Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-54

46 Àz országgyűlés felsőházának 54. ülése 1937. évi december hó 14-én, kedden. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a bizottságok együtttes jelentését). Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? {Nem!) Ha szólni senki sem íkíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az országos mezőgazdasági kamara részéről à felsőházba választandó tagok számának megállapításáról« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos mJódon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa} a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ainak sorszámát. A felsőház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja). £lnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgy altatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Többség. Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és igazságügyi bizottság jelentése alapján »az országgyűlés Felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat« tárgyalása. Bejelentéin a t. felsőházának, hogy az együttes bizottság a törvényjavaslat előadásával Tomiosányi Móric ő méltóságát bízita meg. Tomcsányi Móric ő méltóságát illeti a szó. To-mesányi Móric: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A háborút követő alkotaniánykrízisiben voltaképpen a törvényhozó hatalom került válságba, aikotmuányunk ezen a ponton kapott isebet. Az ország királya visszavonult az államügyek vitelétől, a képviselőház a terror haitása alatt szinte fejvesztetten feloszlatta magát, a^főrendiház pedig szerencsésebb alkotmányjogi formulával berekesztette tanácskozásait. A nemzet élniafcarása és létösztöne kereslte a kivezető utat és az alkotmány elveinek figyelembevételével élebrehívta a nemzetgyűlést. amely a nemzetszuverénitás, egyedüli letéteményese lett. A nemzetgyűlés azután kormányzói szervet létesített az elárvult királyi jogkör teendőinek ideiglenes ellátására, megalkotta az országgyűlési képviselői választó jogról szóló törvényt és ugyancsak megalkotta a főrendiház reformjával az új felsőházi törvényt, az 1926:XXII. tc.-et. A nemzetgyűlés alapos, derekas alkotmányjogi munkát végzett, azzal, hogy a törvényhozó hatalom szervét a lehetőséghez képest resitituálta. . , • • '• ' -• i - • -• ! I -• E három fontos alkotmányjogi törvény reformjának szüksége azonban (mihamarább érezhetővé vált. A kormányzói hatalmat több törvénnyel kiegészítették és legutóbb az 1937. évi XIX. tc.-iben nyert hihetőleg végleges szabályozást. Az új választó jogi törvény hosszú idő óta előkészület alatt vain és legközelebb alkotmányos tárgyalás alá kerül és ime előttünk fekszik a felsőházról szóló 1926:XXIL te. novellája is. Az 1926 : XXII. te. kétségkívül az újablbkotri törvényhozás legsikerültebb alkotásainak egyike: a felsőház az ő vegyes szerkezetével, vegyes összetételével, amely az ország összes számottevő társadalmi (rétegeit és osztályait felöleli, a,képviselőház mellett szintén a nemzet egészének képviselőjéül tekintendő. A felsőházi törvény azonkívül biztosította a felsőházi tagság függetlenségét, aimi igen fontos kellék a törvényhozói testületi tagságnál és végül intézményesen biztosítást nyert a szakszerűség is, atmi szintén nagyon fontos kellék, hiszen az utóbbi időben világisaerte tapasztalható parlamenti krízisnek egyik oka talán éppen az, hogy a parlamenti tagoknál, nevezetesen) az alsóházban ez a szakszerűség nincs intézményesen biztosítva. Az, hogy a felsőháznak szerkezete eltér az alsóház összetételétől és szerkeze téltől, nemcsak hogy nem hiiiba, hanem egyenesen előnye, erőssége a felsőháznak. A felsőházaknak általában akkor van létjogosultságuk és céljuk, ha más alapon vannak megszervezve, mint az alsóházak, természetesen azonban úgy, hogy ezen más szervezetükben és szerkezetükben is a nemzet egész egyetemének képviseletéül legyenek tekinthetők. Ha ez nem így van, ha nem ilyen eltérő szervezettel van összeállítva a felsőház, akkor a felsőház valójában nem más,^ mint az alsóház dupplikátuma; ha ez nem így van, akkor, ha van is névleg felsőház, valójában csak két alsóház van; ha ez nem így van, akkor a felsőház szava tulajdonképpen nem más, mint az alsóház visszhangja. Már pedig itt nem visszhangra, nem a hangnak egyszerű visszaverődésére van szükség, hanem arra, hogy a nemzeti akaratnak a képviselőház szócsöve mellett egy másik szócsöve is legyen és az ebből a két szócsőből kihangzó nemzeti szó és nemzeti akarat a maga együttességében adja a nemzeti akarat teljességét. (Helyeslés.) A felsőház csak akkor tudja betölteni igazi hivatását, ha ilyen eltérő alapon van megszervezve, mert hiszen akkor képes valami újjal horazájárulni a nemzeti ^akarat létrejöttéhez, akkor egészíti csak ki a képviselőházban kifejeződött nemzeti akaratot, s ezáltal válik teljessé, kompletté, színesebbé, erősebbé a nemzeti akarat. A felsőháznak és általában a kétkamarás rendszernek ez is egyik célja, hogy bizonyos egyensúlyozó szerepet játsszon a parlament hatalmi rendszerében. Ez kapcsolatos tulajdonképpen az államhatalmak elválasztásának elvével. Alkotmányos államban a szuverenitást nem egy szerv gyakorolja, hanem az több szerv között oszlik meg. így ágazik el a törvényhozói, végrehajtói, bírói és államfői hatalom. Már most azonban ezek az egyes államhatalmi ágazatok megint megoszolhatnak és az államhatalomnak ez a másodlagos, rész letesebb megoszlása különösen megfelel a magyar közjogi felfogásnak, amely a szent ko-