Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-55
74 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése Beszédem elején azért igyekeztem megokolni azt, hogy a felsőház a képviselőházzal egyenrangú képviselője a nemzetnek, mert ennek tudata és érzése nélkül e Ház sem összeseégében, sem egyes tagjai útján nem gyakorolhatja teljes erővel törvényhozási jogát és nem vetheti bele egész erejét a nemzet egyetmes érdekeinek szolgálatába. Ugy érzem, hogy e Házban a polgári társadalom legegyszerűbb tagja is felemelt fővel gyakorolhatja törvényhozási jogát. Nem ismerhetjük el, hogy nekünk kevesebb kapcsolatunk van a nép egyetemével, mint a képviselőháznak, s nem rzabád attól tartanunk, hogy talán a nemzet akaratával helyezkedünk szembe, ha nem deferálunk azonnal teljesen a képviselőház határozatának, mert még arról is lehet szó, hogy egyik-másik esetben a képviselőház többségének véleménye nem is azonos a nemzet többségének véleményével, hiszen maga a képviselőház szabadelvű pártjának vezére mondta^ hogy »nehéz megállapítani a nemzeti közvélemény igazi tartalmát«. Mindenkép azonban azon kell lennünk, hogy közreműködésünkkel odahassunk, hogy törvényeink jobbak legyenek. Méltóságos Felsőház! Én az előttünk fekvő törvényjavaslat értékét nem annyira jogi nóvumaiban látom, mint inkább abban, hogy feléleszti majd a felsőház törvényalkotási tevékenységét, mégpedig nem fékként, hanem a törvényalkotás pozitív, nagyértékű tényezőjeként. Ezért — bár nem osztozom a bizottsági jelentésnek abban a kijelentésében, hogy a törvényjavaslat alkotmányjogi elvi szempontból is helyes, hanem csak abban, hogy gyakorlatilag, jobban mondva politikailag célszerű — azt örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik báró Prónay György felsőházi tag úr ő excellenciája. Báró Prónay György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mólyen t. Felsőház! Midőn e törvényjavaslathoz hozzá akarok szólni, úgy érzem magam, mint az a munkás, aki vállára veszi a kaszát, kimegy a mezőre, hogy a mezőt lekaszálja és azt látja, hogy a többi munkások már mind megelőzték őt, a mező le van kaszálva, a fű rendekben fekszik és csak a mezőnek nagyon szerény kis sarka jut neki osztályrészül, hogy azt lekaszálja. így állok én is most e vita közepén, midőn azt látom, hogy a vita anyagát a képviselőházban, a közvéleményben és az újságokban lefolytatott vita és nem utolsó sorban a felsőház szónokainak egész sora learatta. Ne méltóztassék engem szerénytelenséggel vádolni, ha ennek ellenére szót kérek, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban nézeteimet kifejezésre juttassam, mert a véleményem és a nézetem az, különösen ezt a törvényjavaslatot, amely a felsőház egyenrangúsításáról szól, a Ház tagjainak különös érdeklődéssel kell kísérniök s a felszólalások sorozatával tanúbizonyságot kell tenniök arról, hogy ez a törvényjavaslat a felsőház régi óhaját teljesíti, ha nem is száz százalékig, de feltétlenül nagyban és általánosságban. Még kevésbbé méltóztassék engem szerénytelenséggel vádolni, ha én nem a törvényjavaslat mellett, hanem a törvényjavaslat ellen szólalok fel. Ennek indoka nem a kormánnyal és a kormány politikájával szemben való bizalmatlanság, még kevésbbé az igazságügyminiszter űr ő excellenciájának személyével és politikájával szemben érzett bizalmatlan1937. évi december hó 15-én, szerdán. ság, mert én a magam részéről és azt hiszem, a Ház minden egyes tagja tárgyilagosan megállapíthatja, hogy ő excellenciája rendkívül nehéz javaslatokat képviselt itt és teljes loyalitással igyekezett az ellentéteket mindig kiegyenlíteni. Mondom tehát, nem az igazságügyminiszter úr személyével, vagy politikájával szemben vagyok bizalmatlan, hanem a törvénnyel szemben tárgyi szempontból van bizonyos aggályom, de úgy hiszem, hogy ezt az aggályomat az igazságügyminiszter úr ő excellenciája a felszólalásával, ha majd erre válaszolni fog a vita befejezése után, ki fogja küszöbölni s akkor én örömmel leszek azok sorában, akik ezt a törvényjavaslatot meg fogják szavazni. Mielőtt azonban a törvényjavaslattal szemben táplált aggályomra rátérnék, ki szeretnék térni és általánosságban is néhány megjegyzést szeretnék tenni a képviselőházban és a felsőházban elhangzott vita anyagára s a közvéleményben elterjedt felfogásra. Felszólalásom keretében kiváltképpen foglalkozni óhajtok a felsőház törvényalkotó szerepével. Másodsorban: alkalmas-e a felsőház arra, hogy a szuverén nemzeti demokratikus gondolatot vagy akaratot kifejezésre juttassa; harimadsoirhan : demokratikus szervezet-e a felsőház és negyedszer: általánosságban fel akarom vetni a:zt a kérdést, hogy mi az a Junktim, — röviden így szokták kifejezni — amely a felsőházi reform és a titkos választójog behozatalának kérdése közt fennáll. Hogy ebben a tekintetben nézetemet szabatosan kifejezhessem és körvonalozhassam, viszsza kell térnem a Szent Korona tanára és a Szent Korona elméletére. Bocsánatot kérek, ha azt mondom, hogy nem itt ebben a Házban, de a nagy közvéleményben és általánosságban az egész vitában az én szerény felfogáseim szerint helytelenül járnak el akkor, midőn túlíságoisam hivaitikozniafe külföldi példákra, t pedig a mi alkotmányunk az angol alkotmány mellett^a legrégibb alkotmány, tehát nem a külföldi példákból kell erőt meríteni, hanem a magyar alkotmány szelleméből (Ügy van! Ügy van!) s erre a szellemre kell hivatkoznom, ha ezt a törvényjavaslatot tárgyalóim. En tehát a magyar alkotmáiuv szelleméből akarok: erőt meríteni okfejtéseimhez. Mélyen t. Felsőház! Azt mondtam, hogy visisza kell nyúlnom és vissza kell térnem a Szent Korona tanaira s a Sziemt Korona elméletére, ösak röviden, mert nem 'előadást akarok tartani, hanem állásfoglalásomat akarom megindokolni. Mi röviden a Szent Korona tanai A Sziemt Korona tana szerint a Szent Korona teste élő test, auiely magában foglalja a Szent Koronához tartozó összes országokat, az ezekben élő népet s azt a jogi konisítlrukciót^azt a jogi organizációt, amelyben a Saent Korona iiépe a jogi életét éli. Ez a Szent Korona teste. Ennek a jogi konstrukciónak nagyon sok megnyilvánulása van; egyik legerősebb és legfontosabb megnyilvánulása az a szerv, amely a nemzeti akaratot létrehozza, kifejezi s ez a szerv a törvényhozás. Nem akarok az egészen régi időkre viszszatérni, amidőn tulajdonképpen missa cessio, tehát nem kétkamarás rendszer volt, de 1608 és különösen 1848, illetőleg 1867 óta, amióta a népképviseleti rendszer életben van, ennek a törvényhozási folyamatnak — mert az akaratnyilvánítás egy ' r folyamat — három egyenlő, egyenrangú és egyenjogú szerve van:
