Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

128 Az országgyűlés felsőházának 85. ülése felsőbb üzeneteket felolvasni. (A Felsőház tagjai felállanak.) f Agorasztó Tivadar jegyző (olvassa): »Magyarország Országgyűlésének Kormányzói Üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! A tmagyar királyi miniszterelnök a kihirdetés elrendelésének kérdésében való határozás végett elém terjesztette »az Ausztriával 1922. évi február hó 8-án kötött Kereskedelmi Egyezmény, az 1926. évi április (hó 9-én kötött és az 1926. évi XVIII. törvénycikkbe iktatott Kreskedelmi Pótegyezmény, valamint az 1928 évi június hó 14-én kötött és az 1928. évi XXXIV. törvénycikkbe iktatott második Kereskedelmi Pótegyezmény kiegészítéseképpen J 1930. évi június hó 14-én Wienben aláírt harmadik Kereskedelmi Pótegyezmény becikkelyezéséről« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak a magyar királyi miniszterelnök előterjesztése alapján — az 1937. évi XIX. törvénycikk 1. §-ában gyökerező jogomnál fogva újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-a értelmében ugyanis nemzetközi szerződések becikkelyezésére vonatkozó törvények kihirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélésének helye és ideje is közzéteendő. E rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyezŐ törvények csupán a vonatkozó szerződés életbelépése esetén hirdettessenek ki, illetőleg azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba. Minthogy pedig a szóbanforgó harmadik kereskedelmi pótegyezmény megerősítése osztrák részről megtagadtatott, annak megerősítése iránt az akkori magyar királyi külügyminiszter seni intézhetett hozzám előterjesztést. Enuek'folytán a szóbanforgó egyezmény egyik részről sem erősíttetvén meg, a megerősítő okiratok kicserélése és a pótegyezmény életbeléptetése is természetesen elmaradt, Osztrák részről azután 1931. évi június hó 1ère az 1922. évi február hó 3-án kelt alapegyezmény, annak 1926'. évi április hó 9-én kelt első pótegyezménye és 1928. évi június hó 14-én kelt második pótegyezménye is felmondatott. A fentebb említett egyezmények helyére előbb a Bécsben, 1921. évi június hó 30-án aláírt külkereskedelmi szerződés lépett, majd osztrák részről 1932. évi július íhó 1-ére ez a szerződés is felmondátván, — közel félévi szerződésen kívüli állapot után — a Bécsben, 1932. évi december hó 21-én aláírt újabb kereskedelmi szerződés lépett. Minthogy a fentiek' szerint a szóbanforgó harmadik kereskedelmi pótegyezmény teljesen tárgytalanná vált s emiatt az 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásával — az egyezmény becikkelyezésére vonatkozó törvény sem kerülhetett kihirdetésre, ezért a szóbanforgó törvény visszaküldése vált szükségessé. Isten áldása kísérje az országgyűlés munkálkodását a Haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1938. évi december hó 10, napján. Horthy s. k. Dr. vitéz Jmrédy s. k.;< »Magyarország országgyűlésének kormányzói üdvözletemet! Tisztelt Országgyűlés! A magyar királyi miniszterelnök a kihirdetés elrendelésének kérdésében való határozás végett elém terjesztette 1939. évi április hó 15-én, szombaton. »az 1927. és 1928. években Genfben a behozatali és kiviteli tilalmak és korlátozások megszüntetése tárgyában tartott két nemzetközi értekezleten megállapított okiratok becikkelyezéséről« szóló törvényt. Ezt a törvényt — ugyancsak} a magyar királyi miniszterelnök előterjesztése alapján — az 1937. évi XIX- törvénycikk 1. §-ában gyökerező jogomnál fogva, újabb megfontolás végett az országgyűlésnek visszaküldöm. A törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ugyanis nemzetközi szerződések becikkelyezésére vonatkozó törvények kihirdetésénél a megerősítő okiratok kicserélésének, illetve letételének helye és. ideje is közzéteendő. E rendelkezésnek az a célja, hogy a nemzetközi szerződéseket becikkelyezŐ törvények csupán a vonatkozó szerződés életbelépése esetén hirdettessenek ki, illetőleg azok a nemzetközi szerződések, amelyek nem lépnek életbe, ne kerüljenek a magyar törvénytárba; márpedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmények — bár azokat annakidején azzal a fenntartással, hogy életbeléptetésükre csak az esetben kerülhet sor, ha azokat Ausztria, Lengyelország, Olaszország, Csehszlovákia, Kománia, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság és Svájc is megerősíti — Magyarország részéről megerősítettem, nem léptek életbe és ezután sem fognak életbe lépni. A szóbanforgó egyezményeknek idevonatkozó rendelkezése szerint ugyanis az életbelépéshez az lett volna szükséges, hogy azokat 1929. évi szeptember hó 30-áíg legalább 18 állam ratifikálja. Az említett időpontig azonban csak 17 ratifikáció történt meg és a ratifikáló államok közül többen az életbelépést attól tették függővé, hogy az egyezményeket két oly állam is ratifikálja — (Lengyelország és Csehszlovákia), amelyek részérői a ratifikálás még nem történt meg. Ennekfolytán 1929. évi december havára Párizsba újabb nemzetközi konferenciát kellett összehívni, amelyik kimondotta, hogy a szóbanforgó alapegyezmény 1930. évi január hó 1-én életbelép, de csak 1930. évi július hó^ 1-ei hatállyal, hogy addig Lengyelország és Csehszlovákia is ratifikálhassák. Amennyiben nevezett két állam 1930. évi május hó 31-éig nem ratifikálja az egyezményeket, ez esetben az aláíró államok közül Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg, Románia, Svájc és Jugoszlávia az egyezményekben kimondott kötelezettség alól felszabadul. Ezzel szemben hat állam, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Japán, Norvégia, Hollandia és Portugália kötelezte magát, hogy az egyezmények rendelkezéseit 1931évi június hó 30-ig mindén körülmények között alkalmazni fogja. Minthogy Lengyelország a megállapított időpontig nem ratifikálta az egyezményeket, ezért a fentebb említett tizenegy állam, köztük Magyarország is, felszabadult az egyezményekben kimondott kötelezettség alól. Később az egyezményt és pótegyezményt azok az államok is, amelyek azokat fenntartás nélkül erősítették meg, sorra felmondották, illetve kijelentették, hogy 1931. évi június hó 30-a után azokat többé alkalmazni nem fogják. Minthogy pedig a szóbanforgó nemzetközi egyezmények életbeléptetése érdekében újabb lépések nem történtek és genfi képviseletünk-