Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése szó!) Vannak kereskedelmi és gimnáziumi tanárnők és ezek most veszítsék el állásukat? Vagy pedig családos idősebb nők, akik a serdülő lányokat jobban tudják nevelni, mert bizonyos élettapasztalattal rendelkeznek, állásukat máról-holnapra hagyják ott? Ez sem volna a nevelés érdeke; azt hiszem, ez nem mozdítaná azt elő. Mi van a keresztény középosztály annyira hangoztatott megerősítésé vei? (Ügy vom! Ügy van!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a főispánokról és az államtitkárokról van itt szó az első fejezetben, mert hiszen azt látom, hogy általában ez a nizus. Hát méltóztatik azt hinni, hogy ezek talán nem a középosztályhoz tartoznak, és nem az az érdekünk, hogy minél többet emeljünk fel a jómódú magyar középosztályba? (Úgy van! Ügy van!) Hát nekünk mindenáron egy lerongyolódott középosztályra van szükségünk? Nem volt elég bajunk az elmúlt húsz év alatt a lerongyolódott magyar középosztállyal? (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatik talán sajnálni azt, hogy a magyar középosztály évi ezer vagy kétezer pengővei többet élvez a közből? Vájjon a köznek is nem érdeke-e az, hogy a magyar középosztály mindenképpen megerősödjék, hogy ellenállhasson olyan mozgalmaknak és jelszavaknak, amelyekkel tele van az egész ország, ami arra fog vezetni, hogy ez az ország tönkremegy, ha hallgat ezekre a jelszavakra? (Tetszés és taps.) Nekünk nem úgy kell a szegényeket felemelni, hogy a középosztályt lerontsuk és a vagyont leromboljuk, hanem tessék fordítva csinálni: a szegényeket felemelni, de nem úgy, hogy rombolunk! (Élénk tetszés és taps.) fannak esetek, ahol szükséges, hogy a miniszter úr közbelépjen. Vannak kirivó esetek, nem tagadom, és ezek a kirivó esetek az okai annak, hogy itt általánosítanak. Méltóztassék azonban elhinni, hogy a miniszter úr ő nagyméltóságának most is megvan a módja ahhoz, hogy az 1934. évi I. te. keretén belül ezeket a kérdéseket megoldja. Meg lehet ezeket szép szóval is oldani, mert nem hiszem, hogy valaki magára venné azt az ódiumot, hogy pelengérre állítsák és inkább engedne a meggyőző szavaknak s megszüntetné azokat a kirivó ellentéteket, amelyek okozták azt, hogy a közvéleményben ilyen általánosítás erőre kaphatott. Minden oldalról ostromolnak kétségbeesett levelekkel, a társadalom minden rétegéből jönnek a panaszok. Legyen szabad csak párat megemlítenem és felolvasnom, hogy méltóztassanak látni, hogy itt nem olyanokról van szó, akik nem érdemelnék meg azt, hogy az igen t. Felsőház tekintettel legyen a családi körülményekre, nem olyanokról van szó, akik itt óriási vagyonokat harácsolnak össze. Nem hiszem például, hogy a felsőkereskedelmi iskolai és leánygimnáziumi tanárnőket azzal lehetne vádolni, hogy 'ők túlmagas életstandiardot képviselnek az országban (Ügy van! Ügy van!) és akiktől sajnálni kellene azt, hogy ez a középosztály túlnöveli a megengedett vagyoni kereteket. Äzt mondják (olvassa): »A XX. században szinte elképzelhetetlen, hogy valakit a munkához való emberi jogától megfosszanak és törvényesen megakadályozzák, hogy aszal foglalkozzék, amire hivatást érez. Nekünk a tanári pálya nemcsak kenyérkereset, de szent hivatás is. Valamennyien egyetemet végeztünk s legtöbbünk tö'b'b diplomával rendelkezik.. Diplomáink megszerzése közel két 1939. évi február hó 7-én, kedden. 97 évtized odaadó munkáján kívül tetemes anyagi áldozatokat is követelt. Ha ezeket az összegeket nem diplomákban, hanem például házban, földben, üzletben vagy értékpapírban tőkésítették volna részünkre, imost munka nélkül is zavartalanul élvezhetnők vagyonunk gyümölcsét. Házasságunkat legtöbbünknél éppen az tette lehetővé, hogy állásban vagyunk. Összeegyeztethető-e ez a családvédelem nagy eszméjével?« Nagyon sok ilyen részletet tudnék felolvasni, de azt hiszem, az igen t. Felsőház így is meg van győződve arról, hogy nem kívánok olyasvalamit, ami túlnagy vagyoni emelkedést jelentene. T. Felsőház! Ne akarjuk azt, amit az egyik kezünkkel építünk, a másik kezünkkel lerombolni. (Helyeslés.) Arra kérem a t. Felsőiházat, méltóztassék a^ ibizottsági javaslatot elfogadni. A magam részéről azonban ezt a törvényjavaslatot, legnagyobb sajnálatomra, általánosságban sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Hegedűs Lóránt ő nagyméltósága következik szólásra. Hegedűs Lóránt: Nagyméltóságú Elnök TTr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn rövid és igénytelen felszólalásomíhoB a t. Ház figyelmét kérem, két kijelentést kell temmeim. Az egyik az, hogy én hálás vagyok az összes előttem szólott szónokoknak, mert annyi erkölcsi tartalmat hoztalk a Ház elé, akár a javaslat mellett, akár ellenie szóltak fel, hogy mindnyájunk büszkeségére és örömére szolgáltak. Másik kijelentésem Keszthelyi Gyula ő méltóságának szól. Miután olyan javaslatot szavazunk meg, amelynek az indokai tekintetében a legélesebb ellentében vagyunk, arra kérem őt, hogy az ő felszólalásával beszédem végén foglalkozhassam. Ne vegye ezt mélyen t. tagtársunk az én általam is nagyrabecsült személye lekicsinylésének. Ez részemről ravasz székely taktika, mert így akarom biztosítani, hogy legalább egy hallgatóm maradjon beszédem végére. (Derültség,) Nincs ugyanis a világnak még egy teíme, amelyből annyi vészkijáraton lehetne menekülni a szónok elől, mint ebből a bizanci-empire-normannmór-reneszánsz palotából. (Derültség.) Felszólalásom azért rövid, mert kizárólag a javaslat II. fejezetéről, a férjes nők kérdéséről szeretnék még néhány érvet a — azt hiszem — már úgyis meggyőzött Háznak előadni. A javaslatot általánosságban megszavazom ugyan, mert nem hiszem, hogy a kormány kitérhetne a felvetett kérdésnek valamilyen szabályozása elől. Igaz, hogy a szabályozás nem éppen a legfontosabb dolgokat intézte el, de ez így szokott lenni. Én kizárólag a II. fejezetre kívánok annál is inkább röviden kitérni, mert hiszen gróf Jankóvich-Bésán József, előttem szólott t. tagtársam felolvasta azokat az iratokat, amelyek hozzánk is jöttek és én is osztom azt a nézetét, hogy keresztény családi tragédiákat okozunk minden ok nélkül, mindenki java nélkül, ha a gyűlölet szavára hallgatva, eredeti szövegében szavazzuk meg a II. fejezetet. Talán furcsán hangzik, hogy tragédiákat okozunk, pedig így van. A férjes nők eltávolítására három érvet hallottam a pénzügyi bizottságban. Egyik sem győzött meg. Az egyik megingatott ugyan, de azután visszainogtam különösen Keszthelyi igen t. barátom érvelésç alapjáu.