Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-76

14 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése rain belül éltünk, mennyivel nehezebb és keservesebb volt azoknak, akik a csonka haza határain kívül éltek. Nekünk legalább szabad volt egész lelkünkkel magyarnak lennünk, de nekik magyarságukért üldöztetés, szenvedés és megvetés járt osztályrészül. Most, hogy ezek a nemes férfiak, akik a határon túl küzdöttek, itt vannak közöttünk, felemelt lélekkel mondhatjuk, hogy a Mindenható Isten megáldotta az ő szenvedésüket, börtönbevettetésüket és megaláztatásukat s keményebb, magyarabb magyarrá tette őket. (Ügy van! Ügy van!) Furcsa egy nép vagyunk, mi magyarok. Ha jól megy a sorunk, ha jó dolgunk van, hej, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy magyarok vagyunk. Csak amikor reánk sújt a sors keze, amikor reánk nehezedik a poklok átka, amikor a kínok, a szenvedések útjait járjuk, csak akkor jövünk rá, hogy magyarok vagyunk, csak akkor érezzük, hogy egy ült kell haladnunk, össze kell tartanunk és meg kell fognunk egymás kezét, ha ezernyi veszély között a jövőben is magyarok akarunk maradni. Azoknak a férfiaknak, akik a Felvidéken a magyarság vezérei voltak, hálásan köszönjük, hogy egymillió magyart töretlen magyar lélekkel és hittel hoztak vissza ebbe a hazába. Ök szerezték húsz esztendő óta ennek a nemzetnek az egyetlen, igaz nagy örömöt. Átlói azonban még nagyon messze vagyunk, hogy igazan ünnepelhessünk, mert még nagyon sok megoldandó feladatunk van. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még mindig több mint 2 5 millió magyar él idegen járom alatt. Ha mi ezeket a nagy feladatainkat meg akarjuk oldani, akkor nekünk, magyaroknak egy nagy belső átalakuláson kell keresztülmennünk. Valahogy égőbblelkű, igazabb, minden idők magyarjánál magyarabb magyarnak kell lennünk. És ha kérdezik tőlem, hogy mi az első teendő, én erre Zrínyi Miklósnak, ennek a lángolólelkű nagy magyarnak a szavaivar felelek: »Fegyvert, fegyvert, fegyvert kívánunk és jó vitézi rezolueiót«. Első és szent kötelesség és mindenek felett álló kötelesség, hogy .büszkeségünket, a m. kir. honvédséget a lehető legmagasabb színvonalra és tökéletességre emeljük. (Elénk helyeslés és taps.) Kötelességünk, hogy a nemzetet védő és a nemzetet ezer esztendeig megőrző magyar kardnak az élét és a becsületét csorbítatlanul megtartsuk. Ami egyéb magyar probléma van, az csak en- • nek kiegészítője és arra szolgáljon, hogy ez a magyar kard olyan magyar millióknak a kezében forogjon, akiket erősebbé, egészségesebbé, ellenállóbbá, keményebbé akarunk tenni. A megfontolásnak, a bölcseségnek, a lehiggadt világnézetnek és életfelfogásnak ebben a törvényhozó Házában mondom én, hogy jöjjenek, csak jöjjenek azok a magyar életet átalakító reformok és én biztosíthatom a miniszterelnök urat, hogy ennek a Háznak fenkölt és magasabb lelkülete, bölcsesége, felelős- j ségérzete és mindenek felett álló magyar hazafisága soha a legkisebb akadályt sem fogja gördíteni ezeknek a reformoknak az útjába (Ügy van! Ügy van!); legyenek ezek a reformok bármilyen mélyenjárók é». élet-átalakítok. Egyet azonban feltétlenül megkívánunk, azt, hogy ezek a reformok a népi és szociális gondolat mellett a magyar tradíció és a magyar 1938. évi december hó 3-ÓM, szombaton. lelkiség szellemét magukban hordják. (Hoss szántatta élénk helyeslés és taps.) Nekünk van egy ősi alkotmányunk (Úgy van! Ügy van! — 'Taps.), amely első szent királyunktól kezdve (Ügy van! Ügy van!) a megiíjhodás és a reform jegyében töretlenül és .megszakítás nélkül megy az egyenes úton. (Báró Prónay György: Ezen az egyenes úton kell haladni.) Ennek az alkotmánynak a tényezői sohasem zárkóztak el a korszellemtől, de a korszellemet szolgailag sohasem vették át. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk van egy specifikus magyar intézményünk, az önkormányzatra épült vármegyei rendszer. (Ügy van! Ügy van!) Hatalmas átalakító, formáló és kiképző erők vannak ebben a rendszerben és ez volt az a rendszer, amely századokon át megőrizte a magyarságot és a jövőben is meg fogja őrizni. (Ügy van! Ügy van!) Hatalmas értékek és erők vannak ennek a rendszernek intézményeiben, amelyek lenyúlnak a magyarság gyökeréig. Ezek nem elméletek, amelyek kipróbálásra várnak, hanem ezek élő valóságok, amelyek kiállották a tűzpróbát és amelyeknek magyarságot megtartó erejét egy ezredév vérziyatara mutatta meg. Mi olyan emberöltőben élüiik, ahol az események rohanvást kergették egymást és összezsiífolódtak. Mi egy századra való élményt éltünk át és jól tudjuk, hogy mit jelent az, hogy nem lehet a koreszmék parancsoló szava elől kitérni. Emlékezzünk csak a negyedszázad előtti időkre, amikor a legnagyobb magyar költő azt kérdezte: »Szabad-e Dévénynél betörnöm új idők új dalaival?« Hej! Abban az értelmezésben de mást jelentettek az új idők! (Egy hang a jobboldalon: Most is betörtek!) Mást jelentettek az új dalok és mások mondták •azt, hogy ezeknek parancsoló szükségessége elől nem lehet kitérni, miként azt ma magyarázzák. Jaj annak a nemzetnek, amelyik nem a saját lelkének hisz s nem a saját lelkéből akarja kitermelni gyógyulásának eszközeit. Eszembe jut a legbölcsebb magyarnak egy mondása, amely igazság volt akkor is és ma is életbe markoló igazság. Deák Ferenc 1865-ben egyik beszédében azt mondta: »Nekünk egészen mindegy, hogy miként kormányozzák a Lajtán túl élő népeket, nekünk az a kötelességünk, hogy megőrizzük ősi alkotmányunkat, tradícióinkat és szokásainkat.« (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Beismerem, hogy mi nem élhetünk elszigetelten, hiszen mi támaszkodunk is hatalmas barátainkra és ha azok a barátaink jót tesznek velünk, állítom, hogy nincs a magyar nemzetnél hűségesebb és megbízhatóbb barát. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha ez a nemzet egyszer valakit a szívébe zár, akkor jóságért jósággal, barátságért barátsággal, hűségért hűséggel fizet és nem meditál, nem mérlegel, hanem ott áll akkor is, ha belepusztul. De végre ébredjünk annak tudatára, hogy ne mindent másoktól várjunk. Nekünk elsősorban saját erőnkre és önmagunkra kell -támaszkodnunk és el kell hinnünk azt, hogy Istenen kívül elsősorban csak önmagunkban bízhatunk. (Ügy van! jobbfelöl.) Hiszem, hogy ez a nemzet megerősödve, megsokasodva területében, népességében és lelki értékekben, meg fogja oldani a maga nagy történelmi feladatait. Csak arra kérem a Mindenható Istent, hogy ha ez a nemzet a szerencsétlenség és összeomlás rettenetes napjaiban nem tudta megtalálni a lelkét és amikor a legkeményebb, a legelszántabb, áldó-