Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

132 Az országgyűlés felsőházának 85. ülé sen alkalmas a nemzetközi antinacionalista ta­nok befogdására,. Ez a szellem harsog különö­sen Budpest utcáin, (Ügy van! Ügy van!) szín­házaiban és mulatóhelyein. (Ügy van! Ügy van!) Ez a szellem hozza létre a magyar lel­ket torz tükörben bemutató magyartalan ma­gyar filmeket, ezt a humort képviseli Radó, Salamon, Hacsek és Sajó. (Ügy van! Ügy van!) Ez a törvényjavaslat, amint törvénnyé vá­lik, kétségtelenül eltolhatatlan tilalomfákat fog állítani a zsidóság további terjeszkedése elé, sőt eddig betöltött fontos pozíciók elhagyá­sára készteti őket. Teljesen érthető tehát, hogy a zsidóság ez ellen a törvényjavaslat ellen erős küzdelmet indított. Röpiratok, brosúrák, em­lékiratok, védiratok tömegei és a liberális sajtó egész nagy apparátusa hónapok óta egy témá­ról harsog, amely mellett eltűnik szlovenszkói országgyarapodásunk, a fontos szlovákkérdés és eltűnnek a külpolitikának nemzetek léte fe­lett határozó nagy eseményei is. (Ügy van! Ügy van!) A zsidóságnak ez az akciója ebben a kérdésben^ is szertelen, nagyzoló és agresszív. (Úgy van! Úgy van!) Nagyzoló an hirdeti a zsi­dók nemzetfejlesztésének nagy érdemeit, sze­rinte az 1848/49-iki szabadságharc és a világ­háború hősei, az ellenforradalmak mártírjai elsősorban mind zsidó dicsőséget hirdetnek, holott a Hadilevéltár statisztikai adatai ennek az ellenkezőjét bizonyíthatják. Ezek alapján tehát hálátlansággal vádolják meg a magyar­ságot, sőt az egyik liberális újságban a múlt napokban egy levélíró egész lemondóan nyug­szik bele abba, hogy a magyar parlament meg fogja szavazni ezt a második zsidótörvény­javaslatot is, amint megszavazta Rákóczi és Kossuth hontalanítását is. (Derültség.) Mélyen t. Felsőház! Mindez maga eléggé bizonyítja azt, hogy a zsidóság, amikor a maga érdekeiről van szó, nem bír elfogulatlan tár­gyilagossággal, és ezek, amiket elmondtam, igenis, teljesen igazolják a törvényjavaslatnak azt a szakaszát, amely a sajtóbian, a filmművé­szetben és a színművészetben a zsidóság ará­nyát 6%-ra korlátozza, sőt tovább megy: a saj­tónál a szellemi vezetésből, a színházaknál ós a filmművészetben pedig a szellemi és a mű­vészi vezetésből teljesen kizárja a zsidókat. (Helyeslés. — Farkas István: Minek tűrik?) Megszünteti a törvényjavaslat az egyed­árnságnak a zsidók által való majdnem mono­polizálását, amikor kizárja őket a közhatósági engedélytől függő jogosítványokból és logikus folyománya a törvényjavaslat alapelgondolá­sáiiak az, hogy a zsidóság részesedését a köz­szállításokban fokozatosan az országos arány­számra, 6%-ra nyomja le. A közszállítások a gazdasági funkcióknak igen fontos terrénuma, ahol igenis, szükséges a rendezés, és bár a sza­kasz a strohmanii-rendszer lehetősége ellen is rendelkezik, ezt olyképpen teszi, hogy még mindig elég lehetőség marad a méltányos zsidó érdekek kielégítésére is. Általánosságban megtiltja a törvényjavas­lat az ipar gyakorlására jogosító iparengedé­lyek és iparigazolványok kiadását mindaddig, amíg ezek száma községenként 6%-ra le nem száll, közérdekből azonban az illetékes minisz­ter mindig kivételt tehet. Nagy nemzetpolitikai kérdés az is, hogy kinek jusson a magyar föld. (Ügy van! Ügy van!) A föld létfeltétele a nemzeti életnek: akié a föld, azé az ország. Ez pedig a magyar­ságot illeti meg, (Ügy van! Ügy van!) azt a magyarságot, amelynek ősei dolgoztak, harcol­ta^ és meghaltak érte, Nocsak a magyar föld, e 1939. évi április hó 15-én, szombaton. hanem a magyar fold _ áldása is legyen a ma­gyarságé. (Úgy van! Ügy van!) Ezt kívánja intézményesen biztosítani a törvényjavaslat­nak az a szakasza, amely korlátozó rendelkezé­seket állít fel a zsidósággal szemben a föld­tulajdon megszerzésében és birtoklásában, anélkül azonban, hogy ez vagyoni elkobzássá válnék, mert a földbirtokától megválni kóny­szerített zsidó megfelelő térítést és ellenérté­ket kap. A zsidók országos arányszámának kétsze­resét biztosítja a törvényjavaslat a zsidók szá­mára a gazdasági vállalatokban és más foglal­kozási keretekben is, bár ott ^kivételeket is en­gedélyez; viszont annak az érdeknek belátása mellett, hogy a munkásszervezetekben lévő nagy keresztény tömegek vezetői keresztények legyenek, a munkásszervezetek éléről a zsidó­kat eltávolítja ; A törvényjavaslat felhatalmazást ad a ma­gyar királyi minisztériumnak arra, hogy tár­gyalásokat folytathasson a kivándorlás kérdé­sében. Ez tulajdonképpen engedély a tárgyalá­sok megindítására és lefolytatására, _ amiről azután a minisztérium jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek. Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat a nemzeti erők kifejlődését, a magyarság kultu­rális és gazdasági felemelkedését van hivatva biztosítani. Nem alkotmányellenes, mert a ma­gyar alkotmány nem egy a zsidó érdekek vé­delmével. A magyar nemzetnek joga van a sa­ját sorsát úgy biztosítani, ahogy azt a leg­jobbnak látja és a saját érvényesülését min­den téren a maximumra emelni. Joga van a magyar lelkiség szupremáciáját biztosítani és a zsidóság bizonyos rétegeit más munkakö­rökbe és. más munkafeladatokra .osztani be, mert annak a gyakorlati életben következete­sen keresztülvitt elvnek meg kell dőlnie, hogy a zsidó nehéz testi munkát nem végez, mert az a magyar paraszt és a magyar munkás köte­lessége. Kétségtelen, hogy ennek a törvénynek vég­rehajtása során átmenetileg gazdasági nehéz­ségek fognak beállani, de mi, akik túléltük a vesztett világháborút, a kommunizmus gazda­sági rombolásait, akik kihevertük a cseh és oláh megszállók rablásait, meg vagyunk arról győződve, hogy ezeket a gazdasági átmeneti nehézségeket a magyar fajta ki fogja heverni. Nem bíznánk fajtánk életrevalóságában, ha ké­telkednénk abbian, hogy a magyar erő és a ma­gyar munka ezeken a nehézségeken diadalmas­kodni fog. Nemcsak engem, hanem, azt hiszem, velem együtt ig*en sokunkat meggyőzött ebben a tekintetben az igazságügyminiszter úr ő exeellenciájának^ (Éljenzés.) az az öntudattal teli felvetett kérdése, hogy kilenc és félmillió magyar nem tud megállni a lábán félmillió zsidó mankója nélkül? (Farkas István: Ez a múlt mulasztása.) A törvényjavaslat nem a gyűlölet és nem a bosszií műve, nem büntetés és nem megtor­lás, nem politikai divatoknak hódol, nem a demagógia által felszított nápszerűséghajhá­szat eredménye, még csak nem is akar egye­seknek zsákmánylehetőséget biztosítani, hanem törvényhozásilag megtett korlátozás a zsidóság­túlzott befolyása ellen és annak a megfontolt belátásnak eredménye, hogy magyar földön magyar életnek kell lennie. (Éljenzés.) Az is kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat személyi áldozatokat is fog követelni. De minden sze­mélyi áldozat, minden egyéni érdek felett áll a klasszikus elv; sa/lus rei publiçae suprema

Next

/
Thumbnails
Contents