Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

182 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1933. évi április hó 9-én, szombaton. nagyobb juttatást engedtek volna. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy a matematikai táblázatok valószínűségeken alapulnak. Valószínűségen alapul az, hogy 10— 15—20 êv.

t múlva hány mezőgazdasági munkás lesz; valószínűségeken alapul az, hogy a popuilationális mozgalom egyáltalán hogyan indul meg és hogyan fog lebonyolódni. Éppen azért helyesen intézkedik a törvény, hogy öt évről öt évre vagy tíz évről tíz évre ezeket a matematikai táblázatokat revideálni kell és hogy a revízióhoz képest lehet segíteni a helyzeten. Én tehát nem vagyok barátja annak, hogy a jobb legyen ellensége a jónak. Örömmel és hálával veszem tudomásul, hogy a törvényjavaslat bizonyos tekintetben sok jót nyújt. A képviselőház tárgyalásai alkalmával miniszteri nyilatkozatok állapították meg, hogy már mostan 75.700 munkás fogja igénybe venni ennek a törvénynek jótéteményeit. Nagy dolog, ha 75.700 mezőgazdasági munkásnak évenkint csak 60 pengőt is tudunk juttatni, mert helyesen mondotta Purgly ő excellenciája, hogy nem a fővárosnak, hanem a falunak a szemével kell nézni és vizsgálni, hogyan alakulnak ezek a viszonyok. Én nem kifogásolom tehát azt, hogy a korhatár, a 65. év magas, nem kifogásolom azt, hogy a 18. kezdő határnál, lejjebb nem mehetünk, mert milliókra és milliókra rúgna a különbség, ha ezt megtennők. Örömmel állapítom meg, hogy ebben a törvényjavaslatban nines semmiféle politikum. Ez a törvényjavaslat foglalkozik a biztosítás rendszereivel is. Nagyon fontos minden biztosítási vagy biztosítási jelleggel bíró intézménynél' az, hogy a befizetett tőkéket hogyan használják fel, mert fontos, hogy ha bekövetkezik az az eset, hogy az igényjogosult; nak joga van a fizetésre, fog-e tudni fizetni az illető kassza vagy sem? E tekintetben három biztosítási rendszer van. Az egyik az úgynevezett kirovó és kiosztó rendszer, hogy amit beveszek, azt azonnal ki is adom. Ez a lehető legveszélyesebb, erről beszélni sem lehet, mert e mellett előfordulna az, hogy vagy folytonosan emelni kellene a befizetéseket, vagy pedig a juttatásokat csökkenteni kellene. A másik rendszer az úgynevezett tőkebiztosítási rendszer. Ez már javít a kirovó- és a kiasztórendszeren, da szintén nem tökéletes, mert csak a már megszülemlett igények biztosítására eszközli a tartalékolást, a megszülemlendő, a jövőben keletkezendő igényeket pedik figyelmen kívül hagyja. Nem marad hátra más, mint hogy tisztán az úgynevezett várományfedezeti rendszert fogadjuk el, mert ez az egyedüli, amely biztosítani tudja azt, hogy ugyanazon díjfizetés mellett minden jogosultnak az ellátása a jogosultság megszülemlésének pillanatában fedezhető lesz. Helyes, hogy a törvényjavaslat ezen az, alapon áll. Nézetem szerint ez a törvényjavaslat hatalmas sarokkő a szociálpolitika nagy épületében, olyan sarokkő, amelyhez a demagógiának hullámcsapásai talán nem fognak felérni. A demagógiát kétféleképpen lehet letörni, egyrészt, ha a kormány a legnagyobb szigorral jár el a demagógokikai szemben, másrészt pedig ha felvilágosítja a nagyközönséget és a nagyközönségnek, a széles munkásrétegeknek lelkét igazán fogékonnyá teszi olyan szociális alkotásokkal szemben, amelyekből kiviláglik, hogy a kormány valóban segíteni akar és segíteni is tud az illetőknek sorsán. Szívből kívánom azt, hogy a munkásrétegek nagy tömegei lássák be, hogy ezt a törvényt a szív diktálta és az ész csak koncipiálta. Annak az óhajomnak és reményemnek adok kifejezést, hogy ennek a törvénynek uralma alatt meg fog erősödni a mezőgazdasággal foglalkozó munkásosztály, amely igen fontos rétege a mi nemzetünknek, amely nagyjelentőségű fenntartó eleme annak és ezért a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szilágyi Lajos ő méltósága. Szilágyi Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Az a meleg rokonszenv és messzemenő jóindulat, amely jellemezte az eddig felszólalt szónokok közül a nagybirtokos felsőházi tag urak felszólalását — köztük például tegnap József királyi herceg ő fensége, gróf Károlyi Gyula ő nagyméltósága és ma Purgly Emil ő nagyméltósága felszólalásait — és az a pártatlan tárgyilagosság, amellyel úgy a munkaadók, mint a munkavállalók szempontjait itt mérlegelik az egyes felszólaló szónokok, bizonyítják, hogy a felsőház semmivel sem áll távolabb a falu népétől, mint a képviselőház, nem áll távolabb, mindamellett, hogy a felsőház a maga összetételében egészen más. Jól mondja Purgly Emil ő nagyméltósága, hogy a falukutatók tanításaira nem szorultunk rá,. Ez a- megállapítás nagyon is vonatkozhatik a felsőház tagjaira, akiknek mindegyike a maga felszólalásában bizonyítja, hogy ezt a kérdést teljesen és tökéletesen ismeri és a falu népe körében elhangzó jajkiáltások nemcsák a fülébe jutnak, hanem le is vonja azokból a konzekvenciát. Kétségtelen, pártpolitikai különbség nélkül el kell ismerni, hogy ez a törvényjavaslat megint a Darányi-kormánynak egyik sikere. El kell ismernünk, hogy ez egy cselekedet. Több mint beszéd! Egy cselekedet, amely kiabál és mint cselekedet a maga hatásában egészen bizonyára szemmel láthatóan hasznothozó is lesz majd. * Ha látjuk, hogyan (töírik az emberek a fejüket azon, hogy miként lehet a szélsőségeik izgatási ellen védekezni, íme itt egy példa: ez a törvényjavaslat. Ez a törvényjavaslat, ha, majd törvénnyé válik és élő valóság les», igenis gátja lesz majd a szélsőséges izgatásnak. Es ha azt látjuk, hogy törik az emberek a fejüket azon, hogy ,a titkos választójog bevezetésével minő korrektívumokra van szükség, hogy a szélsőségek uralomra ne kerüljenek, íme itt van egy példa, ez a törvényjavaslat. Ez a maga kihatásaiban nagyobb korrektívum lesz az általános titkos választójog veszélyei ellen, cmint azok a korrektívumolk, amelyekkel — már előre hangoztatom — nem értek egyet, mint azok a korrektívumok, amelyek a képviselőház által most megszavazott választó jogi törvény javaisiatban vannak. Nem terjeszkedem ki a (részletekre, hogy megítélésem szerint mi kevés ebben a törvényjavaslatban. Mindenesetre az az érzésem, hogy a szolgáltatások nem eléggé bőkezűek, de nem megyek a kritika terére, mert úgy érzem, hogy amely percben megállapítom a töirvényjavaslatot belterjesztő kormánnyal szemben, hogy kevés, amit juttat ez a javaslat, ugyanakkor kötelességem az is, hogy jöjjek egy javaslattal, amely a több juttatás fedezetéről is gondoskodik. Mivel pedig nem vagyok abban a, helyzet-