Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

22 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 87. $-a alapján teendő sürgősségi indítvány elfogadása esetén lenne mai ülésünk keretében tárgyalható. Miután az igazoló bizottság jelentésének tárgyalására a sürgősség kimondását kéri s azt magam is indokoltnak tartom, a sürgősségi indítványt szavazás alá fogom bocsátani, megjegyezvén, hogy annak elfogadásához a jelenlevő felsőházi tagok kétharmad részének hozzájárulása szükséges. Kérdem tehát, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy az igazoló bizottság jelentésének tárgyalásara a sürgősség kimondassák, és az még mai ülésünkön tárgyaltassék, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen. kimondom a határozatot, hogy a felsőház a sürgősségi indítványt a házszabályok rendelkezéseinek megfelelő módon elfogadta, és így az igazoló bizottság jelentésének tárgyalására most térünk át. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy gróf Apponyi Károly ő méltósága napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt abban a tárgyban, hogy a kormány a nemzetközi politikai helyzetben a revízióra és a kisebbségi kérdések rendezésére irányuló követeléseinket szorgalmazza. Gróf Apponyi Károly ő méltóságát illeti a szó. Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyosra veszem, hogy minden egyes felsőházi tagtársam hazájával szemben vállalt kötelességének tudatában fokozottabb mértékben mintsem azt a nagyközönségtől elvárni lehet, figyelemben részesíti mind a nagyvilágban, mind hazánk szűkebb határain belül történő eseményeket. Nincs tagadás: igen mozgalmas időket élünk ma és a világ sorsával, de hazánknak és embertársainknak; jólétével komolyan foglalkozó ember szívét és lelkét kell, hogy aggodalommal töltse el mindaz, ami külpolitikai és belpolitikai téren történik világszerte és ami még csak kialakulóban van, sőt ami még csak sejteti magát Talán sohasem volt még korszak, amely a higgadtan és felelősségteljesen gondolkozó embereknek annyi okot szolgáltatott volna a gondra, m:nfc a ma*. Jelen felszólalásommal kevésbbé akarok a be'politikai tünetekre, a napról-napra nagyobbodó nyugtalanságra, a kölcsönös bizalmatlanságra, ellenségeskedésre és marakodásra utalni, mert ezek a mozzanatok eltörpülnek azzal szemben, amit most a nagyvilágban észlelünk. Tudom, hogy soraink közt többen ülnek, akik politikai és egyéb összeköttetéseik! folytán jobban értesülnek mindarról, ami világszerte folyamatban van, jobban belenézhetnek a történések okaiba, jobban ismerik azoknak mozgató erejét. Ellenben csekélységem és igen t. tagtársaimnak túlnyomó része csak a hazai és a világsajtó hasábjain olvasottakból, azoknak Összehasonlításából gyüjtheti össze tudását és- nézetét a felől, ami folytatólagosan és meg-megújulólag Európa nyugalmát megrázza. Nézzünk csak a nemzetközi politika utóbbi napjainak legfontosabb eseményeire, az angolnémet látogatásra, a francia-angol látogatásra, miniszterelnökünk németországi látogatására és a francia kormány megbízottjának látogatására Lengyelországban és a kisantant államaiban. Ha az újságokból összetákolt csekély tudományom eredményét összegezem, akkor az említett látogatásokból a következő — sürgönystílusban elmondandó — kép alakul ki 1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. lelki szemeim előtt. Anglia és szövetségesei biztosítják Ausztria függetlenségét. Anglia és szövetségesei biztosítják Csehszlovákia függetlenségét. Anglia és szövetségesei elvben tudomásul veszik Németország és Lengyelország gyarmati követeléseit. Franciaország a kisantant-államokat még szorosabban be akarja sorozni érdekkörébe. (Úgy•van!) A Csehszlovákia területén lakó szudetanémetek kisebbségi kérdése Anglia és Franciaország kormányainak érdeklődését felkeltette. Azt hiszem, hogy az utóbbi hetekben lefolytatott tárgyalások anyagát ezzel nem merítettem ki, de a nemzetközi sajtó jelentéseire hivatkozva konstatálnom kell, hogy Magyarországról, annak jogairól és követeléseiről sehol, de sehol nem esett szó. (Úgy van! Ügy van!) Bár feleslegesnék tartom e helyt hazánk jogos követelését megismételni, mégis röviden kell utalnom rájuk, mert későbbi következtetéseim alapjául szolgálnak. Megint sürgönystílusban összegezem ezeket. Jogos követeléseink élén a területi revízió kérdése áll. Utána, de semmivel sem kisebb hangsúllyal következik a határainkon kívül élő lecsatolt magyar kisebbségeink kérdése, (Élénk helyeslés és taps.) továbbá honvédhadseregünk egyenjogúsítása és végül teljes önrendelkezési jogunk megadása, amelynek egyik sarkalatos pontja az is, hogy királyi trónunk visszaállításának kérdése kizárólag, minden idegen befolyást kizáró módon a nemzeti szuverenitás körébe* utaltassák. (Élénk helyesles és taps.) A felsorolt követelések közül ma csak egyiket-másikat akarom kiemelni. A kisebbségi kérdéseket illetőleg semmi különbséget nem látok ,a szudéta-németek helyzetének orvoslása és saját magyar kisebbségeink sérelmeinek jogorvoslása között, amit különben a trianoni békét aláíró hatalmak annakidején megígértek. Vájjon mi különbözteti meg egymástól e két kérdést1 Áttérve a revizió kérdésére, mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy ezt illetően a távoli külföldön nagyobb érdeklődés mutatkozik és hathatósabb munka folyik, mint saját határainkon belül. Csak megemlítem, hogy Anglia alsó- és felsőházának igen jelentékeny csoportosulása történt Magyarország határainak reviziója érdekében, de azért a sok látoga tással Összeköttetésben a revízióról szó meg sem esett. Lehetséges, hogy a közeljövőben Európaszerte fontosnál fontosabb tárgyalások fognak megindulni, amelyektől Európa jelenlegi és jövő békéje, megélhetése és boldogulása függ. Ezeken hazánkról megfeledkezni nem szabad, nekünk pedig nem szabad többé csak a türelmes, engedékeny és szófogadó jó íiú szerepét játszani, ellenben könyökünk segítségével utat kell törnünk az érdeklődés első soraiba és elsősorban mi magunk bizonyítsuk érdeklődésünket saját létkérdéseink iránt. Herczeg Ferenc dr. igen t. tagtársam nemrég megjelent cikkének egyik mondatát örömmel citálom: »Most, vagy soha!« Nem érzem magamat méltónak arra, hogy kormányunknak jó tanáccsal szolgáljak, de azt hiszem, minden jelenlévő tagtársam szívéből, sőt az egész matryar nemzet osztatlan meggyőződéséből beszélek, ha a maaras kormányt felkérem, 4 hogy egyetlen alkalmat se mulasszon el jogaink érvényesítése körül, hoery hivatalból, országvilágs7erte, hangosan, bátran és következetesen hirdesse követeléseink jogosultsáe-át, de azt is, hosrv a magyar nemzet a legszilárdabban ragaszkodik jogainak teljesítéséhez és