Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

102 Az országgyűlés felsőházának 82. ülé ter: Kérem, lőhetünk más véleményen. En higgadtan ós nyugodtan meghallgattam mindenkit, (Ügy van Ügy van!) egy közbeszólást sem tettem — ezt megállapítom —, tehát az ilyen kirohanásokra nem szolgáltam reá. (ügy van! Ügy van! — Szilágyi Lajos: Nem puccos dámákról van itt szó, hanem dolgozó aszszony okról! — Szüllő Géza: Ez személyekre megy!) Mélyen t. Felsőház! Olyan beállítást is hallottam, mint hogyha mi ezzel a női munkaerőt egyszerűen ki akarnók kapcsolni. Méltóztassanak azonban csak jobban elmélyedni a törvényjavaslatban, hiszen arrói van szó, — a rövidség kedvéért beszéljünk mindig az egyetemi képzettségű férjek feleségeiről — hogy valakinek a VI. fizetési osztály első fokozatában kell, hogy legyen a férje, tehát csak akkor kell elbocsátani a törvényjavaslat szerint az ájlásban levő feleséget. Addig tehát természetszerűleg nyugodtan szolgálhat, mert amíg a férje nem éri el ezt a fizetési fokozatot, amelyben az illetmény körülbelül havi 600 pengő, addig a feleség állásában megmarad. Ha azonban a férj illetménye eléri vagy túlhaladja a havi 600 pengőt, akkor áll he a törvényjavaslatban szabályozott eset. (Ügy van! Ügy van!) Nem, lelhet tehát azt mondani, hogy ezzel most már teljesen kikapcsoltuk volna az állami szolgálatból a női munkaerőket. De méltóztassanak a törvényjavaslat egyéb vonatkozásait is figyelemmel kísérni- Méltóztassanak megnézni, hogy mennyire számbaveszi a törvényjavaslat a szociális szempontokat. Maguk az értékhatárok, amelyeket a képviselőházban fel is emeltünk, biztosítják azt, hogy azok, akikre ez vonatkozik, már attól az állástól függetlenül is, amelyből el kell, hogy bocsáttassanak, meg tudnak élni- Szolgálta a törvényjavaslat a családvédelmi szempontot is, amikor ezeket a felső határokat, például a VI. fizetési osztály első fokozatában, mondjuk, a 600 pengőt, 10—10 százalékkal emelte, ha egy gyermek, vagy két gyermek van és végül szolgálta akkor is, — nem felsorolásként, csak példaképpen mondom ezeket — amikor kimondotta, hogy akinek pedig három gyermeke van, arra nézve egyáltalában nem vonatkozik a törvény. (Ügy van! Ügy vain'!) En ismerem az ellenérvet is. Azt lehet erre mondani, hogy leginkább a háromgyermekes anyának kell otthon maradnia és nevelnie a gyermekeit és ez sokkal inkább szükséges, mint hogy az egy- vagy kétgyermekes családanya legyen otthon, de viszont azt is el kell ismerni, hogyha a kérdést anyagi szempontból nézzük, akkor a háromgyermekes családanyának kétségkívül sokkal nehezebb felnevelnie a gyermekeket és éppen ezért szükséges az, ihogy itt kivételt tegyünk. Ez is például azoknak a módosításoknak egyike, amelyekhez a képviselőházban a bizottsági tárgyalás során hozzájárultam,. Levelet természetesen kaptam* én is tömegével. El méltóztatnak képzelni, hogy talán töibhet mint harki, mert hiszen én vagyok a szülőapja ennek a törvényjavaslatnak. En a leveleket véges végig nemcsak elolvastam, hanem ki is számíttattam és az adott tényállások alapján meg is nézettem, vájjon helyesek-e azok a konzekvenciák, amelyeket az érdekeltek a maguk szempontjából a javaslathoz hozzáfűztek. Ezek a levelek voltak azok, amelyek megerősítettek engem abban, hogy igazam van 3 1939. évi február hó 7<-én

x kedden. a törvényiavaslatban, mert az esetek legnagyobb részében arról volt szó, hogy nem értvén meg a törvényjavaslatot vagy nem figyelve meg a törvényjavaslat egyes szakaszainak összefüggését, téves következtetésekre jutottak s azt hitték, hogy az őket is érinti; holott, ismétlem, az esetek túlnyomó többségét nem is érinti a javaslat, mert vagy az értékhatárok alá esnek vagy pedig egy éh olyan körülmények forognak fenn, amelyeket az egyszerűbb emberek talán nem tudtak pontosan átlátni, mert, a törvény megértéséhez bizonyos jogi tudás szükséges. De a másik oldalról is kaptam leveleket és pedig igen nagy tömeggel olyanokat, amelyek a képviselőházi bizottsági tárgyalás folyamán arra (bátorítottak, hogy ne engedjek az eredeti szövegből. A bizottsági tárgyalás után pedig, amikor ott több engedményt tettem, nem éppen hízelgő kifejezésekkel illettek egyes, természetesen névtelen levélírók, — mert az ilyen kifejezések rendszerint névtelen levelekben szoktak lenni — mondván, hogy meghátráltam és nem mertem teljes egészében keresztülvinni az eredeti javaslatot. Ezek a levelek nagyon érdekesek, de természetes, hogy túlságos jelentőséget ezeknek nem szabad tulajdonítani. Abban a kérdésiben, vájjon szerzett jogokat érint-e ez a törvényjavaslat, azt mondhatom, hogy ha úgy nézzük a szerzett jogot, hogy az állami tisztviselőnek, amikor szolgálatba lép, joga van 40 évig jóban-rosszJban ott ülni, szolgálni vagy legalábh is elfoglalni az állást, akkor megengedem, ihogy érint szerzett jogokat. Ha azonban tekintetbe vessaük, hogy annak, akit e törvény alapján el kell bocsátani. nyugdíjra van igénye, tehát nem veszti el szerzett jogát s ha azt vesszük, hogy végkielégítést is biztosítottunk olyanoknak is, akiknek arra — eddigi törvényeink szerint — igényük nem volt, akkor azt hiszem, hogy a szerzett jog alapján igazán nem lehet kifogást emelni. Végre is, ha szerzett jogról van szó, itt van az 1934:1. te, amely szintén szerzett jogokat érintett. (Ügy van! Ügy van!) A szerzett jogot úgy értelmezni, hogy jogom van az állásban ülni addig, amíg nem leszek 60 éves vagy nem töltöm ki a 40 szolgálati évet, az adott esetben nem tartom lehetségesnek. Mi tehát tulajdonképpen az a sérelem, amely azt az állítólag 70 érdekeltet éri? Csak az a különbözet, amely az aktív fizetés és a nyugdíj között van, mert ezt vesztik el. Azt méltóztatnak mondani, hogy ezeknek esetleg nincs nyugdíjuk. Ezek mind idősebb korosztályban lévő férfiak, képesítésüknek megfelelően a VI—1, VII—1 és VIII—1 fizetési osztályban. Ezeknek a feleségei sem éppen 18—20 éves nők, azok is korosabbak, akik mindannyian jogot szereztek már a nyugdíjra, tehát nyugdíjba is fognak menni. A differencia tehát csupán az aktív fizetés és a nyugdíj közötti összeg. Megemlítek egy esetet. Az átlagos előmenetelt számításba véve, például a VI. fizetési osztály 1. fokozatába egy középiskolai tanár átlagban 32 évi szolgálat után jut el. Ha jól megy, 24—25 éves korában tud kezdeni, tehát 56—57 éves korában jut el oda és akkor már úgyis közel van ő is, a felesége is a nyugdíjazáshoz. Maguk a női szervezetek népes küldött-