Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-85
Àz országgyűlés felsőházának 85. illése szerűség elérésére, d'e semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy a nemzet egyetemes érdekeit 'Szolgálják, aimííg vannak olyanok, akik a tekintélytiszteletet hirdetik és mindien tekintélyt lerombolnak, ha az velük ellenkező véleményen van, amíg vannak olyanok, akik népi politikát hirdetnek és a népképviselet ellen uszítanak, amíg vannak olyanok, akik a liberalizmus káros szellemét ostorozzák és Ady-kultuszt űznek és amíg vannak, akik az ősi nemzeti virtus mellett szavalnak, de ugyanakkor a legtökéletesebb magyar nemzeti ideálról, Tisza Istvánról, már csak mi öregek emlékezünk meg... Nem folytatom to- | vább, mélyen t. Felsőház, mert már így is ke- j serű kezd lenni a számíze. Ennyit is csak azért 1 mondtam, mert lelkiismeretemnek tartoztam j vele, mert én nem gyűlöletből, nem azért sza- j vázam meg ezt a törvényt, hogy a zsidónak ártsak, hanem azért szavazom meg, hogy magyar fajtámnak használjak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Ezt pedig csak úgy érem el, ha ' minden olyan irányzattal szembeszállók, amely ezt a tiszta szándékot veszélyezteti. Dixi et salvavi animam meam! A törvényjavaslatot eredeti formájában is hajlandó vagyok elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ő exoelleneiája kíván szólni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azért voltam bátor a vitának ebben a még nem nagyon előrehaladott stádiumában szót kérni, mert — mint méltóztatnak tudni — holnapután reggel 7 órakor a külügyminiszter úrral Rómába utazom és így nem lesz módom hétfőn a vitában résztvenni és a vita végefelé szólalni fel. Ez az oka annak, amiért kértem, hogy most szólalhassak fel. Azért kívántam az igazságügyminiszter úi által képviselt törvényjavaslathoz felszólalni, hogy ezáltal, is dokumentáljam a felsőház színe előtt azt a fontosságot, amelyet a törvényjavaslat itt fekvő eredeti szövege megszavazásának tulajdonítok. Be elsősorban azért is kívántam felszólalni, mert mindannak ellenére, amit 'bemutatkozásomkor és azóta is mondottam, a magyar közönség körében — amely, nem tudom miért, nem értékeli a mondott szót a maga igazsága . és egyszerűsége szerint és nem elégszik oneg azzal, hogy amit az emfoer egyszer megmond, akkor arról tudja, 'hogy azt megmondta, az a véleménye és azt tartja is — még mindig sokan azt képzelik, hogy én ezt a törvényjavaslatot vagy csak mint örökséget, vagy pedig politikai opportunizimusból képviselem. Már számtalanszor aláhúztam, hogy ezt a javaslatot neim mint politikai örökséget, hanem 'meggyőződésből is képviselem, legalább is egészében és főbb vonásaiban, (hangsúlyozva azt is, hogy ha részleteiben mást, egy sajátmagam által szerkesztett törvényjavaslatot hoztam volna, az ennél a törvényjavaslatnál szigorúbb lett volna. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mindezeket megmondtam elégszer; nem tudom, sokan miért nem hiszik, vagy nem akarják hinni. Másodszor azt is megmondtam és most is meg akarom mondani, hogy a javaslatot nem opportunizmusból képviseletin. Nem hiszem, hogy valaki komolyan imp utálná nekem azt a könnyelműséget, hogy ilyen életbevágó an FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. [939. évi április hó 15-én, szombaton. 143 fontos javaslatot politikai opportunizmusból képviselek.: En nem ismerek semmiféle törvényjavaslatnál, de különösen ilyen 'fontos törvényjavaslatnál semmiféle melléktekintetet, hanem csak a nemzet egyetemes érdekét. (Helyeslés.) Es mert meggyőződésem, hogy a nemzet egyetemes érdeke azt kívánja, hogy ilyen, törvényjavaslatot — és (minthogy ez ebben a formában fekszik előttünk, ezt a törvényjavaslatot — törvényerőre emeljük, ezért hoztam ide és ezért képviselem. (Elénk helyeslés a jobboldalún.) Nem szoktam soha másnak sem előnyös 1 , sem (hátrányos tollaival takarózni; ha valamit képviselek, helytállók érte sajátmagaim. Remélem, hogy az ország ezt most már egyszer talán tudomásul is veszi és megérti, hogy ha valamit kimondok, az úgy is van. (Elénk éljenzés és taps.) Amint bevezető szavaimban már mondottam, jelen voltam a imlélyen t Felsőház bizottságának és albizottságának tárgyalásain, amelyeken különböző módosításokról volt szó és amelyeken a módosítások egy sora elfogadtatott. Ezekre, illetőleg erre az egész komplexumra még rá fogok térni, mindazonáltal a törvényjavaslatnak eredeti, illetőleg' az itt fekvő formában való elfogadását kérem, hangsúlyozva, hogy a magam részéről szívesen közvetítek a felsőház és a képviselőház között, avégből, hogy az említett módosítások letár{ gyártassanak és esetleg el is fogadtassanak. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy már a I törvényjavaslat jelenlegi formáia is bizonyos kompromisszum részemről, ezért mielőtt erre a konklúzióra, amelyet itt csak előrebocsátok, rátérnék, szeretném egypár pontra nézve nézeteimet kifejteni és itt-ott válaszolni is. Meggyőződésem szerint — erre már nem szeretnék hosszas fejtegetésekben kitérni — ez a törvényjavaslat mintegy történelmi szükségszerűség, vagy természetes következmény és mind az európai, mind a hazai történelmi fejlődésből, az utolsó félévszázad vagy évszázad történelmi fejlődéséből, szinte szükségszerűen következik. Szükségszerű következmény, mintegy visszahatás arra a fejlődésre, amely a múlt század elején megindulva, a század második felében egyrészt nagy gazdasági prosperitást szült és az emberek gondolkodását leginkább ebbe az irányba terelte, másrészt Európának a világ felett való központi hatalma által egy egészen különös, ideig-óráig fennálló gazdasági felfogást, a teljes szabadkereskedelem felfogását teremtette meg, amelyet részben e gazdasági fejlődés, részben a XVIII. és XIX. század filozófiai fejlődése alapján is* politikailag a liberalizmus felfogása kísért. De amint ennek^ a fejlődésnek, az európai hegemónia és imperializmus fejlődésének terén természetes kirobbanás volt a világháború, ugyanúgy természetes következmény szociális téren és a szociális térrel együttjáró gazdasági téren az a gondolâtes érzésvilág, amely olyan változtatásokat kíván az életben és az életet szabályozó törvényhozásban is, amilyen az előttünk fekvő törvényjavaslat. Prónay György báró azt mondotta a bizottságban és Bezerédj ői méltósága itt a mélyen t. Ház előtt, hogy ez a törvényjavaslat szakítás a szentistváni gondolattal. Az urak túlszűk látókörből nézik a szentistváni gondolatot, (Ügy van! Úgy van!) mert a szentistváni gondolatnak nemcsak egy eleme van. Szeretik a szentistváni gondolatként csak azt beállítani, 25
