Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-61
Az országgyűlés felsőhÁzwnak 61. ülése állandó munka révén a magyarok tízezrei és százezrei^ állandó jólétbe jussanak. Ez a kérésem a pénzügyminiszter úr ő exeellenciájához szól. -' Erre nézve megjegyzem, íhogy nagyon sajnálom, hogy nincsenek meg a pénzügyi bizottságnak! azok a tárgyalásai, amelyek során Tisza István korában egy nagy 'bölcs, Hieronyimi Károly, aki mérnöfc is volt, politikiuis is volt, bámulatos előadást tartott arról, »hogy a legjobb közgazdasági befektetés az útépítés. Nemcsak, azért, mert egyébként a járművek kopása óriási, nemcsak azért, mert a szomszéd városok piaca ezáltal biztos és szilárd lesz, hanem azért isimért az útépítés emeli mindig valamely környéken a szegény ember életszínvonalát. A kubilkiosmunkásíhoz jutó pénzi a tkapillaritás törvényénél fogva lassan átfolyik a társadalmon. Nem szabad mindig agyondicsérni a magyar helyzetet. Ha a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal azt mondja, hogy Magyarországon nincs eléggé táplálva a föld népe, ez igaz. A legnagyobb nemzeti érdek tehát föltáplálni a föld népét, hogy kiállja a nemzet azt, ami még rá vár. Ennélfogva azt hiszem, hogy a kormánynak is elsősorban kubikos munkát kell elrendelnie. Sokat foglalkoztam már egy tervvel s a kormány férfiaknak is beadtam azt a tervet, amelyet elképzeltem. Most elmondom abból az egyszerű okból, mert már abban a korban vagyok, amikor az ember nem tudja, hogy szólhat-e még egyszer a közéletben, de elmondom azért is, mert utolsó élő tanítványa vagyok a nagy angol filozófusnak, Herbert Spencernek, aki azt tanította, hogy az ember mondja el az igazságát, bár érzi, hogy az ő igazsága nem teljes igazság, mert azt is tudja, hogy az ő igazsága is szükséges ahhoz, hogy az igazság teljes legyen. Ennek alapján a számítások, amelyeket végeztem, minden idők legnagyobb pénzügyminisztere, Wekerle Sándor volt miniszterelnök számításaihoz kapcsolódnak:. Amikor ö a dunahidakról szóló tervét előterjesztette, kimutatta, hogy ha az állam vashidat rendel meg, az így kiadott összegnek 25%-a adó formájában viszszajön. Igaz, hogy az a számítás ipari munkára vonatkozott, amelyben egyenes adók is szerepelnek. Ezt a számítást kiváló szakértők útján tovább vittemi és arra az eredményre jutottam, hogy én mint állam, iha azt akarom elérni, hogy minél nagyobb rész és minél gyor sabban jöjjön vissza az általam kiadott pénzből, legjobban teszem, ha földmuoikát rendelek el. Számításom szerint a földmunkára kiadott pénznek 38%-a visszajön fogyasztási adóban. Hogy egyenes adóból mennyi jön vissza, azt jobban tudja tisztelt barátom. Az egyenes adó olyan gép, amely túlmagasan vágja a füvet, illetve a kisexisztenciákat alig éri, s azért van a fogyasztási adó, mert ez, egyensúlyoz. Minden fogyasztási adó degressizíve ihat, ai szegény embert jobban nyomja, mint a gazdag embert, mint ahogy minden szivarban más és más arányban van adó és dohány. A Royalesben van — mint tudjuk — aránylag a legkevesebb adó és a legtöbb dohány, a »rö /id ve gyes «-ben pedig dohány már alig marad a nagy adótömeggel szemben. (Élénk derültség.) Már mosi konstatálható, hogy a kubikos niin- j dent elfogyaszt, amit kap és minden meg van ! adóztatva, amit elfogyaszt. Számításom szerint j. minden 100 pengőből, amit a kormány nemzeti | munkára ki fog adni, 38% rövid időn belül '938, évi április hó 8\án, pénteken. 169 visszajön, !ha azt nem méltóztatik esetleg más célokra elkölteni. (Derültség.) Az én eszem tehát azon jár, hogy hogyan lehetne vármegyénkínt olyan szervezetet találni, amely fel- / veszi ezt a plusz-adót és megint földmunkára fordítja. Ennek még további folytatása is van, mint később leszek bátor kifejteni. Szerintem a kormány túlmessze megy a nemzeti vagyon megadóztatásában, amidőn most 600 milliót kíván különösen az ingatlanbirtoktól. Tehát ha nekem lehetne szavam, — és ne méltóztassék ezt okvetetlenkedésnek venni, az olyan embernek vallomása, aki már egyszer csinált Magyarországon vagy on váltságot, aki tehát némi gyakorlattal rendelkezik ezen a téren (Derültség.) — azt mondanám: ha sikerül olyan terjvet kitalálni, hogy mondjuk százmilliót útépítésre fordítunk, — tudtommal többet is lehetne — de azt nem vagyon váltság útján, hanem másképpen teremtenék elő, meg volna oldva a dolog. Szerintem vármegyénként kell az ármentesítő társulatok mintájára útépítési társulatokat szervezni. Ezeket el kell látni kötvénykibocsátási joggal és ezeket államilag ellenőriztetvén, az ilyen kötvényeket a Nemzeti Banknak lombardíroznia kellene. Ezzel azt a száz milliót a helyi érdekeltségek által be tudnók hozni, különösen, ha kormányunk segítene abban — Pesten természetesen nem szabad az ilyesmit csinálni — hogy az illető vidéken előálló fogyasztási adótöbblet szintén ebbe a pénztárba jöjjön. Ezáltal már csak 500 millió pengő vagyonváltság volna behajtandó. De annyira fontosnak tartom ezt, hogy ajánlom, méltóztassék ezen gondolkozni. Elvégre nem vagyunk nagy urak. Olyan szegények vagyunk, mint amilyenek Tisza Kálmán korában voltunk. Akkor a helyiérdekű vasutak által oldották meg az ország vasútépítését. Seammi akadálya isimcsi annak, hogy az útépítést ugyanígy oldjuk meg, vicinális alapon, annál kevésbé, mert hiszen az legnagyobb részben tiszta földmunka és ennélfogva a kubikos által visszajön a fogyasztási adó révén. Ha a kormány ezt lesz szíves meghallgatni, ami talán tolakodás részemről, akkor bátor vagyok előterjeszteni azt is, hogy ez a javaslat összefügg a közmunkákkai, ezek pedig azzal a törvényjavaslattal, amelyet ő excellenciáj a a pénzügyminiszter úr beadott ma a vagyonváltságról és amelyről természetesen majd akkor fogok részletesen beszélni, ha itt ki lesz tűzve napirendre, de amelyhez már most is hozzá kell szólnom. Ennek tudniillik szociális része is van. Nagyon támadják a kormányt pénzügyi körök is amiatt, hogy előáll egy tervvel és ha egy milliárd kell. — nem tudom, annyi-e — alhból 400 imlilliót kölcsön, útján vesz .igényibe és 600 milliót vagyonváltsággal. Szerintem ez helyes. Minden kölcsön inflációra, pénzduzzasztásra vezethet és ha a pénzduzzasztás előáll, akkor az árszínvonal annyira emelkedik, hogy nem lehet keresztülvinni a lernet, vagy csak nagyon drágán lehet keresztülvinni. Ha a kormány a pénzt, — rossz értelemben mondom — hígítja 400 millióval, akkor kell, hogy ugyanakkor megtöltse 600 millióval. Kell tehát ez az, összeg. Bbből nem alkudnék- Ellenben semmi szükség sincs arra, hogy az egész összeg úgy ivettessék Iki, .hogy agyoncsapják vele például — megmondom őszintén — a házbirtoikot. Szerintem teljesen lehetetlen, hogy a
