Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felsőházénak 82. ülése amely aránylag hosszá ideig foglalkoztatta most a mélyen t. Felsőházat, nem új keletű kérdés. Ha vissza méltóztatnak tekinteni, még a békeidőkre is, már akkor is szóibakerült ez a kérdés, már akkor is volt olyan kívánság, mégpedig igen komoly részről, amely azt sürgette, hogy a keresethalmozások, álláshalmozások kérdése valamilyen, módon megoldást nyerjen. Még éleselbibé vált ez a kérdés az 1924. év folyamán, majd ismét csendesebb lett a mozgalom. Az 1931. évet megelőzőleg, körülbelül 1929-iben, 1930-ban ismét élessé vált és különböző rendeleti és törvényhozási intézkedésekre is vezetett, amelyek egyébként a mélyen t. Felsőház előtt bölcsen ismeretesek. Tehát nem lehet azt mondani, mélyen t. Felsőház, hogy ez a kérdés csak a mai nyomorúságban, vagy az 1931-iben ránk szakadt nyomorúságban ütötte volna fel a fejét, hogy csak az irigység lenne ennek a szülőanyja, hogy a középosztálynak a nagyon elítélendő kenyéririgysége lenne az oka, mert ez a hangulat — méltóztassék elhinni — nem a pesti aszfalton született meg, és nem kültelki vélemény, mint valaki ezt mondotta. Ha nem a kastélyokiba méltóztatnak kimenni, hanem a nép közé, akkor meg méltóztatnak látni, hogy annak az egészséges magyar érzésű népnek ez igenis szemetszúró, rendezendő kérdés. (Taps. — Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Amikor a kormány a kérdésekkel foglalkozik, akkor igenis számba kell vennie azt, hogy mi a közhangulat. Nem szabad csupán csak a közhangulat nyomása alatt intézkedni, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) de ha azt látja a kormány, hogy az a közhangulat helyes irányban foglal állást és jogos a kívánság, amelyet a közhangulat hangoztat, akkor a kormánynak igenis ebbe a kérdésbe bele kell nyúlnia, a kérdést rendeznie kell és éhben még az utca sem akadályozhatja meg a kormányt, mert ez akadály nem lehet. Ma minden második reform ellen az a jelszó, hogy az utca kívánja és a kormány az utcának engedelmeskedik. Nagy tévedés ez, mélyen t. Felsőház. Azért, hogy a közvélemény valamit kíván, az még lehet helyes m jó. Helytelen lenne, ha a kormány csak azért nem nyúlna egy kérdéshez, mert azt véletlenül az utca vagy a közvélemény kívánja? Ez nagyon hiibás kormányzati politika lenne és súlyosan megbosszulná magát. (Igaz! Ügy van!) Nekünk tehát igenis foglalkoznunk kell ezeel a kérdéssel, mert a kormánynak nemcsak az a hivatása, hogy ezt és azt az életviszonyt rendezze, hanem felfogásom szerint az is, hogy megnyugvást szerezzen az országnak, s olyan kérdéseket, amelyek az ország közvéleményét és lakosságának túlnyomó többségét izgatják, nyugvópontra hozzon. Ilyen kérdés rendezéséről van szó a törvényjavaslatban is, mert ismétlem, vidéken nem lehet érintkezni egyszerű emberekkel, akik ne tennék szóvá a méltóságos és kegyelmes tanítónők kérdését és az egyéb visszásságokat. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Mozgás és zaj balfelöl. — Szilágyi Lajos: A kegyelmes asszonyok nyugdíját is emlegetik, nemcsak az állását! Pestre van szabva ez a törvény! Elnök: Halljuk a pénzügyminiszter urat. Reményi-Schneller Lajos: Kétségtelen az, hogy a törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, az egész kérdéskomplexumnak csak egyik szektorát szabályozza, mint arra bátor voltam a Képviselőházban is és a mélyen t. Felsőház FELSŐHÁZI NAPLÓ. iV. 1939. évi február hó 7-én, kedden. 101 pénzügyi bizottságának ülésén is rámutatni. Ez a keresetek találkozásának szektorát szabályozza, de nem szabályozza az Összeférhetlenség kérdését, amelyre nézve azonban ugyancsak megmondottam és ígéretet tettem, hogy a közeljövőbén a kormány szintén törvényjavaslatot fog beterjeszteni. (Általános helyeslés és taps.) Természetszerűen nem én fogom a javaslatot beterjeszteni, hanem az igazságügyminiszter úr. Éppen azért arra a vádra, hogy miért nem hoztuk egyszerre ide a két javaslatot, csak egyet vagyok bátor megjegyezni: még nem találták ki azt a parlamenti gépezetet, amely két külön tárcának törvényjavaslatát egyszerre tudta volna tárgyalni. Csak egymás után lehet ezeket a kérdéseket tárgyalni. Hogy melyik kerül előbb a Ház elé és melyik később, azon múlik, hogy melyik törvényjavaslat készülhet el előbb. Megnyugtathatom a mélyen t. Felsőházat, hogy az összeíérhetlenségi törvényt a közeljövőben be fogjuk nyújtani, (Helyeslés.) & remélem, hogy nem lesz semmi nehézségünk abban, hogy azt úgy a képviselőházzal, mint a felsőházzal is elfogadtassuk. Mélyen t. Felsőház! Az az eredeti javaslat, amelyet én a képviselőházban beterjesztettem, — mint az előiratokból méltóztattak látni — lényegesen szigorúbb volt, lényegesen több esetre terjedt volna ki, azt azonban, hogy hány esetre, megállapítani egyszerűen azért nem lehet, mert nem szerepel az állami nyilvántartásokban, hogy a férj milyen szolgálatban van, legkevésbé szerepel pedig az, hogy az illetőnek mennyi fizetése van. Vonatkozik ez természetesen azokra az esetekre is, amikor az illető férj magánszolgálatban van. Erre nézve tehát statisztikai adat nem áll rendelkezésre. Kétségtelen, hogy a képviselőház pénzügyi bizotságában, majd plénumában több esetben engedtem és több javaslatot magamévá tettem, amelyek mind azt célozták, hogy ez a törvényjavaslat semmi igazságtalanságot ne tartalmazzon. Amikor engedtem ebben és abban a kérdésben, az volt az álláspontom, hogy inkább maradjon ki egy-két eset, mint igazságtalanság történjék. (Felkiáltások: Ez helyes!) Meg vagyok győződve é módosítások után, hogy a javaslat megszünteti a legkirívóbb eseteket, amelyek mindenkinek szemet szúrnak. Magában most mindenki valószínűleg gondol is egy-egy esetre, amellyel kapcsolatban azt gondolja, hogy mégis csak igazságtalanság, hogy az illető ezeket és ezeket az állásokat tölti be, vagy hogy ennek és annak a magas állású úrnak a felesége tovább tanít és elfoglal egy-egy állást. Meg vagyok róla győződve, hogy csak ezeket a legkirívóbb és legjobban szemet szúró eseteket szabályozza a törvényjavaslat, mert az igazán lehetetlen, hogy egy magasállású állami tisztviselő felesége más elől elvegye a kenyeret, (Igaz! Ügy van! — Élénk taps.) amikor ez a pluszjövedelem semmi másra nem szolgál, mint esetleg egy plusz-toalett számára. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps. — Szüllő Géza: Nem passzióból tanít senki sem! Ez nem áll! Ez nem szociális gondolkozás!) En teljes nyugalommal hallgattam végig p a legerősebb kifejezéseket és nagyon sajnálom, hogy a felsőházi tag úr idegei felmondják a szolgálatot. (Szüllő Géza: Ez nem szociális gondolkozás!) Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz18