Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának ű£. illése Javakat, értékeket; vagyont termelni csak három faktorral lehet. Kell hozzá tőke, idő és munka. Ha bármelyik faktor hiányzik, akkor a termelési folyamat nem sikerülhet. En a törvényjavaslatot nemcsak azért üdvözlőim örömmel, mert gazdasági szempontból javítani akar a nunkás helyzetén, tehát nemcsak materiális szempontból üdvözlöm örömmel, hanem erkölcsi, magasabb szempontból is, (Ügy van! Ügy van!) mert megvalósulva látom benne a kormánynak azt a törekvését, hogy meg akarja becsülni a munkát. Amint igaz az a mondás* /hogy iustitia est regnorum fundamentum, éppen úgy igaz az is, hogy munka nélkül nem lehet családot, társadalmat, vagy államot fenntartani, de még kevésbbé lehet olyan állapotokat létesíteni, hogy az emiberek boldoguilthassiaiLiak. Már a háború előtti kormányok is foglalkoztak a munkások szociális viszonyainak megjavításával. Ezek a kísérletezések azonban, inkább csak palliativ jellegűek voltak, amelyek a momentán kényszerűség folytán merültek^ fel és nyertek elintézést. A háború előtti mezőgazdasági szociális politika, legnagyobb b aj a a:Z volt, hogy a szociális intézmények nem a kényszer, hanem az Önsegély alapján létesültek. Már pedig az önsegély alapján nagyon neház és nagyon bajos ilyen fontos intézményeket létesíteni, egyrészt azért, mert ia mezőgazdasági munkás sohasem keres annyit, hogy megtakarított filléreit tezaurálhassa öregségének idejére, de másrészt azért sem, mert a fiatalkorban lévő munkás — ezt pszichológiailag nagyon jól meg lehet érteni — nem nagyon szívesen járul hozzá az ilyen (áldozatokhoz, azt mondván: még messze van az az idő, amikor igénybe fogom venni az ellátást. Vannak esetek, amikor az önsegély alapján felépült biztosítási és nyugdíjintézetek sikerülnek, de ez nagy kivétel. így utalok a 30 évvel ezelőtt keletkezett, az 1908 : XL. törvényeikkel létesített országos ügyvédi gyám- és »nyugdíjintézetre, amelyet minden állami segély nélkül tisztán, és kizárólag az ügyvédség ereje teremtett meg és tart fenn. Igaz, hogy ez az 1908. évi törvény csupán az özvegyek és árvák ellátásáról s a rokkanttá vált ügyvédekről gon

: doiskodott. Az ügyvédség azután az 1914. évi LII. to-kiel megkapta a lehetőséget ahhoz, hogy öregségi biztosítási intézményt is ^létesítsen. Fájdalom, ezt nem lehetett megcsinálni azért, mert azt az összeget, amelyet a törvényhozás segély címén megszavazott, a szomorú viszonyok következtében nagyon erősen redukálták. Remélem és hiszem azonban, hogy most, miután a pénzügyminiszter úr tegnap beterjesztette az 1335 milliós deficitmentes büdzsét, az állam azzal a pár százezer pengővel, amelyet a törvényhozás annakidején megszavazott, az ügyvédi nyugdíjintézet segítségére fog tudni sietni. Meg kell jegyeznem, hogy annak a törvénynek, amelyet Darányi Ignác, a legnagyobb földmívelésügyi miniszterek egyike hozott 1900ban, — amelyet mint 1900. évi XVI. t.-c.-ket iktattak be a Corpus Jurisba — szintén az volt a hibája, hogy egyrészt nem a kényszeren alapuló biztosítást hozta be, másrészt pedig csak a baleset, rokkantság és halál esetére szóló biztosításról gondoskodott. Ezt a törvényt több novelláris törvény követte, de egyetlenegy sem volt képes elérni azt a hatást, amelyet az ipari munkásság biztosítására vonatkozó jogszabá938. évi április hó 9-én, szombaton. 181 lyok el tudtak érni. Az 1907. évi XIX. t.-c. már a kötelező biztosítás alapján épült fel és nemcsak az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra terjedt ki, hanem más kategóriákhoz tartozó egyénekre is. Az 1907. évi XXI. t.-c., amely szintén a kötelező betegségi és balesetbiztosításról szól, a mezőgazdasági munkásságot teljesen kihagyta a rendezésből. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy még az 1928. évi LX. t.-e. sem foglalkozott mezőgazdasági szociális kérdésekkel, de akkor a felsőház bizottsága azt a határozatot hozta, hogy (olvassa): »Felhívja a Ház a m. kir. kormányt, hogy a mezőgazdasági munkavállalóknak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításáról legkésőbb ennek a törvényjavaslatnak, mint^ törvénynek hatálybalépésétől számított egy éven belül, de még olyan időben terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogy az még a beterjesztés polgári évében a képviselőház által letárgyalható legyen.« A felsőház érdeme tehát az, hogy akkor is és minden egyes alkalommal sürgette a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat benyújtását Ebből a rövid visszapillantásból méltóztatnak láthatni, hogy nem egyforma elvek szerint kezelte a törvényhozás az ipari munkásságnál és a mezőgazdasági munkásságnál, a szociálpolitikai célokat. Ennek mélyebb oka lehet. Egyik ok mindenesetre az, — hiszen külföldön is tapasztaljuk — hogy ahol az ipar és a kereskedelem virágzik és a javak előteremtésénél domináló szerepet játszik, ahol az ipari vállalatok jobban fizetik a munkásságot, mint a földbirtokosok, ott könnyebben megy az ilyen szociális intézmények megalkotása. De van ezenkívül még egy másik ok is. A kormány vagy mondjuk, a kormányok, azzal a gondolattal foglalkoztak, kiváltképpen közvetlenül a háború után, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó egyéneknek, a kisexisztenciáknak — és ezeknek elsősorban — olyan lehetőségeket kell nyújtani, hogy önálló gazdasági alanyokká váljanak, vagyis a földbirtok egyenletesebb elosztásáról hoztak törvényeket és e törvények és jogszabályok alapján a mezőgazdasági munkásokat pár hold földhöz és házhelyekhez is juttatták. Be kellett azonban látnia a kormánynak, hogy a földbirtokokat nem lehet és nem szabad mobilizálni olyan mértékben, hogy minden mezőgazdasággal foglalkozó munkás földbirtokhoz jusson, mert hiszen ez teljes lehetetlenség és azért nagyon helyes, hogy szakított a régi politikával és áttért arra a rendszerre, hogy kötelező alapon akar gondoskodni a mezőgazdasági munkások öregségi ellátásáról. A vita során igen tekintélyes szónokok hangoztatták azt, hogy nem elégséges az a juttatás, amelyet a törvény most ad, mert kizár bizonyos kategóriákat, kizárja az özvegyeket, kizárja a kubikosokat és másokat is. Tökéletesen osztom és átérzem ennek a felfogásnak helyességét, mégis, ha tekintettel vagyok e törvényjavaslat indokolására és az ott hangoztatott pénzügyi szempontokra, bele kell nyugodnom abba, hogy ezidőszerint ez^ a javaslat, mint első kezdet, tökéletesen elég, ha szem előtt tartjuk e törvényjavaslat juttatásait, hiszen megvan a mód és lehetőség arra, hogy az özvegyek is részesüljenek bizonyos ellátásban, ha a befizetett összegekből maradványok mutatkoznának. Biró ő méltósága felhozta azt, hogy a matematikai táblázatok e tekintetben sokkal