Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése tain alapuló és évszázadokon át bevált ma­gyar alkotmánnyal és jogfejlődéssel. Hogy a törvényjavaslat tervezett intézke­dései milyen veszélyt rejtenek magukban köz­gazdasági téren, arról nem akarok bővebben szólni. Kifejtették ezt már nálam sokkal ille­tékesebb szakemberek, közgazdasági politiku­sok, akiknek érvelését nem láttam sehol meg­cáfolva. Tény az, hogy a zsidókérdés ilyen megoldásával kapcsolatban máris igen erős hanyatlás tapasztalható gazdasági téren, (vitéz Meskó Zoltán: Bojkott!) az üzleti élet pang, a vállalkozási kedv megszűnik, a kivitel csök­ken, pénzünk értéke romlik, s a fizetési esz­közöknek és értékeknek kicsempészése nagy mértékben fokozódik, amit a legszigorúbb esz­közökkel sem lehet megakadályozni. Bizonyos, hogy a külföldi zsidóság óriási hatalmat, fő­leg pénzügyi hatalmat képvisel és ez termé­szetesen segítségére siet magyarországi hit­sorsósaink is, ez a segítség pedig nem vál­hatik ennek a kis tőkeszegény országnak hasznára, hanem csakis kárára- Nem szabad elfelejteni, hogy a Rajnán túl is van még Európa, amelynek érdeklődése és politikai rokonszenve a mi kis országunk iránt ránk­nézve egyáltalában nem lehet közömbös. Saj­nos, ez az érdeklődés úgyis a minimumra csökken, mert a nyugati nagy és kis demok­ráciák máris úgy tekintenek minket, mint a tengelyhatalmak függvényét, amellyel nem érdemes behatóbban foglalkozni. Hogy ez a zsidótörvény nem fogja ezt a rokonszenvet újra felébreszteni, hanem inkább ellenszenvvé fogja átváltoztatni, az kétségtelen. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat nem elégszik meg azzal, hogy a zsidókat magán­jogaikban korlátozza, a magánéletben és a gaz­dasági téren visszaszorítja, életlehetőségeit megszűkíti, hanem átviszi ezt a jogfosztást a közjog terére, a politikai jogok színvonalára is­Érdekes azonban, hogy a jogfosztással szemben a polgári kötelességeket teljes mértékben fenn­tartja, vagyis a zsidóknak ezentúl is köteles­ségük lesz adót fizetni és katonáskodni, szóval pénz- és véráldozatot hozni azzal az államtmal szemben, amely Őket másodosztályú állampol­gároknak deklarálja. A törvényjavaslat szerint zsidó ezentúl nem lehet köztisztviselő, korlá­tozva lesz aktív és passzív válás ztójogámaik gyakorlásában. Ennek folyományaképpen a törvényjavaslat első fogalmazásában azt az iga­zán érthetetlen rendelkezést is tervezte, hogy a asidókat külön parlamenti képviselethez jut­tatja. A képviselőházban lett volna egy külön zsidócsoport, amelyet la zsidó választók maguk közül választanának. Hogy ez az elgondolás (nemcsak a legutóbbi 1938. évi választójogi tör­vénnyel áll ellentétben, azt nem kell bővebbem bizonyítani. Az, hogy a parlamentben, illető­leg annak kép visel Óhazában külön népcsopor­tok vagy .néprétegek szerint külön tagozatok létesülhetnek, könnyen precedensül fog szob­raim arra, hogy más 'népcsoportok is hasonló követelménnyel lépjenek fel. Amit a zsidókra nézve miint büntetést, vagy mondjuk jogkorlá­tozást, állítunk fel, azt más fajok vagy népcso­portok mint kedvezményt, mint privilégiumot fogják igényelni s ha ezeknek az igényeknek is engedünk, akkor a magyar népképviseletnek, a magyar parlamentnek, mint a törvényhozás független szervének vége lesz. (Ügy van! Ügy van!) A törvényjavaslat 4. §-a azt az érdekei» FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. 1939. évi április hó 15-én, szombaton. 135 rendelkezést foglalja anagában, hogy »zsidó nem lehet a felsőház választott tagja. Ez a korláto­zás az országgyűlés másik Házára nem vonat­kozik. Nem 1 tudom, hogy a törvényjavaslat szer­kesztői minket féltettek-e a zsidó befolyástól, vagy a zsidó szellem túltengésétől ezzel a rendel­kezéssel, vagy pedig nem tartották a zisidóságot érdemesnek arra, hogy ennek az illusztris testü­letnek választás útján zsidó tagja lehessem. Min­denesetre nagyon feltűnő, hogy ugyanez az ag­gály a képviselőházzal, az országgyűlés másik faktorával szemben nemi áll fenn, ami legalább is nagyon 'különös diszparitást állapít meg az országgyűlés két Háza között; ez eddig nem volt szokásban. Ugyancsak ebben, a 4. §-ban a zsidók aktív választójogát elismerik ugyan, de ez olyan rettenetes nehézségekkel van körül­bástyázva, majdnem lehetetlen feltételekhez kötve, hogy ez a gyakorlatban majdnem egyet jeleint azzal, hogy a zsidók aktív választójoga itt megszűnik. Nézetem szerint sokkal becsüle­tesebb és logikusabb lett volna a törvényjavas­latban kimondani azt, hogy a zsidóknak ország­í gyűlési aktív választójoguk egyáltalában nin­I csen. (Báró Prónay György: Tiszta intézkedés lett volna.) Mélyen t. Felsőház! Már említettem, hogy szlerény véleményem szerint ezt a kegyetlen törvényjavaslatot a korszellem» inspirált a (korszellem, amely egy idő óta szélsőséges, úgynevezett jobboldali irányt követ, amely jo­got, igazságot, méltányosságot félretéve, ^ egy hamis kereszténység jelszavával, valójában pedig modern, újpogány példák után indulva akarja megoldani ennek az országnak legsú­lyosabb problémáit. A korszellemi azonban inegváltozhatik, én remélem is, hogy meg fog változni. El fog jönni az idő, — én már nem fogam megérni — amikor ismét egy másik korszellem lesz uralkodóvá, olyan korszellem, amely isimét visszatér az igazi kereszténység, a humanizmus, a jog, törvény és igazság örök­érvényű és elpusztíthatatlan alapjára és amely nem fogja megérteni, moigyan lehetett vala­mikor egy ilyen jogifosztó, igazságtalan és in­humánus törvényt meghozni (Egy hang jobb­felől: önvédelmi törvény!) és beiktatni a ma­gyar Corpus Jurisba, amelynek lapjai egé­szen más szellemet lehelnek. A törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el; ha azonban a felsőház többsége opportun!tási, vaigy politikai okok­! ból jónak látná a törvényjavaslatot általános­j ságban megszavazni, erre az esetre kijeleiniteim, hogy a részleteiknél a 'kisebb rossz választásá­naik elvénél* fogva az együttes bizottság mó­dosításait fogadom el. (Elénk taps és éljenzés.) Elnök: Szólásra 'következik Serédi - Juszti­| nián hercegprímás ő eminenciája. Serrai Jusztin ián bíboros-hercegprímás: ! Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnaik — indoko­lása szerint — kettős célja van: az egyiik az, hogy a belföldi zsidóságot az élet bizonyos terein országos arányánaik megfelelő mérteik­ben visszaszorítsa, a másik pedig az, hogy a külföldi zsidóságnak hazánkba való beözönlé­sét, illetőleg beszivárgását megakadályozza. Ha a törvényjavaslat csupán a zsidók nnia­eyar állampolgárságának tartama és egyé 1 ' életének bizonyos igazságos mérlegelése alap­ján tervezné ezt a visszaszorítást, alkkor — mint felsőházi tag — esaík jogi szempontból szólottam volna hozzá. Minthogy azonban a 24

Next

/
Thumbnails
Contents