Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-62
'-• Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1938. évi április hó 9-én, szombaton, gróf Széchenyi Bertalan, Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt Tárgyai :'Elnöki előterjesztések. — A gazdasági [munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: vitéz Purgly Emil, Gáspár Ferenc, Pap József, Szilágyi Lajos, Liptay László, S. Bálint György, báró Fiáth Tibor, Meskó Zoltán, ifj. Mészáros István, Vásáry József, Marschall Ferenc földmívelésiigyi miniszter. — A mentelmi bizottság jelentése Szilágyi Lajos felsőházi tag mentelmi ügyében. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Marschall Ferenc. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Agorasztó Tivadar, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Bethlen Pál jegyző urat kérem fel. Bemutatom a képviselőház elnökének átiratát, amelyben értesít, hogy Kakovszky Tibor országgyűlési képviselőnek a képviselőiház jegyzői tisztségéről történt lemondása következtében megüresedett jegyzői tisztségére a képviselőház folyó évi április hó 7-én tartott ülésében Gaal Olivér országgyűlési képviselőt választotta meg. Tudomásul szolgál. A képviselőháztól beérkeztek: az »Italia Società Anonima di Navigazione« hajóstársaság engedélyének módosítása tárgyában benyújtott 122.122/1937. V. számú; továbbá Szilasbalhás, Fürgéd, Majsamiklósvár és Ozora községek határrendezésével kapcsolatos területátosatolások" ról szóló m. kir belügyminiszteri jelentések. A belügyminiszter jelentései kinyomatnak, szétosztatnak és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak az illetékes bizottságoknak. Napirend szerint következik a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat (általános vitájának folytatása. Szólásra következik Purgly Emil Ő nagyméltósága. vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Haltjuk!) Az előttem fekvő törvényjavaslatot szívesen fogadom el, mert ebben a törvényjavaslatban a munkán keresztül a munkásember megbecsülését látom. (Helyeslés.) Örömmel fogadom el azért is, mert a törvényjavaslatban annak a szociális gondoskodásnak rendszerbe foglalt, intézményes és törvényes biztosítását látom, FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. amellyel mindenki tartozik embertársa irányában. A szociális gondoskodás és gondolkozás a mezőgazdaságban birtokos és munkás között más elnevezés alatt miár régóta megvolt és ma is meg van. Hiszen mind a munkás, mind a munkaadó igen jól tudta, hogy sorsközösségben élnek és egymásra vannak utalva, tudta, hogy ha egyiknek nem jól megy a dolga, akkor a másik is szenved. Ez a gondolat, ez az érzés, ez az etikai felfogás volt az, amely egészen más név alatt mindig összehozta a munkást ós a munkaadót. Ezt a viszonyt mi patriarchális viszonynak neveztük. Ez a patriarchális viszony ki volt építve és ki van építve ma is és ha ma próbálják is ezt megzavarni. még mindig él a lelkekben. Hiszen nem egy gazdaságban nemcsak a maga a munkavállaló töltötte el egész életét, hanem utódai is. Egész generációk töltötték el életüket és nem egy gazdaság van ma is, amely a munkában megrokkant, vagy kiöregedett munkavállalónak öregségére megélhetést biztosít. (Ügy van! Ügy van!) Mégis bár a kormányok is át voltak hatva attól a gondolattól, hogy intézményesen, törvényes alapon kell biztosítani a munkavállalók öregségi, rokkantsági, haláleseti biztosítását, ez nem tudott megvalósulni azért, merit a viszonyok és körülmények, a gazdasági helyzet pénzügyi vonatkozásai igen súlyos feladatok elé állították a mindenkori kormányzatot. Az 1900. évi XVI. te. és az 1912, évi VIII. te, amelyekben halál és rokkantság esetére önkéntes biztosítás útján kívánt gondoskodni a kormány, nem tudott nagyobb eredményeket elérni, egyrészt azért, mert a munkavállalókban nem volt meg az érizék a maguk öregségére és rokkantságára való ellátás iránt, , másrészt pedig azért, mert a munkaadók körében sem találtak e törvények kellő megértésre. Kétségtelenül meglepőek a számadatok, amelyek mutatják, hogy az említett törvénycikkek alapján milyen kevés eredménnyel járt az önkéntes biztosítás. 32
