Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

Az országgyűlés felsőházának 54. ülése megint kifogásokra adhat alkalmat. Azt is megjegyzem, hogy szerény tudásom szerint ezek a régi elegyes ülések nem annyira egyes konkrét, szakkérdéseknek eldöntésére terjeszkedtek ki, mint inkább ünnepélyes alkalmakra hívattak össze, — mint ahogyan ez most is történhetik — nagyobbrészt választások, országos jelentőségű emmciációk stb. alkalmával volt ennek helye. De én azért nem kívánom ezt a változtatást kifogásolni. Azért járulok ehhez hozzá minden aggodalom nélkül, mert úgyis csak minden békéltetési és összeegyeztetési eszköz kimerítése után, az illető bizottságok tárgyalása után fog ez az országos ülés összehívatni, úgyhogy ez igen ritkán fog megtörténni. A másik változtatás, amelyet a képviselőház a törvényjavaslaton tett, az, hogy az eredeti javaslat szerint a törvény mindjárt a kihirdetés napján azonnal életbelépett volna, míg a képviselőház elhatározása és az előttünk álló szöveg szerint csak a következő, új országgyűlésen lép életbe. Ezt a módosítást a képviselőház bizottsága azzal indokolja, hogy alkotmányjogi szempontból és egyéb érdekekből is kívánatos, hogy ilyen fontos, az országgyűlés mindkét házának jogkörére jelentős mértékben kiható új törvény ne a most folyó, hanem csak az ezt követő országgyűlésen lépjen hatályba. Bocsánatot kérek szerény véleményemért, de ez az indokolás nekem nein túlságosan imponál s azt hiszem, hogy a felsőházban minden tf-gtársamnak az lett volna a kívánsága és bizonyára most is az, hogy ha már egyszer gyökeresen orvosoljuk a régi sérelmeket, akkor oz az orvoslás minél előbb történjék meg. (Ügy van! Ügy van!) De ha tíz évig békében tudtunk lenni, — talán nem is egészen békében, de mégis ki tudtuk bírni ezt az állapotot — akkor ezt a legfeljebb két esztendőt is valahogyan kibírjuk. (Derültség.) Különben is, anélkül, hogy ezt erősen hangsúlyozták volna, ez az egész halasztó hatály, azt hiszem, annak az aggodalomnak tulajdonítható, hogy a képviselőház attól fél, hogy a titkos választójog alapjára fektetett javaslat törvényerőre emelkedését a felsőház valahogyan majd meg fogja akadályozni s ezért kívánja ennek tárgyalására még a status quo fenntartását. Ha a kormánynak a titkos választójogra alapított törvényjavaslatát tényleg a status quo alapján tárgyaljuk is, talán \cbz elég alkaln ink és elég súlyunk ahhoz, hogy erre a javaslatra, ha csakugyan van nemzeti szempontból kifogás ellene, kifogásainkat és tárgyilagos észrevételeinket alaposan megtehessük. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Anélkül, hogy a másik Ház plénumának vagy bizottságának tárgyalási modorát akár érdemileg, ;akár hangban 'kifogásolni akarnám, mégis kénytelen vagyok egy iminket sértő körülményire rámutatni, nevezetesen arra a határozati javaslatra, amelyet Rupert Rezső (képviselő úr nyújtott be a képviselőháziban. (Báró Prónay György: Lényegtelen!) Itt van a kesémben, ki van nyomtatva és á bizottsági jelentésnek kiegészítő része. Távol áll tőlem, hogy bárkinek, különönösen a törvényhozóknak gondolat- és szólásszabadságát kifogásoljam, de ennek a szabadságnak talán mégis van egy korlátja: az oibjektivitásnak legalább is mimiimtuma. (Ügy van! Ügy van!) Ez a különvélemény, amelyet igen t. tagtársaim közül bizonyosan &ikm isimer1937. évi december hó 14.-én, kedden. 51 nek, olyan szenvedélyes, olyan gyűlölködő és olyan igaztalan mind a régi főrendiházzal. mind pedig a felsőházzal, annak egyes tagjaival és egyes csoportjaival széniben, hogy ezt sem a régi főrendiház, sem mi nem érdemeltük meg. (ügy van! Ügy van!) Nem kívánok részleteket felolvasni belőle. Az egész határozati javaslat tulajdonképpen erős vádirat a régi főrendiházzal és a mostani felsőházzal szemben mind hangnemben, mind érdemileg elég szokatlanul. En erre hasonló hangnemben válaszolni nem akarok és nem fogok (Helyeslés.), mert azt hiszem, hogy velem együtt igen t. felsőházi tagtársaim is azon a véleményen vannak, hogy erre a tónusra hasonló tónusban válaszolni a mi hagyományainknak, az itteni légkörnek és stílusnak nem felel meg. (Élénk helyeslés és 1 taps.) De kifejezést adhatunk a határozati javaslat hangja feletti csodálkozásunknak és megütközésünknek (Ügy van! Ügy van!) és annak a kívánságunknak is, hogy a patrlaímenitarizmusi érdekében a két Ház és annak tagjai között a 'megbecsülés ezentúl ás meglegyen és ilyen eset, mint aminő ez volt, a parlamentarizmus hátrányára szokássá ne váljék és ne ismétlődjék. (Élénk helyeslés és taps.) Ezek előrebocsátása után az 1926. évi törI vényt, ezt a ránknézve kissé szűkkeblű és elfogultan mérő törvényt módosító, és ismétlem, minden objektív kívánságunknak teljesítését tartalmazó törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom. (Élénk j éljenzés és taps. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik^ Juhász Andor felsőházi tag úr ő nagyiméi tósága. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök TTr! i Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elő' adó úr ő méltóságai, a magyar közjog illusztris professzora mindvégig érdekes, tanulságos» magy tudományossággal felépített előadói beszédével szinte letarolta ennek a rendezésre váró problémának minden voniatkoizását. Élénken rávilágított az érveik és ellenérvek egész 1 láncolatára és meggyőződéssel szállt síkra a : felsőház jogkörének kiterjesztéssé mellett Né! methy Károly ő exoellenciája a magyar közigazgatási jog atyamestere pedig az elméleti I tudáson felül az állami életben eltöltött hosszú élet minden tapaszalatát bocsátotta nendelkeaésümkre. Ezek után a saőnyegen levő tárgyait kimerítő értékes felszólalások után csak azért j nem állok el a szótól és kérem igen irövid időre j a felsőház türelmét és figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) mert úgy vélem» hogy azt az igen ! élénk, változatos és hatalmas vitát honorálandó, mely a képviselőházban lefolyt, illendő, | hogy ebben a Házban is többen foglalkozzunk I a javaslattal. Parlamenti szokás, hogy a Háznak tagjai egymással polémiába nem bocsátkoznak. Ehhez a szokáshoz én is alkalmazkodom, de mégis lehetetlennek tartom, hogy azoknak a támadásoknak egyikével, másikával, amelyek a felsőház ellen a képviselőházban elhangzottak személy szerinti megnevezés nélkül, teljes objektivitással ne foglalkozzam, amint azt mar Némiethy t. barátom is megcselekedte. A kétkamarás rendszernek tulajdonképpen odaát nem volt számbavehető ellenzéke, agogkiteriesztésnek azonban már igen. En «Uent^ mondásit látok azoknak az álláspontjában, akik egyrészről a kétkamarás rendszert elfogadtak, másrészt a felsőházat meghagyták volna eddigi