Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése Elnök: Szólásra következik Tomcsányi Móric ő méltósága. Tomcsányi Móric: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden kizárólag csak azzal a módosító indítvánnyal foglalkozzam és ezzel is csak jogi szempontból, amelyet^ az együttes bizottság terjesztett a plénum elé a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. együttes bizottság intenciói nemesek, helyesek és elvi szempontból indokoltak voltak. Magam is el vagyok telve a jogvédelem eszméjének szükségességétől és annak tudatától. Mégis úgy látom, hogy £LZ cl módosítás, amelyet az együttes bizottság a törvényjavaslat eredeti szövegén tett, jogilag nem állhat meg. Ezen az alapon a törvény nem lenne végrehajtható. Ennek a módosításnak az a lényege, hogy a szöveg nem egészen világos. lAmint ő méltósága volt szíves felolvasni^ a módosított szöveg azt mondja, hogy a kisajátítási törvény alkalmazandó, vagyis a kártalanítási ár megállapítása tekintetében a bíróságnak szabad keze kell hogy legyen, és pedig a kisajátítási törvény értelmében. Amennyiben a kisajátítást szenvedő a pénzügyminiszter határozatát megtámadja és az ügyet a bíróság elé viszi, ebben az esetben azt kívánja a bizottság, hogy a bíróságnak a kártalanítási ár tekintetében is teljesen szabad keze legyen és úgy állapítsa azt meg, amint jónak látja. (Gróf Hoyos Miksa: ~Úgy van! Ez a cél!) Ez elvileg helyes is volna, csakhogy a 23. § konstrukciójában jogi abszurdumra vezet. Miért? Azért, mert ez a szakasz pontosan, tüzetesen és imperativ módon állapítja meg a kisajátítási ár megállapításának módozatát és kalkulációját. Ez egy olyan imperativ rendelkezés, amely mindenkit köt, amely tehát nemcsak a pénzügyminisztert köti, hanem a bíróságot is. (Báró Frónay György: Azt már

1 nem!) Ha az volt a célja a t. együttes bizottságnak, Ihogy a bíróságnak szabad kezet biztosítsunk az ármegállapítás tekintetében is, akkor elsősorban a 23. § elejét kellett volna megváltoztatni és a kisajátítási árra vonatkozólag a törvényben megállapított imperatílv rendelkezéseket kellett volna megszüntetni és azt? kellett volna mondani, hogy a fél, a tulajdonos egyezkedjék a pénzügyi kormánnyal az ár tekintetében, ha nem tudnak megegyezni, akkor menjenek a bírósághoz és akkor a bíróság — természetes dolog — szabadon dönt az ár tekintetébea. Nem ez történt azonban, hanem a bizottság^ elfogadta a törvény imperativ rendelkezését a kártalanítási ár kalkulációja tekintetében. Ennek következtében most már jogi lehetetlenség és ellenmondás lenne, hogy mikor a törvényben imperativ rendelkezés van az ármegállapítás tekintetében, akkor a bíróságot ruházzuk fel azzal a hatáskörre], hogv ettől az imperativ rendelkezéstől eltéroleg saját belátása szerint állapítsa meg a kártalanítási ánat. Ez (hiba és lehetetlenség, mert a törvény önmagával kerülne ellentmondásba, amikor egyfelől maga állapítja meg a kisajátítási árat, másfelől a bíróságot hatalmazza fel arra, hogy teljesen önállóan állapítsa ezt meg. A bíróságokat lehetetlen helyzetbe is hoznók ezzel, mert nem tudnák, hogy mi szerint ítélkezzenek, a törvény szerint vagy saját belátásuk szerint. Különben meg vagyok győződve róla, hogy akárhogyan is módosítanánk ezt a szakaszt, ha a szakasz eleje meg1938, évi július hó 6-án, szerdán. 51

S marad, a bíróság mégis ezt alkalmazná a kártalanítás tekintetében. Annak következtében, hogy a módosítás elfogadásával nem tartom végrehajthatónak a törvényt, mert ellentmondást látok benne s mert a bíróságot lehetetlen helyzetbe hoznók, az a nézetem, hogy a 23. %-t az együttes bizottság módosításának mellőzésével eredeti szövegében kell elfogadni. (Helyeslés.) Legyen szabad röviden kitérnem árra, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciája szintén utalt a törvény végrehajthatatlanságára a módosítás elfogadása esetén. Méltóztatnak látni, ihogy én szintén nem tartóim a törvényt ebben az esetben végrehajthatónak, de más okból, nem éppen a kisajátítási törvényre való utalás szempontjából, mert hiszen a szakasz 12^ bekezdése maga is utal a kisajátítási- törvényire, tehát az igenis alkalmazható. Legyen szabad továbbá megjegyeznem, Ihogy bár kisajátításnak rendszerint ingatlanokra vonatkozólag van helye, kivételesen azonban helye van ingókra nézve is, sőt szabadalmi jog is kisajátítható. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az előbb kifejtett okokból <a bizottsági módosítást jogilag nem tartom (helytállónak, sőt végrehajthatatlannak tartom. Ezért javaslom, méltóztassék a szakaszt a képviselőház szövegezésében elfogadni. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem, kíván a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága szólni? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Igen!) A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Azokat az indokokat, amelyek az eredeti szöveg elfogadása mellett szólnak, már voltam bátor előbb előadni, úgyhogy ezekkel most ismételten foglalkozni nem kívánok, nem akarom a mélyen t. Felsőház idejét ezzel igénybevenni, csak egy kérdésre szeretnék rátérni. Gaár ő méltósága azt mondotta, hogy fiktív értékek, fiktív jövedelmezőségi számítás alapján állapítunk meg egy kisajátítási értéket, tehát következéskép ez a kisajátítási érték maga is fiktív érték. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezt a számítási módot, amelyet alkalmaztunk akkor, aimikor megállapítottuk a jövedelmezőséget az öt év -átlagában, gondos mérlegelés után állapítottuk meg és miután ezen számítási móddal bizonyos eredményekhez jutottunk, egyes gyárak tekintetében próbáltuk ezt a számítási módot ellenőrizni és pedig ellenőriztük a gyárak adóvallomásaival, a társulati adó alapját képező jövedelmeikkel. Nem minden gyárnál lehetett ezt természetesen megállapítani, mert vannak olyan gyárak, amelyek több üzemmel rendelkeznek, például éppen az óbudai gyár, amelynél a szeszgyár mellett cukorgyár is van, tehát összekeveredik a vállalat társulati adó mérlegében a két üzem eredménye, azonban ott, ahol kontrollálni tudtuk, megállapítottuk, hogy egészen miniimális eltéréssel megfelel az utolsó Öt év átlaga alapján a törvény szerint kiszámított jövedelem annak az összegnek, amely kijön az utolsó öt év átlagának adóvallomásaiból. En az adó vallomást olyannak tekintem, amely gondos vizsgálat alapiján évről-