Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

^H Az országgyűlés felsőházának 79. ülése törvényjavaslat: minél több gyermeke van a munkavállalónak, a munkásnak, annál több legyen az egy gyermek utáni nevelési pótlék, belátom azonban, hogy az eljárás egyszerűsítése és e javaslat mielőbbi életbeléptetése miatt ezt. az egyenlő családi pótlékot kellett rendszeresíteni. E törvényjavaslat tárgya, a megsegítés tárgya az, ami nemzetünknek is a reménysége, a jövő hordozója: a gyermek. Mivel éppen most tárgyaljuk ezt & törvén y javaslatot, mintha a karácsonyi szenetestének levegőjét, illatát érezném^ ennél a törvényjavaslatnál is. mintha újra átélnénk azt a :szent éjszakát, amikor egy szegénységben, hidegben, nyomorult jászolban didergő gyermeket az Ő anyja, a Szűz Anya pólyába takarta s jászolba fektetve melengette. Mi is tulajdonképpen társadalmunk egyik legszegényebb' rétegének a gyermekét, a proletárnak mondott gyiermeket iparkodunk ezzel a törvényjavaslattal megsegíteni és életnívóját, nevelését, megélhetését elősegíteni és magasabb szintre emelni. Ez nem csiujpán érzelmi frázis, hanem valóban valóság és tett. Ha elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, akkor imár néhány hét múlva az ipari és bányavállalati munkásságnak, körülbelül 350.000 munkavállalónak kereken körülbelül 200.000 gyermeke között ki fog osztatni ez a havi nevelési pótlék, minden hónapban kereken 1 millió pengő. A mi viszonyaink között, a mi szegény országunkban az ipar- és bánya vállalati munkások ilyen megsegítése valóban szociális tevékenység. (Ugy van Ügy van! Ügy van

f Taps.) De nemcsak a munkásokon segítünk, mégpedig a legérzékenyebben érzett Ínségükön, amikor gyermekneveléséről, táplálásáról van szó, hanem mondhatnám, a munkaadóknak is érdekük ez a törvényjavaslat. Ezért minden elismerés a vállalatok iránt, hogy semmi akadályt nem gördítettek e törvényjavaslat elé, banem az előzetes tárgyalások alkalmával ők is a legnagyobb megértést tanúsították e szo eiális törvényjavaslat iránt, mindenesetre azért is, mivel — el akarom ismerni, — a szociális érzék beszélt náluk is, de azért is, mivel nekik is érdekük az, hogy ne kocsmákba járó és csak az egyik napról a másikra ott dolgozó munka« legyen az ő nlunkásuk, hanem olyan ember legyen, akit a család, a gyermek érdeke is odaköt ahhoz a munkaadóhoz, olyan ember, akinek lelki életét harmonikusabbá és boldogabbá, teszi a családi kör és gyermekeinek biztosított nevelése. Hogy azután mit jelent ez a törvényjavaslat nemzetünk, népünk szempontjából, azt talán felesleges részleteznem. Sokat ^beszélünk az. egykéről, a népszaporodás emeléséről. Itt az egyke kiküszöbölésének, a népszaporodás elősegítésének egyik alapját, egyik íiagy fundamentumát raktuk le akkor, amikor a népszaporodás gazdasági alapjairól gondoskodunk. (Ügy van! Űfjy van!) Nemsokára elénk kerül majd a honvédelmi törvényjavaslat is. A honvédelmi törvényjavaslat üdvös intézkedései céljukat csak akkor érhetik el, ha ennek a javaslatnak meg lesznek i a tárgyai, illetőleg meg lesz a honvédségünket szaporító és tápláló gyermek- és f ifiúsereg. Ezeknek a jövő honvédeknek a sorsáról is szó van ebben a törvényjavaslatban, éppen ezért úgy a képviselőházban, mint nálunk a bizottsági üléseken maga a javaslat ellen úgyszólván semmi ellenvetés, felszólalás nem is volt, azt mondhatnám, hogy magát a javaslatot min1938. évi december hó 22-én, csütörtökön. 27 dlenki örömmel és szívesen fogadta el és nem tapasztalhatűk azt, mint máskor az ilyen javaslatok alkalmával, hogy, amikor bizonyos vállalatoknak, bizonyos érdekeknek, hogy úgymond jam, zsebéről lés fizetéséről van szó, akkor a képviselőház és a felsőház tagjai előzőleg töbnyire kapnak körirtatokat, amelyekben az illető érdekeltek kifejtik, hogy miért nem közérdekű az illető javaslat. Ennél a javaslatnál, ha kaptunk is köriratot, az tulajdonképpen csak a javaslat pártolása volt. Ezért azt <hiszem, szinte kötelességünk is köszönetet mqndonunk mindazoknak, akik ezt a törvényjavaslatot idehozták és itt elsősorban meg kell emlékeznünk a miniszter úrról, aki ezt a javaslatot idehozta a felsőház elé. de meg kell emlékeznünk az' ő elődjéről, Bornemisza 'Géza, volt iparügyi miniszter úrról is, aki ezt a törvényjavaslatot előkészítette és aki itt a felsőházban ennek az esztendőnek tavaszán ígéretet tett nekünk erre és meg kell emlékeznünk mindazokról, akik ezt a törvényjavaslatot mai alakjában ilyen gondosan előkészítették. Kifogások természetesen lehetnek a törvényjavaslat ellen, mint például az, hogy hiányoznak belőle a mezőgazdasági munkások. (Mészáros István és S. Bálint György: Igaz! Ugy van!) és hiányzik a kisipar. Azt hiszem, a felsőháznak is az a véleménye, hogy a törvényjavaslat fokozatos kiépítésével, illetőleg új törvények alkotásával 'miniéi szélesebb néprétegeket kell ebbe a gondoskodásba belevonni. (Mészáj ros István: Minél előbb!), közöttük a földmíves munkásokat és oselédeket is, és Ibe kell vonni a kisipart is, ez azonban külön törvényjavaslatiba tartozik. Ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseit mindenesetre nagy megnyugvássail kell fogadnunk. Legfeljebb csak arra kell kérnünk a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy ennek a paragrafusokból álló törvényjavaslatnak végrehajtásánál, az életbe átültetésénél méltóztassék annak üdvös hatásáról gondoskodni; méltóztassék gondoskodni arról, iogy az ipairi és^ bányamunkások 'gyermekeinek jóléti intéz! menyei minél inkább szaporodjanak és minél inkább kiépüljenek részint a vállalatok áldozatábóL részint pedig az államkincstár hozzájárul ásaiból.- Ertem itt a munkásgyermekek nyár altatását és üdültetését. Legyen szabad továbbá még arra is kérnem a miniszter urat, hogy az iparfelügyelőségek szaporításával .és kiépítésével gondoskodjék arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak intézkedései csakugyan a munkásgyermekeknek javára szolgáljanak. Amint említettem, igen t. Felsőház, a mi felsőházunk semmiféle üdvös szociális törvényjavaslat elől nem zárkózik el. Elzárkózik a demagógia elől, elzárkózik a jelszavak elől (Ugy van! Ugy van!), de olyan törvényjavaslatok elől, amelyek igazán a mi népünknek, a mi nemzetünknek javát szolgálják, nem zárkózik el (Ugy van! Ugy wan), sőt inkább arra kéri a miniszter urat, csak hozza ezeket a törvényjavaslatokat, mi nem kicsinyeljük le őket még akkor sem, ha csak egy rétegnek üdvéről és javáról van szó. Ez a törvényjavaslat, azt hiszem, egyik láncszeme annak a láncnak, amely tartja azt a hidat, amely összeköti a ma még bizonyos feszültséggel egymástól távol álló néprétegeket és néposztályokat, de azt hiszem, ez a törvényjavaslat tartja azt a hidat is, amely majd ki fog épülni és amely majd összeköti ezt a. mai sok hajtól, sok veszedelemtől és felhőtől terhes magyar életet a boldogabb, a bőségesebb és igazságosabb magyar jövővel, (Ugy, van!