képviselő. Büszkén mutatom meg mindenkinek 34 éves fiatalkoromban elmondott parlamenti beszédeimet,, akkor is azt hirdettem, hogy az öregember tapasztalata olyan érték a nemzet életében, különösen az állam kormányzása szempontjából, amely értéket félretenni nem lehet és nem szabad. (Igaz! Ugy van!) Az öregek hátraszorításának kérdésé hovatovább már az apák lebecsülésének határán mozog. Hogyan lehet feltételezni, hogy apáinknak nem «volt ugyanannyi eszük, mint nekünk? Hogyan lehet feltételezni, hogy apáinkban nem volt ugyanannyi jóérzés, mint bennünk, hogy apáink konok, maradi emberek voltak és csak mi vagyunk azok, akik a helyzet magaslatán állunk? Mindez megint csak politikai furfang és szélhámosság, amivel a leghatározottabban szembe kell szállnunk és az Öregek folytonos leesepüiését és lebecsülését -^ különösen illetékes helyről — meg kell állítanunk és meg kell akadályoznunk. Hova-tovább gondolko

: dóba esik az ember, hogy miért állítunk mi | szobrokat nemzeti nagyjainknak. Miért a szo! bor, miért megörökíteni valakinek az alakját, ! hiszen ki tudja, hogy egy következő korban az ő ma hirdetett eszméit, vagy ma elvégzett j cselekedeteit ugyanúgy fogják-e értékelni, ! mint ma, meg fognak-e felelni az akkori viszoI nyoknak, vagy nem? Mélyen t. Felsőház! Mindazt aa emíbler a Ház nyilt üléséit panaszolja el, de az orvoslás 1 csak a^ (kormány részéről IjtoivçtkçdbetiJk' Ibe, •