Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés felsőházának 73. ülése vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: iSrólásra jelentkezett Papp Kál­mán felsőházi taig- úr ő méltósága. Papp Kálmán: Nagyméltóságú Elnök tJr! Mélyen t. Felsőház.! A hegyközségekről, vala­mint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot mind a törvényhozás másik háza. mindi a felsőház bizottsága, olyan ala­pos vita tárgyává tette, olyan sok oldalról meg­világította* olyan sok kívánság hangzott el ezzel kapcsolatban, hogy itt a / plénumban tu­lajdonképpen meg van könnyítve a felszólaló doilga, amennyiben sok mindent elhagyhat és rövidebbre szabhatja mondanivalóit. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával egyiK képviselő szemrehányást tett a kormánynak azért, hogy ebben a kánikulai időben, a nyári szezonban hozza a törvényhozás elé ezt a tör­vényjavaslatot, amikor természetszerűleg már kevesebb a figyelem és kevesebb a hozzászólás. Én ellenkezőleg azt mondom, köszönettel kell adóznom a kormánynak azért, hogy ezt a tör vény javaslatot még most, a nyári szünet előtt hozta a törvényhozás elé, mert ebből is látom. hogy a kormány tudatában van annak, menv nyire fontos ez a törvényjavaslat. _ A tavaszi Idő óla mind a mai napig tulajdonképpen csupa fontos törvényjavaslatot tárgyaltunk és ime most azt látjuk, hogy a kormány ezek kö7'ó a fontos törvényjavaslatok köaé sorozza a hegyközségről, valamint a szőlő- és gyü­mölcsigiazdálikodásról szóló törvényjavaslatot is, aminthogy eöaSkugyiani fomitos és sürgős törvényjavaslatról^ van szó, mert egy betegnek a meggyógyícásáról va.n szó, ami nem várhat sokáig. A bizottsági tárgyalás során a törvényja­vaslat előadója igen alapos előadásában egy­úttal a panasz szavát is felemelte és jajszót hallatott a sok teher alatt görnyedő és sok nehézséggel küzködő szőlősgazdák nevében. Ay. előadó úr, mint tokaji bortermelő, az ország keleti részének a jajszavát hallatta; méltóz­tassanak megengedni, hogy én pedig a nyu­gati széleknek, ugyancsak, egy történelmi bor­vidéknek, a Sopron-ruszti borvidéknek a jaj­szavát hallassam itt a Házban, azért a »ok nehézségért, azért a sok fáradságért, amellyel a nvugati vidéki bortermelés is küzd. A szőlőtermelés, bortermelés nehézségekkel küzd. nemcsak a verseny miatt, hanem amiatt a lelki depresszió miatt is v amellyel, a gazdasági helyzet ránehezedik szőlősgazdáinkra és szinte már nem a régi kedvvel termelik a borukat. Igen nagy nehézségek állanak a bor értékes! lésének az útjában is. Hiányzik az export, de hiányzik a belső fogyasztás is. Azután az adó­terhek aránytalanul nagyok és végül a bor­termelő- a szőlőtermelő-gazdának^ nincs meg az az anyagi ereje, hogy a szőlő és gyümölcs sok ellenségével, a növényi és állati kártevők­kel megküzdhessen. Ehhez a négyszeres jajkiáltáshoz nálunk, nyugaton még egy ötödik is járul, az, ; hogy a Sopron-ruszti történelmi bortermelő vidéket szétszakították. A trianoni szerződés meg­szüntette azt a szép. harmonikus együttműkö­dést, amely ezen a borvidéken a termelő és a fogyasztó között volt és még inkább megne­hezítette a nyugatvidéki szőlősgazdák helyzetét. Mélyen f. Felsőház^ Csakugyan betegről van szó, beteget kell gyógyítani, de olyan bete get, akinek a gyógyítása igen fontos. A bizott­sági tárgyalás során az előadó úr rámutatott 1938. évi július hő 6-án, szerdán. 497 azokra a nagy gazdasági érdeikekre, amelyek a szőlő-és borgazdálkodáshoz fűződnek. Felhozta, hogy 380.000 kat. holdról van szó, felhozta, hogy 80—100 millió pengő az évi termelése ennek a földnek, felhozta, hogy egymillió bortenmelő­ről és szőlőművelőről van szó és körülbelül 180.000 szőlőmunkásról. De fontos a szőlő- és bortermelés az ország élelmezése és gazdasági ellátása szempontjából is. A gyermek, a magyar gyermek -természetes ösztönével megérzi azt a két fontos táplálékot, amelyre neki szüksége van, a gyümölcsöt és a cukrot. Bárcsak volna mind a kettőből gyer­mekeink számára sokkal több! Ennek a két tápláléknak fontos forrása a bor-, a szőlő- és a gyüimölcstermielés. A bor fontosságát gazdasági szempontból, magyar szempontból neim kell hangsúlyoznom. En nagy tisztelettel vagyok az antialkoholísta mozgalom iránt és tudom an­nak fontosságát, hogy világító példák legyenek ezek az antialkoholisták, ez az egész mozgalom, azok számára, akik (visszaélnek Istennek e drá­ga adományával, de a társadalom nagy általá­nossága szempontjából nekünk, igenis, fontos­nak kell tartanunk a bort, nem csupán mint élvezeti cikket, nem csupán mint a kedély fel­derítőjét, hanem igenis, mint tápláló és sok­szor gyógyító erőt is. (Ügy van!) Legyein szabad azonban a szőlő- és gyü­mölcsgazdálkodás fontosságának hangsúlyozá­sánál a anérőlécet kissé magasra emelnem és pár szóval kiemelnem nemcsak a gazdasági fontosságát, hanem — hogy úgy mondjam — átmennem a szelleimi, a lelki síkra is. Valami csodálatos erő az, amely a magyar szőlősgaz­dát szőlőskertjéhez, vagy gyümölcs ösker tjéhez fűzi; egész lelkét, egész életét odaadja ennek művelésébe. Itt a felsőházban nem kell hangsú­lyoznom, micsoda varázslatos erő van a ma­gyar földben, amely a magyar parasztot, a ma­gyar foldani velőt odaköti a földhöz. Amikor a képviselőházban a szesztörvényjavaslatot tár­gyalták, a nagyipar egyik prominens képvise­lője azt hangoztatta, 'hogy számukra a gép sem puszta profitszerző eszköz, hanem a gépnek is lelke van számukra és ők szeretik a gépet, sze­retik a gyárat. En el is fogadom az ő érvelé­sét. De mennyivel inkább kell tudnunk és érez­nünk, hogy a magyar szőlősgazda, a imagyar gyümölcstermelő gazda szereti szőlőjét és gyü­mölcsösét. Annyira ragaszkodik, annyira oda­tapad hozzá, mint az anya, az apa a gyermeké­hez, úgy kegyeli és eioomázza, vele együtt szenved és ivele együtt örül. Az evangéliumban Krisztus Urunk egy pa­rabolát használ, amikor meg akarja világítani azt a természetfeletti erős összeköttetést és kapcsolatot, amely közte és hívei közt van.. Azt mondja: »En vagyok a szőlőtőke, ti vagy­tok a szőlővesszők.« A szőlővesszőnek és a sző­lőtőkének ez az erős kapcsolata, összeköttetése mintha példája volna a magyar szőlősgazda kapcsolatának is az ő földjéhez, szőlejéhez, gyü­mölcsöséhez. Már pedig talán felesleges hang­súlyoznom, mekkora nemzeti érték az, hogy a magyar szőlősgazda szereti földjét, szereti sző­lejét és ragaszkodik hozzá, mennyi munkaener­giának forrása ez és mennyire erősíti áldozat­készségét és hazaszeretetét. Ez a szeretet csengett ki a bizottsági tár­gyalás alkalmával majdneim minden felszólaló szavából és én mégis éppen a felsőház bizott­sági tárgyalása alkalmával határoztam el, hogy felszólalok és kifejezést adok egy komoly

Next

/
Thumbnails
Contents