Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés felsőházának 61, ülése : neráció, köztünk és gyermekeink között van és amelyet nem tudunk betölteni, mert köztünk és közöttünk 11 millió ártatlanul megölt ember hullája van, mondom ennek az irtózatos szakadéknak^ egyik repedése abból áll, hogy amikor a fiú, a gyermek bemegy az árvaszékhez, nem kapja ki azt a vagyont, amelyre számított. Ha tehát lehetséges volna bármit ossz©, gyűjteni arra, hogy az árvaszéknél megkapják a vagyonukat az erre jogosultak, ez nagy szociális biztonságot jelentene és az ifjúság méltán jelentkező izgatottságának a levezetését eredményezné. A harmadik osztályba tartoznak azok a hadikölcsönjegyzők, akik még tudnak jegyezni és ezekkel kapcsolatban hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét az én tervemre. Az én tervem, amelyet valóban mindenhol elmondottam volt pénzügyminiszter kollégáimnak — most már kilencen vagyunk ebben a szakmában (Derültség) a következő. Elmondottam azt, hogy a hadikölcsönjegyzőlket próbaképpen szólítsák fel arra, hogy jegyezzenek kölcsönt és akkor a jegyzett összegeknek 25%-a legyen az, amit ők befizetnek hadikölcsönben, 75% pedig legyen az, ami nekik lombardálva kölcsönadatik. Ez azt teszi, hogy akinek van például 2500 korona hadikölcsöne, az minden 100 pengő után befizet, bead 25 pengő értékűt és ehhez kap kölcsön 75 pengőt lomtoardkölcsön formájában. Ezáltal ő már 4 jegyzett. Az utolsó vád, amelyet nekem mondanak, az, hogy könnyelmű ember vagyok, mert ennek a következménye az lesz, hogy senki sem fog új kölcsönt jegyezni, mindenki elő fog kotorni valami subládából hadikölcsÖnkötvényt ésuaz állaim nem kap semanát. Ez abszurdum. Méltóztassék elfáradni — amint én tettem — a Mária Valéria utca 11. számú ház IV. emeletére, ott a Pénzintézeti Központban az én pénzügyminiszterségem alatt történt intézkedés alapján nyilvántartanak minden hadikölcsönjegyzőt, pontosan megőrzik az adatokat. Mert természetesen csak a hadikölcsön ősjegyzőknek lehetne megengedni, hogy ebben résztvegyenek, tehát ebben csak az ős jegyzők és a nosztrifikált hadikölcsönösök vehetnének részt. Mindenki hozhat bizonyítványt arról, hogy ősjegyző, sőt ha akarja behozhatja a hadikölcsön kötvényét is, tehát minden ezzel kapcsolatos visszaélés ki van zárva. Mi történik tehát ebben az esetben 1 ? A hadikölcsönjegyzők fognak jelentkezni és mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, abból az, azt hiszem, 120 millió pengő kölcsönből, amely tervezve van, a hadikölcsönösök fognak jegyezni a legjobb esetben 20 millió pengőt. Ennek a 20 (rniiiliLió pengőnek egymegyadéért, 5 millió pengőért az állam kétszer fizet kamatot. Ez azt teszi, hogy a magyar államnak évenként 222.000 pengőjébe fog kerülni az, hogy ragaszkodik az adott becsületszóhoz. Ez megér ennyit, mert ha nem ragaszkodik az adott becsületszóhoz, akkor nem lehet új kölcsönt kibocsátani. Uj kölcsönt nem lehet kibocsátani úgy, hogy a régi becsületszónak nem felelünk meg azzal a szegény adóssal szemben. Tisztelt barátomat kérem, ne gondolja, hogy azért mondom ezt, mintha nehézségeket akarnék okozni neki e nehéz pályán, amelynek tüskéit magam is éreztem. Mindenben segíteni akarok, de én, mint bankár kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez amellett, hogy elsősorban a vidéki pénzintézeteknek érdekük, egy nagy lelkigyakorlat is lesz. i FELSŐHÁZI NAPLÓ. Hl. 938, évi április hó 8-án, pénteken. 171 Beszédemet annak kifejtésével fejezem be, hogy miért mondom ezt a szót: lelkigyakorlat. El fogok önöknek mondani egy történetet, amely szó szerint igaz. Azt fogják rá mondani, hogy ezt kár volt a felsőházban elmondani, (Derültség.) amint egy rossznyelvű barátom azt mondotta rólam, hogy Hegedűs Lóránt minden beszédében és minden írásában mindig van valami, amit csak ő mer elmondani, de minden beszédében és minden írásában mindig van valami olyan is, amit kár volt elmondani. (Derültség.) Áttérek beszédemnek erre a második részére. (Derültség.) Amit mondok, torz, durva és brutális, oiyan, mint egy Hogarth-kép. Rájöttem arra, hogy micsoda mély zsigerekben van eltokoso'dva az áUaan becstiHefcsaaváiniak megsértése abban a szegény feketekapu tos osztályban, amely a legjobban hozzá van varrva az államhoz, amelytől el nem válhat. Nagy püspököm, Ravasz László kívánsága és útmutatása szerint a kültelkeken szoktam bibliát olvasni és istentiszteletet tartani. Hogy miért a kültelkeken, ezt már — szintén hiába — megmondtam a kormánynak. Aki repülőgépen jön Pestre, az, elmosódván előtte a közigazgatási határvonalak, lát egy nagy várost, azután egy nagy kopár síkot és egy övvárost, az összenőtt külvárosokat, ahol félmillió ember lakik Újpesttől kezdve egészen Csepelig. Itt születik majd meg az új magyar középosztály és nekünk ezt kézbe kell vennünk, mert ez a középosztály egyszer bejön és megfojt bennünket, jobban mondva ez fog uralkodni a politikában; hiszen Franciaországot kivéve Magyarország az egyetlen állam, ahol a főváros döntheti el a politikai hangullatot. A vidéket, ezeket a meziőikövesdi furcsaságokat, meg a íbartackpálinkát nagyon szeretjük, (Derültség.) de a politikát Budapest csinálja gyárilag és szállítja vi; dékre. (Derültség.) Ezt magamról tudom, aki mint közíró, akárhányszor megyek vidékre és ott beszélgetek az emberekkel. Elszavalják az én vezércikkemet, amelyet én nagyon megszoktam tapsolni és osztani szoktam a nézeteiket (Derültség-) A veszély az, hogy felnőhet itt egy társadalmi osztály, amely esetleg megint kommunizmust csinál; engem pedig rnári kétszer elvittek a kommunisták és reám nézve ez a dolog teljesen be van fejezve, (Derültség.) annál is inkább, mert azoknak a keveseknek egyike vagyok, aki a börtönben olvastam egy bécsi lapból kivégzésem történetét. Teljesen meg voltam elégedve. (Derültség.) De komolyra fogóm szavaimat. Ahányszor főpapokkal vagy a kormány tagjaival találkoztam, mindig kértem, — nyílt levelekben is kértem — hogy az ország jövője érdekében, különösen a titkos választói jog megérkezése alkalmából ezt az új Budapestet vegyék kézbe. Nyílt levelet intéztem a főpolgármesterhez, a főispánhoz. Senki sem válaszolt rá. Végre a jelenlegi belügyminiszter urat rávettem, hogy tartsunk ebben a tárgyban értekezletet és ezen az értekezleten kértem a jelenlévő főpapokat, — akik közül senki sincs itt — továbbá a főpolgármestert, vegyék kezükbe ezeknek a külvárosoknak a kérdését. Ezen az értekezleten kidomborodott az, hogy az országnak ezt a jövő hangulatát, a mi jövő urainkat, a választókat csak úgy tudjuk a magunk és a társadalmi rend számára megmenteni, ha ez a, városöv, még mielőtt a titkos szavazati jog életbelépne, közigazgatásilag elválik t a vármegyétől és külön város lesz belőle, mert a vármegye 31
