Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

128 Az országgyűlés felsőházának 85. ülése felsőbb üzeneteket felolvasni. (A Felsőház tag­jai felállanak.) f Agorasztó Tivadar jegyző (olvassa): »Ma­gyarország Országgyűlésének Kormányzói Üd­vözletemet! Tisztelt Országgyűlés! A tmagyar királyi miniszterelnök a kihir­detés elrendelésének kérdésében való határo­zás végett elém terjesztette »az Ausztriával 1922. évi február hó 8-án kötött Kereskedelmi Egyezmény, az 1926. évi április (hó 9-én kötött és az 1926. évi XVIII. törvénycikkbe iktatott Kreskedelmi Pótegyezmény, valamint az 1928 évi június hó 14-én kötött és az 1928. évi XXXIV. törvénycikkbe iktatott második Ke­reskedelmi Pótegyezmény kiegészítéseképpen J 1930. évi június hó 14-én Wienben aláírt har­madik Kereskedelmi Pótegyezmény becikkelye­zéséről« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak a magyar ki­rályi miniszterelnök előterjesztése alapján — az 1937. évi XIX. törvénycikk 1. §-ában gyöke­rező jogomnál fogva újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-a értelmében ugyanis nemzetközi szerződések becikkelyezésére vo­natkozó törvények kihirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélésének helye és ideje is közzé­teendő. E rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyezŐ törvé­nyek csupán a vonatkozó szerződés életbelé­pése esetén hirdettessenek ki, illetőleg azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba. Minthogy pedig a szóbanforgó harmadik ke­reskedelmi pótegyezmény megerősítése osztrák részről megtagadtatott, annak megerősítése iránt az akkori magyar királyi külügyminisz­ter seni intézhetett hozzám előterjesztést. En­uek'folytán a szóbanforgó egyezmény egyik részről sem erősíttetvén meg, a megerősítő ok­iratok kicserélése és a pótegyezmény életbelép­tetése is természetesen elmaradt, Osztrák részről azután 1931. évi június hó 1ère az 1922. évi február hó 3-án kelt alap­egyezmény, annak 1926'. évi április hó 9-én kelt első pótegyezménye és 1928. évi június hó 14-én kelt második pótegyezménye is felmondatott. A fentebb említett egyezmények helyére előbb a Bécsben, 1921. évi június hó 30-án aláírt kül­kereskedelmi szerződés lépett, majd osztrák részről 1932. évi július íhó 1-ére ez a szerződés is felmondátván, — közel félévi szerződésen kívüli állapot után — a Bécsben, 1932. évi de­cember hó 21-én aláírt újabb kereskedelmi szerződés lépett. Minthogy a fentiek' szerint a szóbanforgó harmadik kereskedelmi pótegyezmény teljesen tárgytalanná vált s emiatt az 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezés érte­lemszerű alkalmazásával — az egyezmény be­cikkelyezésére vonatkozó törvény sem kerülhe­tett kihirdetésre, ezért a szóbanforgó törvény visszaküldése vált szükségessé. Isten áldása kísérje az országgyűlés munkál­kodását a Haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1938. évi december hó 10, napján. Horthy s. k. Dr. vitéz Jmrédy s. k.;< »Magyarország országgyűlésének kormány­zói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! A magyar királyi miniszterelnök a kihirdetés elrendelésének kér­désében való határozás végett elém terjesztette 1939. évi április hó 15-én, szombaton. »az 1927. és 1928. években Genfben a behozatali és kiviteli tilalmak és korlátozások megszün­tetése tárgyában tartott két nemzetközi érte­kezleten megállapított okiratok becikkelyezé­séről« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak} a magyar királyi miniszterelnök előterjesztése alapján — az 1937. évi XIX- törvénycikk 1. §-ában gyö­kerező jogomnál fogva, újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelke­zés értelmében ugyanis nemzetközi szerződé­sek becikkelyezésére vonatkozó törvények ki­hirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélé­sének, illetve letételének helye és. ideje is köz­zéteendő. E rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyezŐ törvé­nyek csupán a vonatkozó szerződés életbelé­pése esetén hirdettessenek ki, illetőleg azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba; márpedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmé­nyek — bár azokat annakidején azzal a fenn­tartással, hogy életbeléptetésükre csak az eset­ben kerülhet sor, ha azokat Ausztria, Lengyel­ország, Olaszország, Csehszlovákia, Kománia, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság és Svájc is megerősíti — Magyarország részéről megerő­sítettem, nem léptek életbe és ezután sem fog­nak életbe lépni. A szóbanforgó egyezményeknek idevonat­kozó rendelkezése szerint ugyanis az életbelé­péshez az lett volna szükséges, hogy azokat 1929. évi szeptember hó 30-áíg legalább 18 állam ratifikálja. Az említett időpontig azonban csak 17 ratifikáció történt meg és a ratifikáló álla­mok közül többen az életbelépést attól tették függővé, hogy az egyezményeket két oly állam is ratifikálja — (Lengyelország és Csehszlo­vákia), amelyek részérői a ratifikálás még nem történt meg. Ennekfolytán 1929. évi december havára Párizsba újabb nemzetközi konferen­ciát kellett összehívni, amelyik kimondotta, hogy a szóbanforgó alapegyezmény 1930. évi január hó 1-én életbelép, de csak 1930. évi jú­lius hó^ 1-ei hatállyal, hogy addig Lengyelor­szág és Csehszlovákia is ratifikálhassák. Amennyiben nevezett két állam 1930. évi május hó 31-éig nem ratifikálja az egyezményeket, ez esetben az aláíró államok közül Németor­szág, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Ro­mánia, Svájc és Jugoszlávia az egyezmények­ben kimondott kötelezettség alól felszabadul. Ezzel szemben hat állam, nevezetesen az Ame­rikai Egyesült Államok, Anglia, Japán, Nor­végia, Hollandia és Portugália kötelezte ma­gát, hogy az egyezmények rendelkezéseit 1931­évi június hó 30-ig mindén körülmények kö­zött alkalmazni fogja. Minthogy Lengyelország a megállapított időpontig nem ratifikálta az egyezményeket, ezért a fentebb említett tizenegy állam, köz­tük Magyarország is, felszabadult az egyezmé­nyekben kimondott kötelezettség alól. Később az egyezményt és pótegyezményt azok az államok is, amelyek azokat fenntar­tás nélkül erősítették meg, sorra felmondot­ták, illetve kijelentették, hogy 1931. évi június hó 30-a után azokat többé alkalmazni nem fogják. Minthogy pedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmények életbeléptetése érdekében újabb lépések nem történtek és genfi képviseletünk-

Next

/
Thumbnails
Contents