Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

62 Az országgyűlés felsőházának 5U. ülése 1937. évi december hó lh-én, kedden. oldott kérdés, (hogy a memízetnek erre érettnek tartott nagy tömegei Ilyen szaJbad választás útján válasszák meg a képviselőházat, kérdem, hogy ilyen képviselőház önmagában véve tekinthető-e az igazi nemzeti akarat igaz képviselőjének? Hiszen tudjuk, hogy abban a képviselőháziban pártok érvényesülnek, (Ügy van! Ügy van!) a képviselőház akarata végül a többségi párt és a többségi párt által támogatott kormány részéről befolyásoltatik és irányíttatik, és tudjuk azt, hogy a különböző választási aritmetikák következtéiben igen gyakran előfordulhat mégjaz is — erre különösen számtalan példát nyújt az. ottani relatív többségi elv folytán az angol alkotmány történelme — hogy a képviselőház kisebbsége a választók nagyobb többségét tudta maga mögé csoportosítania, midiit a képviselőház többsége. (Ügy van!) Kérdeni: ilyen körülimémyek között lehet-e állítani azt, hogy egyedül és tisztán csak a képviselőház bárminő tiszta választások alapján is igazán tudja érvényesíteni a nemzeti akaratot? A képviselőház, ha t a választások tiszták, igenis, 'meglehetősen képviseli a szavazásra jogosított polgároknak differenciálás nélküli, (számszerű többsége részéről megnyilvánuló akaratot. Ez azonban az igazi nemzeti akarattól még távol van. A nemzeti akarat érvényesítésié — miint raiondottaim — igen nehéz feladat és tulajdonképpen éppen ebben van a kétkamarás rendszernek igazi értelme és ez a felsőház mikénti összeállításának és jogköre megállapításának igazi problémája, hogy a tömeg többségéinek lafeaíratát képviselő, a nagyon helyesen sokszor népakaratnak nevezett akaratot képviselő képviselőházzá! iszetmíben siaintetikus úton lehetővé tegye az igazi nemzeti akarat érvényesülését. (Ügy van!) Az a körülmény, hogy a 'modern államokban a népképviselet alapján összeülő képviselőház szervezete kisebb-nagyobb eltérésektől eltekintve ugyanazokon az elvi ialapokon nyugszik, amíg a felsőháznak szervezete mindenütt más és >más, mm tatja ennek a kérdésnek igen nagy jelentőségét és azt is, hogy a felsőház szervezetének és jogkörének megállapítása minden egyes országban az illető történiel.mi adottságok szerint más és más kell hogy legyen, mert a felsőház csak akkor felel meg Igazán a feliadatának, — -akkor azonban teljes mértékben: — ha Összeállítása olyan:, hogy történelmi adottságok exiigeneiáiinak megfelelően a népakaratot képviselő képviselőházi többséggel együtt — ISI nelmi az ellen, — tényleg az igazi nemzeti lafcarat kialakítása, képyiselése és érvényre juttatása érdekében működhet közre. Teljesen oszlticm előttem sízólotlt t. felsőházi tag úr nézetét a tekintetben, — és így beszédemnek erről szóló részét rövidebbre foghatom — hogy bármennyire eltérő legyen is ennek a felsőháznak az összeállítása a többi országban dívó összeállítástól^ — vagy talán éppen ezért — ennek a felsőháznak az összeállítása igen szerencsésnek mondható {Ügy van!) és tényleg a nemzeti akarat kifejeződésére igen komoly, igen értékes, megbecsülésre méltó tényező. Nem mondom, hogy olyan ideális a felsőház mai összeállítása, hogy azon változtatni, javítani egyáltalán nem lehet.-Magam is azt tartom, hogy tényleg vannak egyes az újabb időkben nagyobb súlyra szert tevő — és joggal szert tevő — érdekeltségek, társadalmi és gazdasági rétegek, amelyek nincsenek kellően képviselve, vagy egyáltalán nincsenek képviselve a felsőházban és meg vagyok győződve arról, hogy csak idő kérdése, hogy ezek az osztályok és rétegek is képviseletet nyerjenek a felsőházban. De meg vagyok győződve arról is, hogy ez inkább csak szépséghiba. Ez a felsőház tíz évet meghaladó nrűjködése alatt megmutatta, hogy ebben az összeállításában is tudja képviselni az igazi nemzeti akaratot, tud közreműködni annak .kialakulásában és meg vagyok győződve arról, hogy a jövőbeni szerkezeti módosítások e tekintetben semilyen lényeges változást előidézni nem fognak. A felsőház eddig teljesen megfelelt annak a várakozásnak is, amelyet a legvérmesebb ek fűztek felállításához. Jele ennemi az a nagy tekintély, amelyet a felsőház csonkított jogköre ellenére a múltban elért. Ebből a szempontból nem a jogkör a fontos, hanem az a fontos, hogy bír-e a felsőház rlég érzéssel, tudással, önzetlenséggel és az ezeken alapuló tekintéllyel arra hogy minden más áramlattal szemben — jöjjenek azok felülről vagy alulról — az igazig nemzeti akaratot képviselje. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor csorbított jogkör mellett is megvan a kellő tekintélye a felsőháznak, amint ezt a múltban láttuk. Ha pedig ezek a feltételek nincsenek meg, akkor a kiterjesztett jogkörrel sem fog a felsőház igazi hivatásának megfelelni. Éppen ezért ebbőll a szempontból nem tulajdonítok különös súlyt a felsőházi jogkör újabb megállapításának^ hanem — ismétlem — inkább a jogfolytonosság elvének érvényesítése síziemponitjából és az általam később előadandó gyakorlati szempontokból látom ezt footosiniak. Nem félek attól sem, hogy a felsőház jogkörének kiterjesztése veszedelmes konfliktusokat fog előidézni a felsőház és az alsóház között, mert mint az előbb kifejtettem, a felsőháznak súlya és tekintélye csak addig lesz, amíg az igazi nemzeti akaratot képviseli, akkor azonban teljes lesz a súlya, a tekintélye és a nemzet igazi érdekeinek megfelelően fog működni. Csak erkölcsi bázisa van a felsőház hatalmának, amint Glattfelder ő excellenciája is mondotta, csak erkölcsi erők azok, amelyekkel a felsőház akaratát érvényre tudja juttatni, mert a hatalomnak anyagi eszközei a felsőház rendelkezésére nem állnak. A felsőház ennélfogva sohasem lehet igazán a nemzet ellen, mert akkor elveszti maga alól a talajt és működése ilyen vagy olyan módon, de abszolúte lehetetlenné vagy teljesen eredménytelenné válik. A felsőháznak addig van ereje, amíg a nemzet a felsőház mellett van. Ennek a Háznak eddigi működése teljes garanciát nyújt nekem arra, hogy mindig az lesz az eset, hogy a nemzet komoly pillanatokban a felsőház mellett lesz, mert a felsőház olyan álláspontot fog elfoglalni, amely a nemzet igazi érdekének megfelel. , Ezért nem félek a konfliktusoktól es ezért nem tartom nagyjelentőségűnek azt a kérdést, hogy a, két Ház közötti ellentét kiegyenlítése miképpen történjék. De bevallom, tulajdonképpen ebben a tekintetben, is Glattfelder őexcellenciája álláspontján vagyak, én is helyesebbnek tartottam volna, úgy, amint a kormany eredeti iavaslatában volt, ha a törvényjavaslat csak azt a rendelkezést tartalmazta volna, hogy a felsőház a régi főrendiház jogkörébe lep es