Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-76
Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1938. évi december hó 3-án, szombaton. 1 szefogva önzetlenül és áldozatkészen alkotmá nyos eszközökkel alkotó munkára serkentene mindenkit a nagy magyar feltámadás elérésére. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Miután a házszabályok értelmében napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti, áttérünk napirendünkre. Napirend szerint következik a magyar királyi miniszterelnök indítványa az 1938. évi XXXIV. to. 2. §-a alapján a visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek behívása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az indítványt felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Azl938:XXXIV. te. 2. §-a akként rendelkezik, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül a jelen törvény erejénél fogva mint országgyűlési képviselők az 1935. évi áiprilis havának 27. napjára egybe hívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket a magyar királyi miniszterelnök indítványára az országgyűlés, mindkét házának határozatával az országgyűlés képviselőházába meghív. Ennek alapján tisztelettel indítványozom, hogy a csehszlovák prágai nemzetgyűlés képviselőházának tagjai közül: Jaross Andor (Elénk éljenzés.), dr. Porubszky Géza, dr. Holota János, Szent-Ivány József (Éljenzés.), dr. Korláth Endre (Éljenzés.) és dr. Fenczik István, a cseh-szlovák prágai nemzetgyűlés szenátusának volt tagjai közül: dr. Szilassy Béla (Éljenzés.), dr. Turcsányi Imre, dr. Pajor Miklós, Füssy Kálmán és Földesi Gyula, Szlovákia tartománygyűlésének volt tagjai közül: dr. Salkovszky Jenő, dr. Giller János, Virágíj Béla és dr. Gürtler Dénes, végül Kárpátalja tartománygyűlésének volt tag jai közül: Ortutay Jenő és R. Vozáry Aladár a magyar ország-gyűlés által képviselőházi tagokul a képviselőházba meghívassanak. (Elénk éljenzés és taps.) Kérem ennek az indítványomnak a Ház legközelebbi ülésének napirendjére való kitűzését. Budapest, 1938. évi november hó 23. napján, vitéz Imrédy Béla s. k., m. kir. miniszterelnök.« (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Huszár Aladár ő méltósága. Huszár Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Ügy érzem, hogy a felsőház tagjai összességének és egyetemének érzéseit tolmácsolom akkor, amidőn túláradó örömmel, lelkesedéssel és szeretettől köszöntöm azokat a férfiakat, akik a Felvi déknek Magyarországhoz való csatolása után mint ott élő népek képviselői részint a kormányzó úr kinevezése által a magyar felsőháznak, (Felkiáltások: Éljen Szüllő Géza! — Hosszantartó élénk élienzés és tans.) részint pedig az országos határozattal történt behívás alapján a képviselőháznak válnak tagjaivá. Mindenekelőtt őszinte szeretettel üdvözlöm az itt jelenlévő felsőházi tagtársunkat, Szüllő Gézát (Elénk éljenzés és taps.), ezt a kemény, bátorszavú, erőslelkű magyart (Ügy van! Ügy van!), aki a magyar sorsnak rettenetes fordulása után az első perctől kezdve az utolsóig (Ügy van! Ügy van!) bátran harcolt a magyar ügy igazságáért és a magyar ügy szentségéért. (Igaz! Ügy van!) Nem kevésbbé szeretettel üdvözlöm Jaross Andort (Elénk éljenzés és taps.), a Felvidék miniszterét, ezt a abator, fiatal harcosát a magyar ügynek és üdvözlöm az ő társaikat mind, akik nehéz időkben hűségükkel, önfeláldozásukkal, áldozatkészségükkel és fáradhatatlan munkássággal tanúbizonyságot tettek ehhez a nemzethez és fajtájukhoz való hűségükről. (Ügy van! Ügy van!) Ügy érzem azonban, hogy mulasztást követnék el, ha e helyről nem üdvözölném és szeretetünkről, együttérzésünkről nem biztosítanám Esterházy János grófot (Ügy van! Ügjj van! — Elénk éljenzés és taps.) és társait. Ők a határon kívül maradtak azért, hogy a határokon kívül rekedt magyarságnak vezetői, oltalmazói, gyámolítói legyenek. (Éljenzés.) A mi szeretetünk és imádságunk kísérje munkásságukat és küzdelmeiket. Arra kérjük a Mindenhatót, hogy áldja és óvja minden lépésüket. Azok a férfiak, akik ma itt a felsőházban ülnek, átélték a magyar történelem egyik legvészteljesebb korszakát. Minket egy ötéves háború véres zivatara tépett és szaggatott. Mi átéltük a lelket és erkölcsöket lerontó hitvány forradalmak korát. (Ügy van! Ügy van!) Mi átéltük a románok rablóhadjáratát és átéltük a legrettenetesebbet, amit egy hűséges magyar szív átélhet, amikor el kellett viselnünk azt, hogy idegen népek parancsa rajzolt új határokat a régi határokon belül. Csak az édesanya koporsójára hulló göröngyök moraja okozhat olyan fájdalmat, olyan lélek mélyéig ható fájdalmat, mint amely akkor eltöltötte az igaz magyar szíveket. Ha ma visszatekintünk azokra az időkre, azokra a mélységekre, amelyekben voltunk s ezekből a mélységekből vizsgáljuk a mai magyar élet szintjét, akkor lehetetlen, hogy hódolattal, ragaszkodással, szeretettel ne gondoljunk arra a férfiúra, aki amikor jött, egy lélekben, anyagiakban és mindenben, ami egy nemzetet alkot, összetört roncsot talált itt és húsz esztendő alatt egy országot tudott teremteni. Mi hisszük, hogy a mi Kormányzó Urunk, (Hosszantartó éljenzés és taps. — A Ház tagjai felállanak.) a nemzet egyedüli elhivatott és igaz vezére, (Elénk helyeslés.) az Ő erős magyar lelkével a további fejlődés és emelkedés útjaira fog?a vezetni ezt a nemzetet. Ha visszatekintünk erre a húsz esztendőre, el kell ugyan ismernünk, hogy voltak ebben az időszakban hibák, tévedések, félrelépések; állítom azonban, hogy nincs a világnak egy nemzete, amelyet, ha hasonló módon összetépnének, szétszaggatnának, megcsonkítanának, annyira kiheverné ezt s vitalitásának és élniakarásának olyan tanújelét adná, mint a magyar. (Ügy van! Ügy van!) Ha elfogulatlanul és igazságosan nézzük az eddigi eredményeket, akkor el kell ismernünk, hogy itt komoly magyar munka folyt s hogy ez elsősorban azoknak a férfiaknak az érdeme, akik ezt a nemzetet húsz esztendőn át vezették és kormányozták. (Helyeslés.) Nehéz és keserves volt a magyar sors ez alatt a hiísz esztendő alatt, de ha nehéz és keserves volt nekünk, akik a csonka haza hatá3*
