Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése j befejezése. Kijelentette azt is, hogy a vitézségi érempótdíjak folyósítása kiterjesztésének, valamint a tűzharcosok hadikölcsönkötvényei méltányos beszámítási kérdésénél határozottan fogja képviselni a tűzharcosokat. Es amikor valamennyien egyetértünk r abban, amit szintén a honvédelmi miniszter úr ő excellenciája mondott, hogy nem a törvény betűjében, hanem a végrehajtás szellemében van a törvény ereje, akkor a törvény végrehajtója iránti teljes bizalommal örömmel szavazom meg a törvényjavaslatot. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad nekem itt ez alkalommal még a tűzharcosodnak egy olyan csoportjáról szólanom, amelyről sem a képviselőházi, sem a felsőházi vitában egy szó sem esett. Ez a csoport a háború után a tényleges tisztek sorából kilépett, ma szolgálaton kívüli tisztek csoportja. Jól tudom, hogy a szolgálaton kívüli tisztek ügye a tűzharcostörvényjavaslat keretébe nem illeszthető bele, azonban mégis szükségét érzem annak, hogy szóljak az ő nehéz helyzetükről és hogy felkérjem a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy ezek ügyét is, hacsak lehetséges, bajtársi rokonszenvvel vegye revízió alá. Tűzharcosak, hadviselt,, kitüntetett tisztek ők is, ne maradjon az ő lelkükben sem a méltánytalanság örökké fájó, keserű érzése. A trianoni békeszerződés folytán nagy létszámcsökkentést kellett elvégezni a tisztikarban. Akkor az 1921:XXXV. te. szabályozta ezeknek a tényleges szolgálatból szolgálaton kívüli viszonyba átlépő tiszteknek átmeneti ellátását. Ennek a törvénynek gyors végrehajtása érdekében egy bizalmas felhívás intéztetett a tényleges tisztekhez azzal, hogy bajtársaik érdekében is azok, akik tehetősebbek és vagyonuknál és rátermettségüknél fogva hamarabb el tudnak helyezkedni a polgári pályán, lépjenek át szolgálaton kívüli viszonyba. ^Megmondták azt is, hogy ennek az áldozatkészségnek a honorálása az lesz, hogy amint a létszám megint emelkedik, a visszaténylegesítésre elsősorban ők fognak tekintetbe jönni. A tisztek közül erre a felhívásra többen elhagyták tényleges tiszti állásukat. Több éven át folyt ez, bár nem olyan mértékben, amint szükség lett volna rá, úgyhogy a tisztek közül sokat hivatalból helyeztek szolgálaton kívüli viszonyba. Az elbocsátások alkalmával azonban a nyugdíjigény megállapításánál és a végkielégítés összegszerűségénél sérelem érte őket. Ezeknek a sérelmeknek alapján lehet ezeket a tiszteket négy kategóriába osztani. Az első kategóriába olyan nyugdíjra igényjogosult, szolgálaton kívüli viszonyban lévő tisztek tartoznak, akiknek az 1921:XXXV. te. 10. §-a értelmében állandó nyugellátásra lett volna igényük, azonban csak végkielégítésben részesültek azért, mert a hadiszolgálatuk nem számíttatott bele az effektive eltöltött szolgaA második csoportba .tartoznak a rokkant tisztek. Ezeknek a katonai ellátási törvény értelmében, az 1921:XXXV. te. szerint minden körülmények között nyugellátás járt, volna, azonban itt sem számították be a hadiesztendőket és ezek csak végkielégítésben, mégpedig csonkult végkielégítésben részesültek. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik az 1921:XXXV. te. 11. §-ának rendelkezése szerint végkielégítéssel lettek volna elbocsátandók, a végkielégítés összegének meg937. évi december hó 9-én, csütörtökön. 39 állapításánál, illetve a szolgálati évek számánál azonban a hadiév nem lett beszámítva. Végül van egy negyedik csoport, amely a legszerencsétlenebb és amelybe azok tartoznak, akik az 1921:XXXV. te. meghozatala előtt mentek el, váltak meg a tényleges szolgálattól. Ezek sem végkielégítést, sem nyugdíjat nem kaptak. A polgári életben való elhelyezkedés ezek közül a tisztek közül csak igen kevésnek sikerült. Maga a kifizetett végkielégítési összeg, amely amúgyis csekélyebb volt annál, mint amire tulajdonképpen számítottak, az 1922— 1924. években történt infláció következtében csakhamar papírronggyá vált, úgyhogy ezek a hadviselt, harctereken kitüntetett katonatisztek máról-holnapra — pedig azelőtt biztos kenyerük volt — a nincstelenek, az utcára Mtaszítottak közé kerültek és ma is nyomorúságosan tengetik életüket. Ezek közül a tisztek közül többen sérelmeik orvoslását kérték a honvédelmi minisztériumtól. Ott elutasították őket. Voltak olyanok is, akik a közigazgatási bírósághoz mentek panaszra. A közigazgatási bíróság három vagy négy esetben igazat is adott nekik, helyt adott a panasznak, kimondván azt, hogy az 1921:XXXV. te. 7. f-a szerint a hadiszolgálatban, a harctéren eltöltött évek a nyugdíjigény megállapításánál vagy akár a végkielégítés összegszerű megállapításánál egyenlőknek tekintendők az effektív szolgálati évekkel. Közbejött azonban az 1934:1. te., az úgynevezett elévülési törvény, amely visszaható erejénél fogva minden további jogorvoslatot kizárt. így azután ezeknek az állástalan, elátás nélkül lévő volt szolgálaton kívüli tiszteknek egy jelentékeny csoportja és száma családjával együtt tömeglakásban él és népkonyhán étkezik. Én úgy érzem, hogy amikor a magyar országgyűlés a tűzharcosok érdemeinek elismeréséről és anyagi támogatásáról törvényt hoz, akkor a szolgálaton kívüli állástalan tűzharcos tisztekről is meg kell emlékeznünk. (Helyeslés.) Mély tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter úr ő excellenciáját, terjessze ki gondoskodó figyelmét ezekre is és mentse 'meg ezeket a végső elesettségtől. Mélyen t. Eelsőház! Visszatérve még egy pár szóval magára a tűzhiarcos-törvényjaviaislatra, a magáim részéről azt állapítom meg, hogy amint szerte az országban mindenütt eimléikszobrokat emeltek a viliágháborúban hősi halált hadt imagyatr katonának, úgy a tűzharcostörvényjavaslat a neimzelt hálájának és kegyeletének emilélktműve lesz a tűzharcosok számára. De ehhez hozzájárul anim-d a képviselőházi, mind a. felsőházi vitában, is miiimden felszólalónak meleg hálás köszönete a honvédelmi (miniszter úr ő lexcieellenciájánaik azért, hogy ezt a törvényjavaslatot megalkotta. (Éljenzés.) (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) »Kötelességem volt ez nem a közvélemény nyomása alatt, hamem mert számomra lelki szükségesség volt«. — ezt mondotta ő excellenciája. ö nagyiméitóságának ezeket a nemes, katonaszívből fakadó, férfias szavait <ai magyaír tűzharcosok sohasem fogják elfelejteni. (Élénk éljenzés.) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául szívbeli örömmel fogadom el. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) 8*