Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

500 Az országgyűlés felsőházának 73. ülése ré.ny nézetem szerint ezt ia kérdést, — hogy tindnAillik szőlőt osaik megfeMő (helyen, a legalkalmasabb fajtákat 'telepítve lehessen fenntartani — egyszerűbben, kevésibbé bürokratikus módon is el lelhetett volna intézni, a szőlővel íbeültetendő teriiletek adójának emeLésével, leszállításává], vagy megszüntetésével, mint ahogy erre 'bizonyos tekintetben a törvényjavaslat 25. §-a tartalmaz is intézkedést. Vannak a javaslatnak rendelkezései, amelyek szerény véleményem szerint a végrehajtást nehézkessé teszik. Hogy csak e>gy példát hozzak fel, például a 11. § (1) bekezdése arról szól« hogy (olvassa): »Ha a hegyközség működést sn^rn. fejt ki, vagy feladatait nem teljesíti, önkormányzatát a (közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, a hegyiközségi tanács meghallgatásával, legfeljebb <egy év tartamára felfüggesztheti...« A 2. bekezdés' pedig ezt mondja, (olvassa): »Ha a földmívelésügyi miniszter a (hegyközség működését az egy év elteltével sem látja biztosítottnak, a »hegyközséget feloszlathatja.« A 11. §. 2. bekezdéséiből az következik, hogy először egy törvényhatósági szerv intézkedik ós a földímiívelésügyi miniszter csak fellebbezés esetén dönt. A köz 'érdekében az állna, iha ezeket a kérdéseiket a helyi hatóságok intéznék, tekintettel arra, 'hogy a termlelés mikéntje vidékenkint erősen változik; m ugyanis a helyi viszonyokkal ismerős! 'törvényhatóságok és az azok kebelén belül életrehívott autonom szervek több önállóságát kívánja meg, ami által a közönség közvetlenebb kiszolgálása is előmozdítható lenne. Nem tűnik ki világosan a törvényjavaslatból, hogy a csemegeszőlő gyümölcsnek számít-e, vagy pedig a borszőlőre vonatkozó tiltó rendelkezések alá esik, mert a 25. § (2) bekezdése úgy intézkedik, hogy (olvassa): »a borértékesítési járulékot az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennforgása esetén csemegeszőlőültetvények után is meg keli fizetni azokban az években, amikor a csemegeszőlőültetvény termése részben vagy egészben borként kerül értékesítésre.« Ez arra enged következtetni, hogy a csemegeszőlő csak abban az^ évben esik a borszőlővel azonos elbírálás alá, amely évben borként kerül értékesítésre, A csemegeszőlők telepítésére vonatkozólag nem tartalmaz a törvényjavaslat külön rendelkezést. Kívánatos lett volna, ha a 36. § a vadászatot illetőleg a szüret utáni időre is bizonyos korlátokat állított volna fel ott is, ahol a szőlők nincsenek bekerítve. Ugyanis van igen sok olyan szőlő, amely teljesein szőlőkén benyomását kelti, de a kerítése bizony nem megfelelő és ezért a szüret utáni időkben is. a vadászattal nagyon sok kárt lehet ott tenni a szőlőtőkékben, ami azután nagyon sok kellemetlenségre vezetne. Sokkal jobb lett volna, ha ez a kérdés itt szabályozást nyert volna; de talán ebben a tekintetben a végrehajtási utasításban történik majd rendelkezés. Áttérve a gyümölcsgazdálkodásra, itt elsősorban a gyümölcsösök területének megállapításánál látok bizonyos gyakorlati nehézséget. Míg ugyanis a szőlőtőkéket az egész országban megközelítőleg egyenlő távolságra ültetik, addig a gyümölcsösöknél óriási eltéréseket látunk. Gondolok itt a régi • gyümölcsösökre, mert hiszen az újakat már úgyis bizonyos szabályok szerint fogják ültetni. Megállapítandó volna tehát, hogy egy katasz1938. évi július hó 6-án, szerdán. trails holdra hány gyümölcsfának kell esnie, hogy a (beültetett terület gyümölcsösnek legyen számítható. Különös nehézséget látok itt a belterületeknél, mert azok 100 négyszögölnyi beültetett területig mentesülnek a hegyközcégi tagság alól. Aki csak némileg is ismeri az ország falvait, tudnia kell, hogy a falusi kisembernek, de a nagyobb falusi gazdának is csak a legritkább esetben van külön gyümölcsöse, inkább a belsőségben, amelyet zöldfé^eskertnek, kenderesnek, esetleg kaszálónak használ, ültet elszórtan gyümölcsfát. Egy egyholdnyi belterületen tehát lehet valakinek öt, másnak tíz, egy harmadiknak harminc gyümölcsfája, és így tovább. Kérdem: igazságos eljárás volna-e, hogy valaki egypár gyümölcsfája után, amely azonban 100 négyszögölnél nagydbb területen áll, ugyanannyi járulékot fizessen, mint akinek ugyanakkora területű, de teljes egészében beültetett gyümölcsöse van? A 8. '§ 2. bekezdése azt mondja, hogy a hegyközségi járulékot a hegyközségi közgyűlés a szőlő- és gyümölcsterületek ibirtokarányában veti ki. Itt feltétlenül pontos körülírásra van szükség. Nam látom továbbá tisztázottnak azt a kérdést, hogy milyen elbírálás alá esnek az utak mentén ültetett gyümölcsfák, mint sorfák? Bár a modern gyümölcsgazdálkodás szempontjából a gyümölcsfának út mentén való ültetése nem kívánatos, ezzel a kérdéssel azonban ma még számolnunk kell, mert még igen sok gyümölcs fasort találunk a törvényhatósági utakon és a nagyobb birtokok tulajdonában. Ezeket nehéz volna valamely hegyközség hatáskörébe utalni, ha ezek az utak több hegyközség területén vezetnek keresztül, ahogyan az a gyakorlatban lenni szokott. Csak még azt kell megemlítenem; hogy a Dunántúlon találunk legelőket például nemcsak diófával, hanem szelMgesztenyevel is beültetve. Ezeket is bizonyos kategóriába kell sorolni. Más védekezést igényel a szolo es mast a gyümölcsfa. Nem fog^e elégedetlenséget szülni az a körülmény, ha mindenkitől egyforma hozzájárulást követelnek? A kistermelőkre sérelmesnek tartom a 28. §-t, amely sízerint (olvassa): »Szőlőben, szőlőskertben és gyümölcsösben a szomszédos határtól (meggyétől) szőlőt, szedret és bokornövényeket hatvan centiméternél, törpefát két méternél, bármilyen más fát hét méternél közelebb ültetni nem szabad.« A törpe gyümölcsfa kivételével minden gyümölcsfa, tehát a középtÖrzisű is a szomszéd (meggyétől, még ha az a terület gyümölcsössel szomszédos is; 7 méterre ültetendő, ami összesen 14 méteres távolságot tesz ki. Ez túl nagyra szabott távolság, különösen a kis gyümölcstermelő szempontjából, akinek ez óriási területveszteséget jelent. De ez nem is indokolt, mert két gyümölcsfa között túlnagy a 14 méteres távolság és így annak elrendelése és betartása nem is kívánatos. Méltóztatnak tehát látni, hogy míg egyrészt a törvényjavaslatban fontos

1 kérdések nyitva hagyatnak, addig másrészt a javaslat olyan részletekre vonatkozólag is intézkedik, amelyeket inkább a hegyi hatóságok döntésére kellett volna bízni. Végül tisztelettel kérem a földmívelésügyi (miniszter úr Ő excellenciáját, hogy a végrehajtási utasításban állapítson meg bizonyos ked-