Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

26 Az országgyűlés felsőházának 79. ülése 1938, évi december hó 22-én, csütörtökön: külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslat cimét és 1—í. §-ainak sorszámát. A felsőház a törvényjavaslat címét és 1—í. §-ait hozzászólás nélkül elfogadja.)^ Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltajtivány, kérdeni a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszierkezetbein, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavasliatolt végszerkezetiben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőiház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a társadalompolitikai, ipari, valamint kereskedelemügyi és közlekedési bizottság együttes jelentésének tárgyalása az »iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és kohászatban alkalmazott munkások gyermekvédelmi pótlékáról« szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (felolvassa a bizottság együttes jelentését). Elnök: Szólásra követlkeziik Papp Kálmán felsőházi tag úr. Papp Kálmán előadó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Az a törvényjavaslat, amelyet a felsőház társadalompolitikai, ipari, kereskedelemügyi és közlekedési r bizottságának megtisztelő' megbízása folytán van szerencsém ismertetni, a magyar királyi kormány úgynevezett szociális törvényjavaslatai közé tartozik. De nemcsak ez a törvényjavaslat tartozik közéjök, hanem amint látoon, mai ülésünk _ egész napirendje annak a szociális gondolat jegyében van Öszsteállítva, hogy egyes társadalmi rétegek gazdasági helyzetén könnyítsünk. Az igen t. Felsőház, az ilyen irányú javaslatok iránt, anélkül, hogy divatos jelszavak után indulna és az ilyen javaslatokkal elintézettnek venné a kérdést, mindenkor a legnagyobb megértést tanúsította, (ügy van! Ügy van!) Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a javaslatot is nemcsak érdeklődésfel. hanem a legnagyobb és legmelegebb szeretettel is fogja a felsőház felkarolni. Az iparban, kereskedelemben, valamint bányászatban és kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról szóló törvényjavaslat rövid tartalma a következő. Az iparban, kereskedelemben vagy bányavállalatoknál alkalmazott minden imunkás 1939 január 1-étől fogva minden gyermek után — a házasságon kívül született és az örökbefogadott gyermek után is. — havonkint 5 pengő gyermeknevelési pótlékot kap, ha a megelőző hónaipban legalább 15 napig állt alkalmazásban az illető vállalatnál vagy bármely más vállalatnál s ez a pótlék mindaddig jár, amíg gyermeke 14-ik életévét be nem töltötte. Ez a pótlék jár a gyermek után a munkavállaló halála után hat hónapig, ha pedig a munkavállaló saját hibáján kívül lett munkanélkülivé, még három hónapig jár. A havi 5 pengő gyermeknevelési pótlék kifizetéséről a vállalati, a szakmai és az országos családi pénztárak gondoskodnak és mind a pénztárak ügykezelési költségeit, mind pedig a családi pénztárak által kifizetett összegeket az ipari-, kereskedelmi- és bányavállalatok kötelesek előteremteni. A törvényjavaslat egész súlya tehát a vállalatokon van^ és maga a imunkavállaló egyáltalán nem járul ho költségekhez. Gondoskodik a törvényjavaslat arról is, hogy a vállalatok által befizetett összegek lehetőleg teljes egészükben a gyermeknevelési pótlékra fordíttassanak és minél kevesebb fordíttassák belőlük ügykezelésre és a beadott ügyiratok költségeire. A törvényjavaslat ezért illetékmentességet, illetve a kifizetett összegek után, adómentességet biztosít. Gondoskodik a törvényjavaslat arról is, hogy ki ne játszhassak intézkedéseit. Ezért egészen 3000 pengőig terjedő pénzbüntetéssel sújtja a törvény kijátszását, sőt bizonyos esetekben ezt kihágásnak minősíti és ezekben^ az esetekben elzárással bünteti a törvény kijátszóját. A törvényjavaslat egyelőre csak a húsz munkásnál, illetőleg húsz igényjogosultnál többet foglalkoztató vállalatoknál lép életbe, nincs azonban semmi akadálya, hogy fokozatosan a kisebb vállalatoknál ' is életbeléptettessék. Amint méltóztatnak látni, ennek a törvényjavaslatnak alapgondolata az igazságos keresztény gazdasági rendnek egyik sarkalatos elve, tudniillik az, hogy a munkaadók és a munkavállalók között létrejött viszony nem csupán magángazdasági üzlet, nem csupán magánvállalkozás, hanem abba beleszólása van a. társa dalomnak és az államhatalomnak is. A régi, úgynevezett szabadelvű gazdasági rendszabálynak tartotta, hogy a munkaadó szerződést köt a imunkavállalóval és lamennyiiben a, munkávallalló

t munkaerejét szolgálatára bocsátja munkaadójának, az leméri ezt a munkaerőt és ennek megfelelően fizeti őt. A keresztény gazdasági rend azt mondja, hogy a munkavállaló nem csupán magánszemély!, hanem tagja a családnak, az áilflamnak, a nemzetnek is és ezért a munkájáért nem csupán azt az egy szempontból megítélt munkabért kaphatja meg, amely az ő munkaerejének megfelel, hanem joga van arra is, hogy mint a társadalomnak, a családnak tagja, megfelelő éíletnivót, megfelelő megélhetési szintet biztosítson neki a .munkabér, mert különben a családos, illetőleg sokgyermekes munkavállaló nagy háítrányban lenne a nőtlen és családtalan munka vállalóval s'zemben; minél több gyermeke van, tehát minél nagyobb érdeme van tulajdonképpen az állam és a nemzet előtt, annál alacsonyabbra süllyedne le az ő életnívója. Ezért, igen helyesen, a törvényjavaslat ennek az egyenlőtlenségnek a kiegyenlítéséről gondoskodik és minden gyermek után. ha nem is nagy összeget, de az ipari munkásságnál mindenesetre nagyon is számban övő összeget, havi 5 pengőt kap. A magara véleménye szerint igazságosabbnak, illetőleg helyesebbnek tartottam volna, ha e tekintetben (bizonyos progresszivitást állapított volna meg a