Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

56 Az országgyűlés felsőházának 54. ülése 1937. évi december hó 14-én, kedden. hozta be a progresszív jövedelmi adót. Hogy ess minő .lépés, — nem «karom mondani, radikalizmus — de minő haladás és minő nagy kockázat éppen azok részéről, akik ebben a Házban leginkább érdekeltek voltak, azt ez előtt a magas testület előtt különösen hangsúlyoznom nem kell. i - ^i? felsőház- pedig, amelytől egyesek szinten teltek, hogy majd a haladás kerékkötője lesz, egyetlen idehozott törvényjavaslattal szemben sem idézett fel súlyos konfliktust. 1 edig ezek között a törvényjavaslatok között voltak olyanok, amelyek régi privilégiumokat kezdtek ki. Minden különös nehézség nélkül elfogadtatott a telepítési törvény javaslata. Mert ez ellen talán még sem lehet komolyan kifogást tenni, hogy bárki kérdés tárgyává tegye, hogy a lehetőség és a célszerűség szempontjai fennforognak-e? A lehetőség és a célszerűség szempontjai vitatását csak a felelőtlen demagógia íkifogásolhatja, (Ügy van! ügy van!) amely egy gondolatra tesz fel mindent és hogy ezzel a gondolatával érvényesüljön és felelőtlen tömegeket maga mellé mozgósíthasson, képes megtagadni a multat, bepiszkolni legnagyobb történelmi alakjainkat, (Ügy van! Ügy van!) glorifikálni gyilkosokat, (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó taps.) s a legnagyobb magyarokat megtenni oláhoknak, akikkel szemben meg kell védeni ennek a magyar népnek az érdekeit. Ez a felfogás, ez a gondolkozás, amely a lehetőség és a célszerűség szempontjainak mérlegelését nehezményezi, kifogásolja, reánk nézve döntő tényező nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) En nem kívánom azt, hogy mindenki felemelkedj ék az erkölcsi koncepciónak arra a magaslatára, amelyet szintén báró Eötvös József egyik mondatában olvastam azzal kapcsolatban, hogy egy privilegizált osztály, vagy kamara elfogadja az ő anyagi érdekeivel is ellentétes törvényjavaslatokat (olvassa): »bajos ezt annak megfognia, aki nem érti a lélektani okokat, minél fogva az ember -főleg magasabb társadalmi állásban mindig akkor érzi magát leggyöngébbnek, ha saját anyagi érdekeiről van szó.« (Ügy van! Ügy van!) Nem kívánom, hogy ezt mindenki megértse, de szeretném, ha mindenki az objektivitásnak egy bizonyos fokára emelkednék fél, a tényekkel szemben szemét be nem hunyná és nem vitatna és nem állítana olyasmit, aminek- a valóság nyilván ellenmond, hanem a maga álláspontjának elvi és tiszteletreméltó védelme mellett más álláspontjával szemben is becsüléssel, méltányossággal és türelemmel tudna viseltetni. (Helyeslés.) Örülök ennek a törvényjavalatnak azért, mert hiszen, hogy eltalálta azt a gondolatot, amelyet a törvényhozó testület helyes összeállítása érdekében feltétlenül szolgálni kell és érvényre kell juttatni, tudniilik, hogy minél inkább olyanok jussanak szóhoz és döntő szerephez, akik erre különösképpen kvalifikálva vannak. Ezt ugyan nem ez a törvényjavaslat mondja, hanem a felsőházról szóló 1926:XXIL te. intézkedett így, amikor ennek a Háznak mai konstrukcióját megadta, a jelen törvényjavaslat azonban, amikor ennek a Háznak 'teljes jogúságát elismerte, ezt bizonyara ennek tudatában tette meg. ' Hogy nincs szelekció, nincs meg a legalkalmaisabbaknak és a legarrávalóbbaknák kiválasztása és szóhozjuttatása, az igen sok féle nagy bajok oka. En meg vagyok győződve róla, a parlamentáris rendszer legnagyobb barátai örülnének, ha mód adatnék arra, hogy a parlamentbe bekerülő egyéniségekkel szemben is valami lehetséges szelekció érvényesüljön. (Ügy van! Ügy van!) Bármennyire törekszenek is a szavazati jogot akár kiterjeszteni, akár korlátozni, célt nem lehet elérni mindaddig, amíg a megválasztihatóságnak nem fizikai vagy mechanikus, hanem etikai garanciái nincsenek. (Ügy 'van! Ügy van!) Ha a parlamentet újból nívóra alkarnak emelni és a 'parlamenttel szemben a közbizalmat világszerte helyre állítani, ennek tulajdonképpen az volna a főfeltétele, hogy a parlament összetételében, a parlament egyéniségeinek megválasztásában ez a szükséges és nagyobb eredményt biztosító szelekció megtörténjék. Ennek a Háznak az összetétele — sok szónok ismételte már — a lehető legszerencsésebb. En, aki a régi főrendiháznak fegja voltam, természetesen nem fogok arra követ vetni s annak érdemeit, amelyekről a történelem fog szólni, mindig hangosan fogom elismerni és hirdetni, azonban, hogy a fejlődés elkerülhetetlen követelményei elől a törvényhozás ki^ nem tért, amikor ennek a Háznak az átalakításáról szó volt, azt értem, és az eredményt, amely bekövetkezett, a legnagyobb mértékben helyeslem. Nagyobb körültekintéssel, a társadalomban súlyt jelentő minden réteg nagyobb mérlegelésével, mint ennek a felsőháznak összetételénél történt, igazán nehezen lehetett volna eljárni. Es itt akarom idézni a nagy magyar politikai írónak. Concha Győzőnek szavait, aki a következőket írja (olvassa): »Mihelyt valamely társadalom egyes rendeknek vallásos tekintélyük, kiváló értelmiségük, vagyonuk, történelmi nevezetességük, az állami életben való különös gyakorlatuknál fogva kiváló nyomatéka van a közvélemény előtt, az ilyen elemeknek a nemzeti akarat kimunkálásában külön rész jut, illetőleg, ha ilyen^ nyomatékuk a múltban volt, azt megtartják.« Ez teljes mértékben érvényesült és érvényesül ennek a Háznak összetételénél. Ezzel szemben vannak, akik féltik a demokrácia jogos igényeit, vagy a népszabadságokat. Miért? Mert a szám mechanikusan nem jut kifejezésre! Valósággal komikus látvány, amikor matematikai képleteket, egyenleteket állítanak fel, illetve alapműveleteket végeznek és nem tudom hányszor ismétlik, hogy 800.000 ember ennyi törvényhozót választ, 165 pedig ugyanannyit. Mintha számkérdés, matematikai probléma volna csak, amikor a törvényhozás csarnokában a nemzet legszentebb jogairól és etikai érdekei érvényesítéséről van szó. Egy általános nivellálásra való törekvés: látható és a demokrácia nagy barátai, illetve jelszavainaik dogmatikus: ismétlői nem fontolják meg azt, hogy egy ilyen nivelláló irányzat a demokrácia legnagyobb veszedelme, mert az a megmerevedés, amelyet egy ilyen tisztán számokkal dolgozó mentalitás jelent, provokálja az ellentallást és felidézi a törést. Ahol a iszámszerűség mellett ÖS CL mechanikus erők érvényesülésié mellett ott van az etikai tényezők helyes, megfelelő súlya és érvényesülése, meggyőződésem, hogy a reakció jelentkezése, az erőszakos törésnek kockázata sokkal kisebb Amikor az ebben a Háziban képviselt különböző társadalmi osztályok értékeléséről volt a vita során szó, őszintén megvallom, azt hit-