Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése veaményeket az újonnan telepített és még merő tenmő gyümölcsösökre nézive, hogy ezzel is előmozdíthassuk a modern gyüimölcsgazdálkodást. A 37. § igen messzemenő felhatalmazást ad a földimívelósügyi miniszter úrnak am egész szőíő- és különösen a gyümölcsterlmelés szabályozására. Nagyon kérem ő exoelkineááját, hogy az e felhatalmazás alapján kiadott rendelkezéseikben és a törvény végrehajtási utasításában méltóztassék majd az általam felhozott szempontokat lehetőség szerint figyelembe venni. Miután a földimávelésügyi miniszter unnak e Háziban kifejtett programnija alapján, de gyakorlati gazda voltára való tekintettel is remélem, hogy ezeket a szempontokat honorálni fogja, a tör vény javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szabó Iván ő (méltósága ! Szabó Iván: Nagyiméltóságú Elnök TTr! Igen t- Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány percig igényibe vegyem a mélyen t. Felsőház figyelmét az osztó igazság azon elvénél fogva, ihogy a homoki szőlősgazdatársadalom részéről is hangozzék el felszólalás abban a tekintetben, hogy a hegyközségi törvényjavaslat . tulajdonképpen milyen helyzetet fog teremteni a jövőre nézve. Mélyen t. Felsőház! Aki a magyar mezőgazdasági kultúra fejlődését és fejlődési irányát meg fogja írni, nem zárkózhatik majd el annak konstatálásától, bogyi a legutóbbi 50—60 évben a Tisza szabályozásától eltekintve, nem volt ínég egy olyan fontos momentum és irányváltozás mezőgazdasági kultúránkban, mint a Duna-Tisza köze futóhomok-területének szőlővel és gyümölcsössel való betelepítése. A 80-as évek filloxeravészén kívül azonban egy törekvő nép szorgalma, [munkássága és termelő ereje is kellett ahhoz, hogy az ország futóhomokterületei ma a legintenzívebb mezőgazdasági kultúrának éltetői és ezzel nemcsak a mezőgazdasági munkanélküliség elleni küzdelem harcosává, hanem a magyarság szaporodásának majdnem kizárólagos eszközévé váltak. Gesztelyi Nagy László a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója a szőlőtermelés nemzetpolitikai jelentőségéről írott könyvében megállapítja, hogy a sivár homokterületek népességeltartó ereje a szőlő- és gyümölcskultúrával függ össze s ez a népességeltartó erő az illető terület szőlő- és gyümölcskultúrája terjedésével megfelelő arányban növekszik- Nagyon érdekes az a megállapítása, hogy a statisztika szerint 1890 és 1900 között a Duna-Tiszaközén a buckás homokterületek négyzetkilométerenként 22 személyt, 1900 és 1910 között már 29, 1910 és 1920 között pedig 38 személyt tartottak el- Ezek a számadatok igazolják, hogy ez egy állandó fejlődésben lévő gazdasági irányzat, amit más mezőgazdasági foglalkozásra egyáltalában nem mondhatunk el. Megvallom, igen t. Felsőház, hogy ilyen körülmények között nagy gond és aggodalom nekünk homoki szőlősgazdáknak az, hogy lemondhat-e csonkaországunk a népszaporodásnak arról az eleven erejéről, amelyet fajunkra nézve a homoki szőlő- és gyümölcskultúra biztosít. Mert hol van az a mezőgazdasági foglalkozás, amely a legkisebb területen kellő és állandó foglalkoztatást nyújt a családfőnek éppen úgy, mint a család összes tagjainak! '938. évi július hó 6-án, szerdán. 501 Igen t. Felsőház! Amikor a telepítési törvény által és útján kormányzatunk nagy pénzügyi áldozattal keresi az utakat és módokat, hogy a legkisebb területen megélni és boldogulni tudó önálló mezőgazdasági exisztenciákat állítson a magyarság soraiba, akkor valójában nehéz biztosítani, illetve nélkülözni a szőlő- és gyümölcskultúrát. Mégis a homoki szőlősgazdatársadalom részéről is ezen aggodalmaink hangoztatása mellett a szőlő- és borgazdaság bajainak orvoslása céljából kénytelenek vagyunk megpróbálkozni a hegyközségi törvényben lefektetett három-, illetve hatévi telepítési tilalom életrehívásával, bár én a magam részéről e mellett más eszközöket kevésbbé veszélyesnek tartottam volna. E tekintetben különösen könnyűvé teszi helyzetünket az, hogy a földmívelésügyi miniszter úr személyében a mezőgazdaság irányítását illetőleg teljes mértékben meghízunk és éppen azért a törvényjavaslatot elfogadom. Mégis hangot kívántam adni ama nagy gondnak és aggodalomnak, amely bennünket az alföldi szőlőkultúra harcosait és képviselőit az általam fentebb elmondott szempontból fogott el. Még megjegyzem, hogy az Alföld, de az egész ország szőlő- és gyümölcskultúrája jövője szempontjából nagyon veszélyesnek tartom azt, amit a bizottsági tárgyalás folyamán is szóvátettem, hogy a vidék közvetlen meghallgatása nélkül, Budapestről a zöld asztal mellől intéztessenek el mindazok a kérdések, amelyek a szőlő-, illetőleg gyümölcstermelő helyek kultúrájának esetleges megváltoztatását is célozzák. Hol van az a szákértő, aki előre meg tudná mondani, évekre előrelátva, hogy milyen gyümölcsfajták, de különösen -milyen esemegeszőlőfajták azok, amelyek a nagy világversenyben is meg tudják állni a helyüket? Huszonöt-harminc évvel ezelőtt mindnyájan a chasselas-szőlőre esküdtünk, amely ma idejét múlta, mert tudjuk nagyon jól, hogy ha a bulgár szőlővel versenyezni akarunk, ha a bulgár afuz-alival versenyképesek akarunk lenni, akkor nagyszemű szőlőket kell kitenyésztenünk, amelyek kitenyésztésében a legnagyobb szőlő-. kultivátoir, néhai Mathias Jánojs olyan nagy, hervadhatatlan érdieméként szerzett. Én tehát arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat és az államtitkár urat is, nogy a végrehajtási utasítás kiadása előtt méltóztassék a vidék képviselőit a mezőgazdasági kamarákon keresztül meghallgatni, hogy egyöntetű nézet alakuljon ki, különösen a tekintetben, hogy mi jelenti a szőlőkultúra valódi érdekeit. Nehéziményeim vannak a tekintetben i§, hogy a törvény nem foglalja magában az előző hegyközségi törvényben foglalt s a szőlőtilalmakra vonatkozó áthágások elbírálását, mert veszélyesnek tartom, hogy most, amikor ez az új hegyközségi törvény életbelép, akkor a kormányzat azzal kezdje, hogy a be nem jelentett új homoki vagy hegyi szőlők kataszteri felvételével 5—6—10.000 magyar szőlősgazdatársunk ellen indítson büntető eljárást. Erre szükség nincs. Ennek a kérdésnek megnyugtató miódon való elintézésére mód volna a^ törvény megfelelő végrehajtási utasításában, akkor, amidőn a földmívelésügyi, illetőleg a pénzügyminiszter uraknak a kataszterizálásra vonatkozó rendelkezései megjelennek. Igen t. Felsőház! Azt gondolom, helyénvaló, hogy a legnagyobb magyarnak egy elfe78*