Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

512 Az országgyűlés felsőházának 73. ülése 1938. évi július hó 6-án, szerdán. dézéssel kapcsolatban. Ha volt szőlő a községben, akkor féléves, ha nem volt szőlő, akkor negyedéves korcsmáltatási joguk volt a szabad királyi városoknak. Voltak azután italmérési jogaik éppen úgy a nemesi birtokoknak, mint a városnak, amely a maga egészében nemes volt, azonkívül voltak még királyi privilegizált italmérési jogosultságok is. Az állam mindezeket kártalanította, igaz, hogy azon a módon, ahogyan a pénzügyminiszter úr említette: adófelügyelő, közigazgatási bizottság albizottsága és a pénzügyminiszter útján, és pedig nem érték szerint, hanem a legutolsó öt esztendő átlagos jövedelme alapján; csakhogy ezek privilegizált jogok voltak, amelyeket kártalanítottak, míg most a szeszfőzési jogosult; ságért semmi kártalanítást nem adnak. ^Mi éppen a kormány iránti bizalomból, csak azért, hogy a szeszegyedáruság erős támasztéka legyen egyrészt a pénzügyi bevételeknek, másrészt pedig a mezőgazdiasági szeszfőzdéknek, azt szó nélkül elfogadtuk. Van még egy másik privilégiumí is és ez a vámjog. Az 1890:1. te. 101. %-B. azt mondja, hogy (olvassa): »Akinek ilyen vámjoga van és azt közérdekből el kell venni, teljesen kártalanítandó.« A precedenseik tehát amellett szólnak, hogy iigenis kártalanítani kolil, mert hiszenj ha a szesizfőzás történetére visíszamegyünk, azt látjulk, hogy a szeszfŐzés szalbad ipar volt, cisak azután nyúlt bele a kormány rendezőleg. Ismétellve hangsúlyozom azonibain, hogy ebbe teljes mérteikben belenyugodtunk. Amibe nem tudtunk belenyugodni, az annak a jogelvnek legnagyobb megsértése, amely azt mondja, hogy valódi és teljes kártalanítást kell adni az elvett magántulajdonért. A kártalanítás a vagyon után adandó, nem pedig a jövedelem alapján való kiszámítás szerint. A Pap József tagtársam által idézett törvényeket kiegészítőlég egy csomó törvényt tudnék még felhozni erre nézve. Szeged újjáépítésénél, a műemlékek fenntartásánál, a vízjogi ( törvénynél, a halászati törvénynél, a távirdáknál és egyéb ilyen berendezéseknél, a katonai ibeszállásolásoknál és így tovább, mindezeknél mindig, amikor a magántulajdont elvették, teljes és valódi kártalanítást adtak. Igaz, hogy mindezek a törvények ingatlanokról szólnak, de vannak ingóelvételek is, példának okáért a hadiszolgáltatásoknál, amelyeket szintén kártalanítanak. Elveszik használatra kártalanítás mellett az ingóságot, a kocsit, lovat, ellenben mihelyt ingatlant vesznek el. akkor még a hadiállapotra való tekintet nélkül is a kisajátítási törvény szerint az ingatlan teljes értéke kártalanítandó, ha a felék-, kel megegyezés nem történik. A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a kisajátítási törvény ingatlanról beszél s ha az ingatlannak elvihető részei vannak, akkor azokat a kisajátítást szenvedő elviszi, elleniben ingó kisajátításáról eddigi törvényeink nem intézkednek. Helyes. Az elv tehát, a kisajátítási törvény elve, hogy csak ingatlanok esnek kártalanítás és kisajátítás alá, most megtörik. Mi következik ebből? Az következik-e, hogy a régi állandó törvényhozási gyakorlat alánján kártalanítást adjunk, vagy pedig az következik, hogy ezeket az ingókat is elvegyük egy fiktív ^jövedelmezőség alapján kiszámított kártalanítási árért. Mint a bizottságban is mondtam, az ingókat előállíthatja az állam is: ha az ócskavas, ha az nem felel meg, hagyják ott nekik, vegyék cl csak az ingatlant és rendezzék be újra a szükséges gépekkel, de ha elveszik, akkor akármilyen ócskavas is, azért a valóságos és teljes kártalanítást kell megadni. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy ez novum, eddig nem volt még szó soha valamely üzem kisajátításáról. H i vatkozom a régi ipairtö rvényre, az 1884. évi XVII. te.-re, aimelly kiimondja, hogy az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszélyes hatású ipari üzleteket is ki kell sajátítani, a kisajátítási, kártalanítási eljárásra pedig a rendes bíróság az illetékes. Minket az vezetett, hogy nem szabad megtörni egy Jogelvet. Ha valakitől elvesznek valamit a magántulajdon uralma alatt álló államiban közcélra, közérdekből, törvényhozási felhatalmazás alapján, akkcwr. azt teljesen Ikártalanítani kell. Ez a teljes kártalanítás ebben a paragrafusban, amint az eredetileg szövegezve van, nincs benne. Viszont az a szövegezés, amelyet az együttes bizottság többsége szavazott meg, teljesen szabad kezet ad a kormánynak az irányban, hogy az így kisajátítani kívánt vállalatokat azonnal birtokba vehesse. Hiszen az 1881 :XLI. te. értelmében, ha kimondják a kisajátítást valamely ingatlanra, azt nem lehet birtokba venni, amíg annak előzetesen szakértői vizsgálat által megállapított értékét bírói letétbe nem helyezi a kisajátító, aki a törvény felhatalmazása alapján magánember is lehet. Mi belátjuk azt, hogy állami érdek és nagyon nagy közérdek lehet, hogy ezek a gyárak rendelkezésre álljanak abban a percben, amiktor a szesztermelést ezekben a gyárakban is újra meg kell kezdeni. Egyetlen szó sem emelkedett a miatt, hogy ezt az állani azonnal birtokba akarja venni, csak a miatt emeltetett szó, hogy a teljes kártalanítás nincs megadva. Ha a szöveget nézzük, azt is látjuk, hogy ellentét és inkonzekvencia van benne. Azt mondja a szöveg, hogy azokat a gyárakat, amelyeket birtokba is vehet a kormány az állam részére, kártalanítja és átvesz ingatlant és ingót egyaránt. Átvesz olyan tartányokat is, amelyek esetleg nincsenek is ott, hanem valamelyik állomáson vannak, ott aáonban, ahol ezt nem teheti, ahol csak beszünteti a szeszgyártást és az ingatlanokat és az egyéb ipari célokra szükséges berendezéseket meghagyja, abból a fiktív haszon alapján megállapított kártérítési összegből levonja a megmaradt ingatlanokat, épületeket és földet egyaránt, valamint az ingókat is, de már a forgalmi becsáron. Bocsánatot kérek, ez mégsem lehetséges. Miért nem állapítanak meg itt is a haszon alapján olyan átalányt, amely azután leVonassék? Miért a teljes értekét? Hiszen lehetséges, hogy ilyen körülmények között az a tulajdonos semmit sem kap azért, amit tőle elvesznek és örülnie kell, hogy bennmaradhat magának az ingatlannak a birtokában és tulajdonában. Teljes, valódi kártalanítás olyan mértékben, amely kielégíti az állam etikai feladatából folyó azt a kötelezettséget, amely szerint nem lehet elvenni valakitől vagyont, hogy ez miegsemmisüljöini. Ez volt a Imii célunk ennek a szakasznak a [megváltoztatásával és az együttes bizottság többsége által való megszavazásával. Ezért voltam bátor szót eimelni és kiérem a t. Felsőházat, méltóztassék a bizottság módosított szövegét elfoigad'ni. (Helyeslés és taps a balközépen.)