Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

142 Az országgyűlés felsőházának 85. ülé Meg vagyok róla győződve, hogy sokakat azok köziül, akik ezt a javaslatot itt ellenzik, ez az úri nagylelkűség vezet, pedig szerintem ez a nagylelkűség csak a legyőzöttekkel ós a gyengébbekkel szemben indokolt. Ellenkező álláspontra jutnék akkor is, ha ezt a törvényjavaslatot tisztáin a teológia szempontjából Ítélném meg. Itt a legbonyolultabb a kérdés, mert keresnünk kell azokat a disztinkciókat, amelyek felismerhetővé teszik azt a népcsoportot, 'amely a saját külön faji szellemével, úgy szellemi, mint gazdasági téren veszedelmesen túlsúlyra jutott a magyarsággal szemben. Ezért volt nehéz a disztinkció megállapítása, mert nemcsak izraelita zsidók vannak, hanem vannak kikeresztelkedett zsidók és félzsiidók is. De .mivel a zsidóság nemcsak relatív számarányát meghaladó mértékben, hanem abszolút értelemben is túlsúlyba jutott, ezért az egyensúlyra szükség van, amely egyensúly tulajdonképpen neon más, .mint 'maga az igazság. Olyan szigorú törvényt kell hozni, aimely a nemzeti erőket koncentrálja (Ügy van! Ügy van!) a nemzeti cél érdekében, hogy ezek az erők ne centrifugálisan, hanem cetnripetálisan hassanak. (Ügy van! Ügy van!) Én azt hiszem, hogy ez a törvény is, erre törekszik. Ha tisztán a keresztény egyházak alapelvei szerint ítélném meg ezt a kérdést, akkor nem tudnék olyan módosítást kitalálni, amely anélkül, hogy sokak érdekét ne sértené, ennek a törvényjavaslatnak megkívánt hatóerejét biztosítsa. Én azonban nem azt nézem, hogy mennyit ártok a zsidóságnak akkor, ha ezt a törvényjavaslatot megszavazom, hanem azt nézem, hogy mit mulasztanék el a magyar fajtámmal szemben akkor, ha ezt a törvényjavaslatot visszautasítanám. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A kérdést úgy állítom be: vagy szigorú korlátokat szabunk a zsidóság túlterjedésének, vagy pedig, mint a múlt esztendei zsidótörvénnyel, felesleges munkát végzünk, mert a fél megoldással továbbra is nyitva hagyjuk ezt a kérdést és a közéletben az izgalmat fokozva, oTyan légkört teremtünk, amelyben minden alkotó munka lehetetlenné válik. Mélyen t. Felsőház! Még csak két ellenvetésre óhajtanék reflektálni. Az egyik az az ellenvetés, amely a törvény hatásaként gazdasági válságtól fél, a másik pedig az, amely alkotmányellenesnek minősíti. Lehet, hogy gazdasági hátránya lesz ennek a törvényjavaslatnak, azonban ez a gazdasági hátrány mindig kevesebb, mint az, a veszedelem, amely ennek a törvénynek visszautasítása következtében állhat elő. (Ügy van! Ügy van!) Különben is a gazdasági pangás már megvan, mert a gazdasági zavarokat a bizonytalanság éppen úgy előidézi, sőt talán még jobban, mint egy olyan stabil állapot, amelyben mindenki tudja, bogy hol van a helye, mindenki tudja, hogy milyen keretek között tud munkájával érvényesülni. Azért meg vagyok nyugodva abban a tekintetben, hogy a zsidóság nagyon hamar meg fogja lelni azt a helyet, (Egy hang a középen: De mennyire!) amelyben önmagának és a gazdasági életnek is hasznára leszu Egyébként ez az ellenvetés még nagyon jó érvelés lenne a javaslat mellett is, (Úgy van!) mert elismeri, hogy van Magyarországon egy olyan népcsoport, amely a gazdasági életet kizárólag hatalmában tartja és ennélfogva ezzel a hatalommal, ha tetszik, vissza is élhet és így végeredményben tőle függ a magyar nemzet gazdasági sorsa. Éppen azért van szükség e 1939. évi április hó 15-én, szombaton. • erre a törvényre és ezért kell ezt a hatalmat ', a kellő határok közé szorítani. Hátra van még az az érvelés, amely a javaslatot alkotmányellenesnek tartja. Erre tulajdonképpen kár is szót vesztegetni, (Ügy van! Ügy van!) mert hiszen a magyar közjog nem ismer alaptörvényt, csak fiktive, amint azt Papp József ő méltósága igen szépen kifejtette, mert Magyarországon minden törvény, amely alkotmányos úton jön létre, egyenlő joghatállyal bír, illetőleg a később hozott törvény az előbb hozott törvényeket megváltoztathatja. Alkotmányellenes csak akkor lenne, ha nem alkotmányos úton, hanem parancsuralom folytán jött volna létre. Mélyen t. Felsőházi Azt hiszem, ezzel be is telt az árkus papiros és így nem óhajtok tovább érvelni a javaslat mellett. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak mégis megengedni, hogy még egy pár szót szóljak; ennek a törvényjavaslatnak várható hatásáról, illetve azokról, akik a zsidóság álltai megszállott és ez által a törvényjavaslat által visszacsatolt területeken fognak: elhelyezkedni. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Én ugyanis ezzel a törvényjavaslattal még nem látom teljesen elértnek azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat el akar érni, tudniillik a zsidó szellemiségnek a közéletből való kiirtását, mert, sajnos, vannak baktóriumhordozók a keresztény magyarok között is, (Ügy van! Ügy van!) Ne gondolja azért senki, aki ennek a törvényjavaslatnak alapján a zsidók helyébe kerül, hogy ez csak a születéssel járó jog, hanem érezze is át mindenki teljes lelkével, hogy ezzel az a felelősségteljes kötelesség jár, hogy abba a munkakörbe, amelybe kerülnek, magyar szellemet, magyar életet vigyenek bele. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés!) Ma ugyanis általában olyan zavaros a politikai ideológia, hogy sokan azt hiszik, hogyha a zsidókérdés el van intézve, ezzel megszűnt a liberalizmus káros hatása, most már: hajrá magyar, a keresztény magyarnak mindent szabad. Ennek ellensúlyozására szigorú törvényekre és az ifjúság céltudatos nevelésére van szükség. Olyan szigorú törvényeket kell hoznunk, amelyek kiirtanak minden olyan rossz szellemet, amely a magyar életet károsan befolyásolja. (Ügy van! ügy van!) Szigorú törvényeket kell hozni az uzsora, a csalók és rágalmazók ellen, (Elénk helyeslés.) minden olyan bűn ellen, amely embertársainkat anyagi és erkölcsi javaikban rosszhiszeműen akarja megkárosítani. A törvények azonban sohasem lehetnek elegendő hatásúak, ha azokkal párhuzamosan a társadalom is nem igyekszik ugyanabban az irányban hatni. Ezért az ifjúságot jó példával, tanítással, az irodalom, a sajtó és a művészet útján is nevelni kell. Nevelni kell a magyar életre, nevelni kell a nemzeti közösség iránti kötelességre, (Helyeslés a középen.) nevelni kell fegyelmezett önérzetre. Ezzel a törvényjavaslattal ugyanis nem érünk el semmit, ha magunkat is szigorú bírálat alá nem vesszük (Ügy van! Ügy van!) és nem teremtünk egy olyan tisztultabb közéletet, amelyből hiányzik a képmutatás, (Ügy van! Ügy van! a középen.) amíg nem tisztulnak meg a fogalmak azoktól a zavaros értelmezésektől, amelyek lehetnek alkalmasak nép-