Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
170 Az országgyűlés felsöMzának 63. üléi házbirtok elbírja azt, hogy -rá ezt az adót most kivetik, annál is kevesibbé, mert a házbirtok volt az egyetlen ingatlanbirtoik, amely a maga váltságát megfizette akkor, .amikor a háború alatt nem emelhette fei a béreket, hanem minden lalkást egy cipőért ki lehetett venni. Erre nincs is szükség, de nem is lehet azért, mert «at a 1ÜÜ milliót szerintem be lehet hozni azon az úton, amelyet mondtam, a vicinális útépítés útján és akkor a kormány a házbirtokot annál inkább mentesíthetné, mert hiszen a tönkrement házbirtok polgári szempontból sem helyes valami. Ha már ennél a kérdésnél vagyok, akkor befejezésül méltóztassék megengedni, hogy a íkérdés másik részéről, a kölcsönről is szóljak. Itt megint van egy szociális kérdés .és ebben teljes öszintességgei kell nyilatkoznom. En az ily kölcsönt másképpen nem tudom elképzelni, mint úgy, hogy a hadiíkötcsönvalorizáció is valamilyen formában bekövetkezzék. (Ügy van! Ügy van!) Teljesen lehetetlenség nekünk bankároknak megtört 'becsületszavunk után — nem mi törtük ugyan meg, hanem az állaim — azzal mennünk a piacra, hogy: »Kérem, én (bocsánatot kérek. Igaz, hogy előbbi becsületszavaimat nem (váltottam be, de most újabb hitelt kérelk.« Ez lehetetlen. Negyvenéves igen nehéz pénzügyi pályám eredménye taz, hogy hosszúlejáratú üzlet csak egy van jó: a becsület, mert hiszen a »Kredit« szó is a »ereidére« szóból származik. Méltóztassék figyelni, imit ajánlóik én, ami nélkül szerintem. 1 a kölcsönt igen nehezen lehetne megcsinálni. Itt vannak a hadikölcsönösök. Valahányszor előállumík 'ezzel a kérdéssel, — bár már nagyon íkevesen vagyunk ilyenek, a legtöbben már elhallgattak — mindig mindenféle ürügyeket mondanak, amelyeket én nem osztok. Es itt élő kell állnom azzal, hogy Tisza István kormányának voltam a pénzügyi előadója, azután pedig bankár. Minden levélre azt írtam, amit Tisza István mondott: »T. Képviselőház! A hadikölcsön ügye a nemzet becsületbeli ügye és ha megtörténnék, hogy elveszítjük a háborút, aa állam az utolsó falat földjéig garantálja még akkor is a ihadikölosönöket. Mi magunk levetkőzünk utolsó ruhadarabunkra is, hogy azokat, akik bizalommal adták a magyar államnak garasaikat, károsodás ne érje.« Mi, akiket nem soroztaik be, mért nem voltunk alkalmasak, nem tudtunk akikor mást tenni a hazáért, csak azt, hogy mindenkinek írtunk, hogy a hadikölcsönbe becsalogassuk. Mivel én annak a nagy intézetnék woltam ügyvezetője, amelynél a legtöbb hadikölcsönt jegyezték, — majdnem negyedrészét az egésznek — mondhatom, nem volt olyan raffinéria, amelyet ki ne találtunk volna, hogy jegyzésre bírjunk az embereket. Aki egymilliót jegyzett, annak a tegezést ajánlottam fel. (Elénk derültség.) Ea így imént. Most imár tehát nem mehetünk ugyanezdkhez azzal, hogy ott van ugyan a levél, amelyet írtunk, de nem tudjuk beváltani. Nem tehetjük ezt annál is inkább, mert az ürügyek nem helytállóak. (Br. Prónay György: Visszavonja a tegezést!) ö nem. fog megismerni az utcán. Elég az hozzá, hogy mi a becsületünket adtuk oda azért, hogy az állam pénzt kapjon. Mi nem tudunk (becsület nélkül dolgoznL Természetesn finánc vagyok és ezért elkép>e 1938. évi április hó 8-án, pénteken. zelhetetlen volna számomra, hoigy azt kérjem barátomtól, a pénzügyminiszter úrtól hogy az összes kölcsönöket valorizálja, mert hiszen 18 miljjiiardot bocsátottak ki s ebből nosztrifikáltak 9 milliárdot. Azoknak, akik azt hiszik, hogy ezért ennyi pengőt kapnak, azt mondom,, hogy ez teljes lehetetlenség. A háborút elveszítettük s ezért ebből a vagyonból is valamit el kell veszíteni, de nem az egészet. Nagyon szerény iviagyok ,s azt mondom, hogy az új kölcsön kibocsátásánál a hadikölcsön jegyzéseket 10% erejéig valorizálni kell. Azt, hogy miért mondok 10%-at, ő excellenciája kitalálta és ez már felelet arra, ha azt mondják,, hogy akkor kevesebb pénz fog bejönni. Nem; akkor több pénz fog bejönni, mint ahogy Csehországban is történt. Amikor Csehország megalakult, két államkölcsönnel próbálkozott, de megbukott velük. A harmadiknál kitalálta azt, hogy a magyar pénzügyminiszter által aláírt hadikölcsönt 10%-ig bevette a jegyzésnél és az eredmény fényes volt. Ha Csehország Tisaa István pénzügyminiszterének ígéretét 10%-ig honorálta, akkor,, amikor a magyar állam először jön ki egy nemzetvédelmi kölcsönnel, — mert ez az — nekünk is honorálnunk kell. Azt mondani ugyanis, hogy a hadikölcsönjegyző urat pedig nem ismerem, lehetetlenség. A bugaci kas;zinóban sem lehet kártyázni, ha az ember az előtte j levő tantuszokat nem váltja be, (Derültség.) a magam részéről pedig elképzelhetetlennek tartok bármilyen tehetséges pénzügyminisztert, aki a megszegett állami becsületszóra hitelműveletet tud felépíteni. Az én tervem igen szerény. Az ürügy,, ame lyet ez ellen mondanak, a következő: Először is azt mondják, hogy várjanak a hadik öles ön jegyzők, majd később jobban fog sikerülni ennek a kérdésnek a megoldása. Ezt a »később«-©! legfeljebb a másvilágon fogják megkapni. De különben is mire várjanak? Először is pénzügyeink rendben vannak, a deficit eltűnt; másodszor: ha két igen tehetséges pénzügyi emberünk, Fabinyi Tihamér és Imrédy Béla ki tudtak egyezni a külföldi hitelezőkkel, miért ne egyezzen ki tehát ugyanaz a magyar állam a belföldi hitelezőkkel 1 ? Ezek a íbelföldi hitelezők pedig a hadiikölcsönjegyzők. Harmadszor: ez a mostani kölcsön .majd hadibefektetést jelent,, már pedig ha ezek honvédelmi kölcsönök, akkor most van itt az idő, hogy ezt az egész kérdést valahogyan, rendezzük, (Mozgás*) En egy próbát kérek. Tessék megkísérelni ezt a próbát, amely a következő. A hadikölcsönjegyzők három osztályra oszlanak. Először is itt vannak a szegények. Ezeken nem lehet segíteni, ezek közsegélyre szorulnak és ha a pénzügyminiszter úr ő excellenciája —• ami nagyon helyes lenne — fel tudná emelni azt a 3'5 millió pengőt ötmillió pengőre, akkor, azt hiszem, hogy ezek el volnának látva, mert ezektől valóban nem kívánhatjuk azt, hogy még új kölcsönt jegyezzenek. A második osztályba tartoznak az alapok. Sajnálom, hogy nincs itt tisztelt barátom, a kultuszminiszter úr. Nagyon nagy baj, hogy az alapokat, ahol az állam nemcsak adós volt, hanem atyahelyettes is, rákényszerítették arra, hogy hadikölcsönkötvényeket jegyezzenek. Most már mi történt 1 ? Nagyon szép az ifjúság felkarolása, de jó volna, ha minden ifjúnak először a saját vagyonát adnák vissza, amelyet elvett az állam, mert tessék elhinni, hogy annak az irtózatos szakadéknak, amely a két ge-
