Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

Az országgyűlés felsőházának 5A. ülése teljesen nyilt 'kérdésnek tekintette volna azt, hogy konfliktus esetén mi történjék, ami a kérdésnek a negatívum irányában való elintézését jelentette volna, mert olyan törvényjavaslat, amelyhez a két ház hozzá nem járult, a régi időben sem emelkedhetett törvényerőre. Teljesen megfelelőnek és szerencsésebbnek tartottam volna ezt a megoldást, mert meg vagyok győződve, éppen az általam előbb előadottak alapján arról, hogy a törvény által provideált kiegyenlítési eljárások 'során mindig létrejött volna, ha másképpen nem, kompromisszum útján egy olyan megoldás, amely az igazi nemzeti akarat (kifejezés© lett volna. Itt van ,a másik [gyakorlati oka annak, amiért kívánnunk kellett a felsőház jogkörének kiterjesztését. Mert, amíg a két Ház jogköre nem egyforma, amint azt az 1926-os törvény elrendelte, s az lalsóház tudja, hogy ínég iákkor iís, ha nem lép a kompromisszum útjára, végeredményben az ő akarata érvényesül, ez már önmagában kizárja az egészséges komp romi szszumok megalkotását, már pedig a kétkamarás rendszernek az az aliapja, hogy törvények csak a két Ház konszenzusának alakján jöhessenek létre, maga után vonja, hogy nézeteltérés esetében kölcsönös kapacitálások útján és a kölcsönös kapacitálások végén kompromisszumok útján oldassák meg a kérdés. Ebből a szempontból teljesen elég- lett volna, ha a törvény nem provideál az ilyen viták elintézésére, amint azt az eredeti javaslat akarta. Másrészről beismerem, hogy amennyiben a másik oldalról felvetődik az a kívánalom, hogy ha egy közjogi törvény megadja a konfliktusok lehetőségét — habár ezek a konfliktusok gyakorlatilag valószínűleg sohasem fognak előfordulni —, akkor a helyes tör vény alkotási technika megkívánja, hogy ezeknek a konfliktusoknak miképpen való megoldáséról provideákion a törvény, erre való tekintettel, mint tisztára doktriner szempontból elfoglalt helyes álláspontot, nem kifogásolhatom aizt, hogy ez a megoldás bevétetett ia törvényjavaslatba,. Es annak ellenére, hogy a válasizott megoldása módot valami szerencsésnek egyáltalában oiem tarthatom, éppen azért, mert ezt nem tartom nagyjelentőségű kérdésnek, tekintettel arra, hogy az alsóháztat a különböző felmerült megoldási lehetőségeik közül ez a megoldás elégítette ki legjobban, azt hiszeim., hogy a felsőház ehhez a megoldáshoz megnyugvással hozzájárulhat. (Ügy van! Ügy van!) Helytelenítenem kell azonban, hogy a törvény nem azonnal, hanem a legközelebb összeülő országgyűlés megnyitása napján lép életbe. (Ügy van! Úgy van!) Bizalmatlanságot látok ebben az alsóház részéről a felsőházzal szemben, (Ügy van! Ügy van!) annak szupponálását, hogy a felsőház túlságosan konzervatív indokok által vezetve, egy modern választójogi javaslatot el fog gáncsolni. Erre a bizalmatlanságra a felsőház eddigi működésével nem szolgált rá. (Úgy van! Ügy van!) Nem akarom ezt a bizalmatlanságot hasonló bizalmaidansággal viszonozni és . remélem, a t. Felsőház sem. Bízom a kormányban és bízom a mai képviselőházban, hogy nem fog ez elé a Ház elé olyan választójogi törvényjavaslat kerülni, hogy azzal szemben, ha ma megvolna az úgynevezett abszolút vétójogunk, ezzel az abszolút vétójoggal a nemzet érdekében élnünk kellene. Bízom benne, hogy ez nem fog bekövetkezni és bízom a felsőház tekintélyében, hogy ha az elibénk kerülő vá1937. évi december hó lJp-én, kedden. 63 lasztójogi törvényjavaslaton olyan módosításokat fog szükségesnek találni, amelyek a nemzet érdekében állanak, ezeket a módosításokat a ma rendelkezésére álló törvényes eszközökkel is érvényesíteni fogja. (Úgy van! Ügy van!) Ezért a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését is elfogadom. Méltóztassanak ezek után megengedni, hogy röviden szóljak még a képviselőház és a felsőház budgetjogáról is. (Halljuk! Halljuk!) A régi főrendiház budget joga törvényesen egyáltalában nem volt megszabva. Az 1848-iki törvény mindössze azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a költségvetés és a zárszámadás az alsóháznál mutatandó be. Más rendelkezés nincs, amiből önként folyik, hogy a főrendiháznak éppúgy lett volna joga ezekhez hozzászólni, ezeken változtatni, mint a többi hozzákerült tárgyban. (Ügy van!) Csak a parlamentáris kormányforma behozatalával járó etikai szempontok voltak azok, amelyek következtében a régi főrendiház nagyon helyesen arra az álláspontra helyezkedett, — ami Angliában is a gyakorlat volt, ha nem is kivétel nélkül — hogy a főrendiház a költségvetésen nem módosít. Külső kifejezést talál ez abban is, hogy, amíg az alsóház külön tárgyalj \ EL költségvetést és külön a költségvetési törvényt, a főrendiházban mindjárt csak a költségvetési tör\ény tárgyalása szerepelt. A főrendiháznak ez az álláspontja teljesen érthető és világos. A parlamentáris rendszer mellett csak az alsó kamara buktathatja meg a kormányt politikai bizalmatlanság címén, a felsőház nem. Már csak ezért sem lehet egyenjogúságról beszélni s itt nem egyenjogúságról van szó, mert mindkét Háznak különböző jogai vannak. A politikai bizalmatlanság ilyen megnyilvánulásának a mi viszonyaink között, ahol a bizalmi kérdés felvetése nem játszik olyan szerepet, mint például Franciaországban, — de még ott is —- tulajdonképpen igazi hathatós eszköze csak a budget-, illetőleg a felhatalmazási törvény tárgyalása szerepelt. A főrendiháznak ez ház kizárólagos joga. Politikai szempontból tehát a parlamentáris elvnek megfelelően a főrendiház és ez a mostani felsőház a budgetjogot nem gyakorolhatja úgy, mint a képviselőház. Ezért nézetem szerint elegendő lett volna a törvényjavaslatban is csak azt mondani, hogy a felsőháznak ugyanaz a jogköre, mint a főrendiháznak és a felsőház ennek a költségve| tési etikai kérdésnek a kezelésében kétségtele1 nül úgy járt volna el, mint a főrendiház. MintI hogy azonban ez a törvény tulajdonképpen ' már a főrendiház idejében is megvolt, létező jogállapotot, joggyakorlatot kodifikál, én elfogadom a javaslatnak ezt a rendelkezését is. Ez teljesen megfelel a jogfolytonosságon alapuló történelmi alkotmányok ama fejlődési vonalának is, amely szerint a gya. korlat sokszor előbb honosít meg valamit, amiből azután csak később lesz írott törvény. Helyesnek tartom azt is, hogy a felsőháznak egy hónap álljon rendelkezésére a költségvetési javaslat elfogadására, (Helyeslés.) mert tényleg állami szükséglet az. hogy ennek mielőbbi elintézéséről gondoskodás történjék. Ha azonban már így áll a dolog, szerettem volna, ha a törvény módot adott volna a felsőháznak arra, hogy ezen az egy hónapon belül módosításokat is keresztülv'ihessen a költségvetési törvényen és a költségvetés egyes rendelkezé11*