Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése j a képviselőház, a régi főrendiház és az államfő, illetve király. Ezeknek összhangzatos és egységes akarata nélkül törvényt létrehozni nem lehetett. Itt kapcsolódik be a régi felsőház törvényalkotó szerepe a törvények létrehozásába, a nemzeti akarat kinyilatkoztatásába. Ha tehát áll ez a teória, mint ahogyan feltétlenül áll, akkor a régi főrendiház jogkörét nem. lehet fékhez hasonlítani, hanem az az alkotásnak egyik tényezője volt. A háború és a forradalom a Szent Korona testét csonkította meg, a háború elszakította a Szent Koronához tartozó országrészek nagyrészét, az ezen élő és a Szent Koronához tartozó állampolgárok nagy részét s összezúzta ezt a konstrukciót. Természetesen ilyen nagy, a történelemben ritkán előforduló események után a jogfolytonosságot helyreállítani, a jelen szálait a múlt szálaival összekötni nagyon nehéz, kényes, körültekintő, türelmet igénylő politikai művészetnek eredménye lehet csak. A magyar nép a magyar nemzetgyűlés, a törvényhozás és a kormány a régi tradicionális alkotmányos szellemből merített erőt ahhoz, hogy ezt a jogfolytonosságot fokozatosan helyreállítsa. E jogfolytonosság helyreállításának egyik lépése volt az 1926 : XXII. te, amely a kétkamarás rendszert statuálta, a jogfolytonosság helyreállításának ea-yik problémája volt a kormányzói jogkör kiterjesztése, a jogfolytonosság egyik követelményét eléaríti ki ez a törvényjavaslat is, amely a felsőház jogkörét kiterjeszti, hatáskörét másként állapítja meg, mint ahogyan az 1926 : XXII. te. alapján a felsőház hatásköre meg volt állapítva. És ha látjuk a jogfolytonosság érdekében kifejtett ezen intenzív munkát, akkor hálával és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ehhez a munkához hozzájárultak, a mostani kormánynak is, amely ezt a törvényjavaslatot benyújtotta s a képviselőháznak is, amely ezt a törvényjavaslatot megszavazta. Itt azonban rá szeretnék tenni valamire, ami felfogásom szerint nem felel meg a helyes alkotmányos köziogi felfogásnak s ez a következő, A képviselőházban elhangzott olyan vélemény, — erre előttem szólott mélyen t. felsőházi tagtársam is rámutatott — hogy a képviselőház egy ajándékot ad a felsőháznak, amikor lemonrl a jogairól. (Harrer Ferenc: Pedig ez nem ajándék!). Bocsánatot kérek, épnen azt akarom mondani, hogy nem ajándék. Ebben tehát egy véleményen vagyunk. Jogi felfogásom szerint ez a beállítás teljesen helytelen, mert a képviselőház nem ajándékot adott a felsőháznak, hanem kötelességét teljesítette a magyar alkotmánnyal, a jogfolytonossággal szemben és biztosította^ a felsőháznak azt a jogot, amely az alkotmány szellemében körülbelül a főrendiházat illette meg. Jogfolytonossági munkát végzett, nem olyasvalamiről mondott le. ami az övé volt, hanem visszaállította a régi rendet a jogfolytonosság érdekében. És tényleg ez a törvényjavaslat a felső. ház joe-körét nagy mérvben terjesztette ki, mert felfogásom szerint jelenleg a felsőháznak jogköre tulajdonképpen semmi sem volt, a felsőház csak konzultatív testület volt és legfeljebb időleges vétójoggal rendelkezett, hogy a törvények kihirdetését bizonyos ideig módja volt elhalasztatni. Ha példával akarnám magam kifejezni, azt mondanám, hogy a jelenlegi felsőház nem más, mint a törvényhozás lelkiismerete. Felemelte szavát, ha valamit rossznak vagy károsnalk tartott, de a kormáFELSÖHÁZI NAPLÓ. III. '. évi december hó 15-én

3 szerdán, 75 nyoktól vagy a képviselőháztól függött az, hogy hallgatnak-e erre a lelkiismeretre és teljesítik-e a lelkiismeret szava által sugallt tanácsot. Kétlem azonban, hogy ha ez az állapot sokáig tartott volna, ha a felsőház sokáig hatalom, hatáskör, jog nélkül maradt volna, akikor eredményesen tudta volna-e teljesíteni ezt a feladatát. Mert a kétkamarás rendszerre áll az a szabály, hogy az egyik kamara túlsúlyának logikus következménye az, hogy a másik kamara, amely hatáskörrel nem bír, idővel elgyengül. Ez a törvényjavaslat éppen arra nézve biztosíték, hogy a felsőház munkája nem fog elgyengülni, hanem megerősödni fog. Mélyen t. Felsőház! Ezzel a vitával kapcsolatosan — ha azt mondom, hogy vita, akkor nem Ikiizárólag a felsőházra, hanem általában a, sajtóban, a képviselőházban lefolyt vitákra is gondolok — nagyon sokszor hallottuk azt a beállítást, hogy a kormány által javasolt hatáskörkisizélesítést nem elleneznék abban az esetben, ha ugyanakkor a felsőház szervezetét is átalakítanák. De azt mondották, hogy e felsőház hatáskörének, jogainak kitérjesztését nem akarjuk biztosítani, mert a felsőház nem a demokratikus nemzeti gondolat letéteményese és kifejezője, ennek nincs kapcsolata a nép széles rétegeivel. A XX. században ez rendkívül súlyos érv s ezzel az érvvel komolyan és behatóan kell foglalkozni. En igyekszem a magam elgondolásával ezt a beállítottságot, ezt a véleményt szerény tehetségemből kifolyólag (hatálytalanítani. Mélyen t. Felsőház! Ha nagy általánosságban nézen a felsőház szervezetét és azt látom, hogy ebben a szervezetben helyet foglalnak a különböző egyházaknak magas képviselői s ezeket a méltóságokat elnyerheti mindenki, a nép^ legszegényebb rétegeiből származók is; ha látom, hogy itt helyetfoglalnak az egyetemek képviselői, a különféle tudományos intézetek képviselői; ha látom, hogy itt vannak a kamaráknak és a különböző érdekeltségeknek képviselői, és ha azt látom, hogy itt vannak a törvényhatósági bizottságoknak megválasztottal ; ha azt látom, hogy itt vannak a legmagasabb állami funkciók képviselői és ha megállapítom, hogy ezeket az állásokat mindazok is elnyerhetik, akik a nép legalacsonyabb rétegéből származnak s munkájukkal, szorgalmukkal és tehetségükkel feüküzdötték magukat a szellemi arisztokráciához, akkor az én véleményem az, hogy e rendszer^ mellett sokkal nagyobb kapcsolat van a nép legértékesebb rétegeivel; (Helyeslés és taps.) ez a megszervezése a felsőház-munkát honorálja s az ittülő képviselők sokkal jobban fogják kifejezésre hozni az értékes demokratikus nemzeti gondolatot, mint esetleg az at képviselő, akit a jelszavaktól és a demagógiától félrevezetett nép választ meg s aki odaáll és a képviselőházban azt mondja: én vagyok a demokratikus nemzeti gondolat letéteményese. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt a kérdést vizsgáljuk és ha objek tíve akarjuk ezt a kérdést vizsgálni, ha a nemzet érdekében akarjuk vizsgálni és^ nemcsak a momentán hatalmi politikai pozíció elnyerése szempontiából, akkor azt hiszem, tárgyilagosan megállapíthatjuk azt, hogy e Ház tagjainak a nép legszélesebb rétegeivel van szoros kapcsolata s a nép és a nemzet zöméből nő ki ennek a Háznak az értékes munkája: En tagadom mindenkivel szemben azt, hogy ennek U