Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés felsőházának 83. ülése 1939. évi február hó 23-án, csütörtökön. grammja volt, hogy azt tovább vigyem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ilyen alapon tartom fenn az előző kormány által beterjesztett törvényjavaslatokat, — két törvényjavaslat van köztük, amelyekről az országgyűlés másik Házában is részletesebben szólottam — azt a két törvényjavaslatot, amely most a Házak elé kerül, — mindegyiket röviden, vulgáris nyelven kifejezve — az úgynevezett zsidótörvényjavaslatot és az úgynevezett földbirtokreformot. f Az elsőben következményét látom egy hoszszú fejlődésnek, egy reakciónak, — a reakciót nem retrograd értelemben fogva fel, hanem orvosi értelmében, mint reakciót valamire — reakciónak nagy mulasztásokért. Ez nem rekrimináció, mert Íriszen egy korban, amelynek felfogása helyzeténél fogva egészen más volt, más lehetett, sőt más kellett hogy legyen, a XIX. század közepén, de különösen annak második felében, Európa alig lehetett más, mint liberális. Hogy ez alatt a zsidóság nálunk nagy tömegekben özönlött be, az nem az akkori kor politikusainak hibája. Talán közülünk sem vindikálja magának senki, ihogy 60, vagy 70 esztendővel ma előrelát és intézkedéseket, törvényeket hoz, amelyek a 60—70 év múlva elkövetkező r világban érvényesek és jók lesznek. Mindazonáltal a folyamat megvolt és ma ennek következményeit viseljük és amint kifejtettem, másutt is, a törvényjavaslat indokolásában is és az országgyűlés másik Házában is, abban az egészen különleges helyzetben vagyunk, — akit érdekel a mélyen t. Ház tagjai közül, annak ezeket a viszonyokat térképen is bemutathatom, mert megvan nálam, hiszen én nem írásban, hanem térképben szoktam gondolkodni — hogy mint méltóztatnak tudni, a keleti zsidóságot, ezt a keleti népfajt, amely hosszú zárkózottságban való élete folytán különbözőbb és asszimilálhatatlanabb minden másnál, a nyugati demokrácia módszereivel kezeltük. Itt van a magyar probléma, (Úgy van! Ügy van!) amely megoldásra vár. Megmondottam a mélyen t. törvényhozás másik Házában azt is, hogy semmi üldözés, semmi szadizmus, semmi gyűlölet, vagy semmi más hasonló érzés nem vezet. Ellenkezőleg, én sokkal inkább más érzésektől vagyok eltöltve az emberek iránt. Be ez fájdalmas kötelesség, amelyet a nemzet sajátos karakterének, népi, nemzeti tartalmának fenntartása szempontjából szükségesnek látok (Úgy van! Ügy van! — Elénk Taps.) és amelyet, úgy érzem, végre is kell hajtanom. A másik törvényjavaslat, amely ma az érdeklődés előterében áll, az úgynevezett földreformjavaslat. Egy-egy ilyen törvényjavaslatot sokan a közvéleményben is, az országgyűlés két Házában is a jelen állapotnak és a törvényből folyó következményeknek szemszögéből néznek. Ne méltóztassék ezt a kérdést így nézni. En magam, iha nem is foglalkoztam ezzel a javaslattal speciálisabban, — mint az előző kabinet tagja természetesen foglalkoztam ennek részleteivel is, de nem foglalkoztam ilyen törvényekkel, mondjuk, jogi szempontból úgy, mint talán e Háznak sok tagja — de foglalkoztam a kérdéssel, mint az emberföldrajz művelője, aki a nép és föld kapcsolatait kutatom egy más távlatból, nemcsak a magyar kérdéssel, hanem (másokkal is, nemcsak a szomszédállamok kérdéseivel, azoknak 'nemzetiségi vonatkozásaival, hanem összehasonlításban, mint folyamattal. Ez folyamat, kórtünet, amely folyamat megvan és azon törvényekkel változtatni, azt törvényekkel megállítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Okos törvényeket kell hozni, amelyek a folyamat •organikus lefolyását okosan oldják meg. (Ügy van! Ügy van!) Ez az egyik része a dolognak. Nem látom tehát azt, — ez a következmény ebből — hogy a törvény bárminemű intézkedésével minden további nélkül — amint szokták mondani — bizonytalanságot lehet megszüntetni. Bizonytalanság elsősorban magában a folyamatban van, de a folyamat helyes felismerésével lehet a bizonytalanságot csökkenteni. Viszont magyar szempontból nemcsak gazdasági — és mondjuk társadalomgazdasági — folyamat, amely mindenütt és különösen Európának ebben a részében észlelhető. Miért ebben a részében? Mert másokban már sok minden tekintetben lejátszódott, ha nem is ebben a formában, mint ahogyan ma itt lejátszódik, de lejátszódott azokban a formákban, amelyek azoknak a századoknak korfelfogásához és viszonyaihoz illenek, amelyekben előbb játszódott le Nyugaton. De lejátszódik' ma Kelet-Európának, illetőleg Középkelet-Európának ebben a részében, szóval a Nyugat-Európa és Oroszország közti részen, Franciaországtól Görögországig minden európai folyamat. Keleten előbb játszódott le, mint nyugaton és itt lejátszódik a mai kornak a képében és felfogásai szerint. De nemcsak gazdasági és gazdaság-társadalmi folyamat ez, hanem nálunk nemzeti folyamat, mert ezekkel a gazdaságtársadalmi folyamatokkal egyidejűleg — amelyek különben nagy vonatkozásaikban a világháborút is kiváltották — keletkeztek kicsi államok, keletkezett az a helyzet, amelyet azzal lehet jellemezni, amivel a németek Európának ezt a részét ma nevezki: »Die europäische Sc'hütterzone«. Észtország és Görögország között — politikailag értve ezt. Ebben az ^úgynevezett »Sohütterzoneban«, a megrázkódtatásoknak ebben az övében nemzeti feladat úgy megerősödni, hogy megálljuk a helyiünket, nemzetig feladat megerősíteni népünket és a népnek és^ a földnek kapcsolatát erőseb'bé tenni. Mert akárhová néz, akárhová fordul az ember, azt látja, hogy a földhöz kötött magyar ember, a földet bíró magyar ember az, aki nemcsak a nemzet biológiai fájának gyökere, ihanem az a rétege, ahonnan a legjózanabb gondolatok jönnek, a legjózanabb önmérséklet, a legmagyarabb gondolkodás (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) és ezért ezt meg kell erősíteni. Valahogyan éppen azoknál a kapcsolatoknál fogva, amelyek mint e Háznak sok más tagját, nemzetségemet is a magyar földhöz fűzi, érzem ezt át különösen erősen és tartom szükségesnek és fontosnak a nemzet szempontjából, Ma csak ennyit akarok mondani. A bemutatkozásom nem az alkalmas pillanat arra, hogy minden törvénynek és akár a legaktuálisabbnak is egyes részleteit itt kifejtsem. Napokig-, lesz alkalma a mélyen t. Felsőháznak ezt a kérdést megvitatni. Kérem azonban, hogy méltóztassanak ezeknek a gondolatoknak és érzéseknek jegyében megvitatni. Még egyet szeretnék elmondani, amit az országgyűlés másik Házálban is elmondtam, de itt is ismételni szeretném, mert részben tőlem ered. Űgy elődöm, mint mindkettőnk kabinetjének föidmívelésügyi minisztere ehhez csatiak ózott, elfogadta, tehát ő fogja azt előtér-