Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

14 é Az országgyűlés felsőházának &5. Ülése 1939. évi április hó 15-en, szombaton. hogy Szent István végrendeletében Szent Imre hercegre azt az intelmet hagyta, hogy jó, ha egy ország sokféle népbői, sokféle nemzetiségből, soknyelvűekből tevődik össze. Nemcsak ez az eleme van azonban a szentistváni gondolatnak, mert az sokkal mélyebb, sokkal szélesebb, sokkal átfogóbb és nem. is élhetett volna meg 900' esztendőt, ha csak ilyen kevésből állana. Éppen így eleme a szentistváni gondolatnak — még pedig sokkal lényegesebben — az, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek a zországalkotó és fenntartó gondolatot, eszmevilágot és érzéseket lényük egészével képviselik. (Ügy van! Ügy van!) S van a szentistváni gondolatnak még egy lényege: az, hogy ugyanolyan bölcsen kell az ország mindentkori helyzetéhez és a nemzet mindenkori szükségleteihez mérni, mint amilyen bölcsen Szent István a maga korára azt megalkotta és elgondolta. Legalább is erre kell a magunk véges erőivel törekednünk. Nem szabad a szentistváni gondolatot jelszószerűen — hogy a helyes, jó szinonimával nem bíró német kifejezéssel éljek: schlagwort-szerűen — alkalmazni, különösen nem annak legyes kiszakított részeit. Azzal a veszéllyel szemben, amellyel a zsidóságnak óriási tömegei, legnagyobbrészt még csak felületesen asszimilált tömegei részéről a magyar nemzettestet és a magyar nemzet jellegét fenyegetik, a szentistváni gondolat nézetem szerint éppen az ellenkezjéőt kívánja annak, amit Prónay ő excellenciája neki imputai. Ezzel (kapcsolatban szeretnék egy más momentumra is rátérni, amely az újságokban és a felszólalásokban hasonlatok formájában folyton vissza-visszatér. Ez a törvény nem nemzetiségi törvény és nem alkalmazható és nem adaptálható az országban élő német, szlovák, román, ruszin vagy más nemzetiségekre. Ezek a nemzetiségek az európai keresztény életközösség népeiből valók és évszázados, sok tekintetben azonos fejlődés részesei. Ennek a fejlődésnek az elemeit nem gondolnám most^ itt hosszasan részletezni, de mindannak, ami — például —* a renaissance, a humanizmus^ a lovagkor gondolatvilágát alkotta, és sokmindenféle egyéb korszellemnek Ők éppen olyan részesei az európai életközösségben, mint mL Ezek nem is különböztethetők ím eg olyan élesen, mert sokkal kevésbbé fajtiszták, sokkal jkevésbbé — mondjuk — szeparáltak és önállóak, sokkal kevésbbé szeparáltak az európai emberiség egészétől, mint a zsidóság, és ez volt az, amit a törvény indokolásában magam kihangsúlyoztam. (Éljenzés a jobboldalon.) Nem >éfrtem tehát ezt az összehasonlítást a nemzetiségi problémákkal. A kettő közt r

— ismétlem — semmi kapcsolat és összehasonlítanivaló nincs. A hercegprímás úr ő eminenciája említette a muzulmánokat. Csak azt akarom megje. gyezni, hogy ezek ebben a közösségben természetesen nincsenek benne, de hiszen olyan kevesen is vannak, hogy semmiféle ok hasonló intézkedésekre velük kapcsolatban nincs. Leihet, hogy ha 600.000 muzulmánunk lenne

% akkor - ugyanilyen intézkedéseket látnék szükségesnek. Ezzel kapcsolatban említem meg azt is, hopry eeryesek szerint — és erre már többször reflektál tpim — è« a törvény a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba a faj és a vér idegen ideológiáját hozza be. Eltekintve attól, hogy én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint 20 éve vallom, hirdetem és írom, tehát jóval előbb, mintsem hogy itt külső befolyások' rám vagy akárkire hathattak volna, meg kell állapítanom, hogy semmi idegen szerűség nincs abban, ha faji összetartozandóságról, faji kapcsolatokról és faji csoportokról beszélünk. A természiettudományoknak ma még ^ két misztikuma van: az egyik az, hogy az élettelen és az élő (közötti kapcsolatot még nem látjuk tisztán, a másik pedig az, hogy nem látjuk tisztán az anyagi élőnek és a lelkinek kapcsolódását és összeszövődését. Világos azonban, hogy a kettő egymással rokonságiban fejlődik: lelki tulajdonságok kiülnek az arcra, testi formák lelki habitust tükröznek, embercsoportok biológiailag élesen különböznek es gyakran felism érhetők. Típustulaj donságok ismerhetők fel embereken és ugyanolyan embercsoportoknak gondolkodásbeli sajátosságaik is vannak. Erős beltenyésztés mellett emíbercsoportoikban különös jellegek, faji vagy fajtaI jellegek erősen inveteiiálódhatnak,- dominánsakká, olyan erősekké válhatnak, hogy másokkal való összeiházasodás esetén is a gyengébb féllel szemben, mint uralkodó tulajdonságok érvényesülnek. Ezeket ma mindenki tudja, aki egy kissé járatos a biológiában és egyéb természettudományokban; ezek adott tények, amelyek felett vitázni nem igen lehet. Ez az egyik dolog, amit meg akartam állapítani. 'Sokszor említették és sok kifogás tárgya volt az is, hogy a törvényjavaslat keresztényeket zsidóknak minősít. A hercegprímás úr ő eminenciája beszédében szintén rámutatott arra, amit magam is mondani kívántam, hogy a (keresztény ellentéte a törvényjavaslatban, de egyébként is. nem a zsidó, hanem az izraelita, hogy vannak keresztény zsidóik és vannak izraelita zsidók. Ehhez még csak azt kívánom hozzátenni, hogy egy ember lelkivilága nemcsak vallási meggyőződéséből áll, hanem ezenkívül nemzeti érzésből, mindenféle hagyományoknak lelkünkben hordozásából, velünk bármilyen alapon rokon embereknek és embercsoportoknak szeretetéből, a velük való affinitás érzéséből tevődik össze. A vallási érzés, a vallási rész lelkiségünknek csak egyik eleme. Lehet olyan ember, akinek egész lényét százszázalékosan ez tölti ki, viszont vannak olyanok, akikben nagyon csekély mértékben, vagy egyáltalában nincs meg. Ezek is, azok is inkább kivételek, inkább kévéseik és a legtöbb ember lelkében ezek az elemek különböző arányban — talán ugyanannak az emibernek élete folyamán is különböző időszakokban különböző arányokban — érvényesülnek, élnek, sokszor korbeli fejlődésünk által, sokszor külső események által is szabályozva és változtatva, de élnek. Ennek következtében, ha valakit, aki kikeresztelkedeti, tisztán csak azon az, alapon ítélünk mes-, hogy vallásilag immár keresztény, ezzel még nem merítjük ki lelkivilágának egészét és ha azt állami és nemzeti szempontból ítéljük meg, akkor nem helyezkedhetünk csak ennek az egv kritériumnak az alánjára. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy az évezredes összetartozás és hagyomány érzése csafc ritkán és nagyon nehezen múlik el még az egyediből is és még kevéstbibé az egyedek családi együtteséből vagy a generációk sorozatából. r Abban tökéletesen egyetértek a hercegprímás úr ő eminenciájávai, — mint különben