Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

168 Az országgyűlés felsőházának 61. illése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. életre hívni. Ez ma megint divatban van. Finnország nemrég törölte el a felsőházat, a skandináv államoknak most kell birkózniok ezzel az áramlattal, hozzánk is el fog jönni, ha a felsőház a maga hivatását és pedig elsősorban szociálpolitikai téren nem tudja megtalálni. Nekünk kell szociálpolitikával előállani és megmutatnunk, hogy a nép igazi érdekében érzünk. Nagy veszélynek tartanám, ha Magyarországon a felsőház megszűnnék, mert hazánk hintaeszű nemzet, állandóan lendül, vagy jobbra, vagy balra, kell egy kiegyenlítő súlynak lenni, amely a kilengéseket megakadályozza és a helyes célok elérésére biztosítja. Én tehát bátor vagyok a (következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »A felsőház felhívja a kormányt,, ihogy amint az országos, mezőgazdasági intézet által végzett statisztikai megfigyelések és pénzügyi eredmények alapján elvégzett biztosítástechnikai számítások lehetőséget adnak arra, hogy a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvény hatálya a nőii gazdasági munkiavállalóikra is kitertjesztessék, erre vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé- (Helyeslés.) Ezzel el is mondtam volna azt, ami szoirosian a törvény ja vaslathoz tartozik. Mégis kérem a nagyméltóságú elnök úr engedélyét és a felsőház szíves türelmét, hogy ezzel kapcsolatban áttérhessek más szociális kérdésekre isi, már csak azért lis, mert megjelent közöttünk ;a pénzügyminiszter úr ő excellenciája, aki a képviselőházban már beadta lazt a törvényjavaslatot, amely a "nemzeti munkatervről szól és nagyon szeretném, ha ez a terv összekapcsoltatnék ezzel a szociális kérdéssel. Hozzáteszem, hogy nagy örömömre szolgál, hogy a szociális kérdések magját József főherceg ő fensége nagyszerűen találta meg a kubikos-kérdésben, amelynek a megoldása nélkül nem tudunk társadalmii nyugalomhoz jutni. Erről szeretnék beszélni. Tudom, hogy mindjárt első szavaim ellenkezésre fognak találni, amikor azt mondom, hogy a Darányi-kormány két javaslata közül, amelyek közül az egyik az országos választójogot, a másik ezt a kérdést szabályozza, ez utóbbi a fontosabb. (Ügy van! Ügy van!) Nem azért fontosabb, mert a választójog nem fontos, ámbár hozzáteszem, hogy a felsőháznak, ha egyszer a nép képviselői megegyeznek abban, hogy hogyan választanak, sok hozzászólása nem lesiz, de ez a fontosabb, mert változatlan nézetem, hogy Magyarországon a választójogot állandóan nem lehet szabályozni, azt mindig újra fogják csinálni, először azért, mert nem tudnak máskép a képviselőjelöltek választóiknak mit mondani, (Derültség.) má sodszor azon nagy nyugtalanság folytán, — ha rossznyelvű volnék azt mondanám — hogy soha eddig nálunk nyugalom nem lesz, amíg nem sikerül egy olyan választójogot kitalálni, amely szerint az országgyűlési képviselők száma legalább elérje a választók számát. Ez volna egy olyan totális alkotmány, amelyben mindenki megnyugodna. (Derültség.) De a választójognál fontosabb ez a szociális probléma azért, inert közéletünk teljesen elszokott attól, hogy a saját fajunknak az^ igazságot megmerjük mondani. Rendesen hízelgünk írásban, vagy szóban és ennélfogva nem is tudjuk, mi a nemzet nevelését keresztülvinni. Legyen szabad most azoknak a nevében, akik maguk is gyötrődnek fajunk sorsán, azt mondanám, hogy a mi fajunkban a legkevesebb a szívkultúra. Leginkább a szív és a szociális érzék terén vagyunk hátramaradva. Ha a magyar fajban annyi szív és annyi szociális érzék volna különösen a szegény ember iránt, mint amekkora a hősiessége, szemérmetes becsületessége és a címkórsága, akkor nem kellene semmi tekintetben aggódni. Ennélfogva minden alkalmat meg kell ragadniok a beérkezett osztályoknak, hogy szociális jótékonyságukról tanúságot tegyenek és miután a javaslat ezt célozza, minden hiánya ellenére meg fogom szavazni. Azt mondom, minden hiánya ellenére. Megmondom, miért. Mindig azt halljuk, hogy Magyarország agrárország. Ez túlzás. Magyarország félig falusi, félig városi ország, de míg a városi lakosság szociális biztosításügye mintaszerűen ki van építve, a faluban utána kullogunk annak, amit a nyugat már régen megcsinált. Ez igaz és ezért szeretném, hogy a nőket is bevennék az öregségi biztosítás keretébe. A tőlünk elszakított országrészekben ugyanis nincs agrárbiztosítás. Ha mi elszakított erdélyi ós jugoszláviai testvéreinknek meg tudjuk mutatni, hogy mennyivel jobb nálunk az öreg munkás dolga mint náluk, ez nagy propaganda lesz. Erre különben Károlyi Gyula gróf ő exellenciája beszéde alapján még rá fogok térni. Ha ez így van, akkor mindent^ el kell követnünk, hogy a szociális biztosítást a faluban csakugyan véghezvigyük. Tessék elhinni, ezeknek a bitumenes gázoknak, amelyek a közéletet megmérgezik, van alapjuk. Mint méltóztatnak tudni, a petróleruim megdöglött állatokból keletkezik. Ugyanilyen üledékük van a megdöglött jelszavaknak is s ezek a nincstelenek útján jönnek hozzánk. Nagyon szép hasonlatot mondott gróf Károlyi Gyula ő excellenciája, méltóztassanak megengedni, hogy ezt gyenge költői erőmmel folytassam. Azt mondta, hogy eddig mindig oxigént szívtunk a levegőből, most azonban veszélyes gázok szálltak fel. Ez még nem volna baj. Sokkal nagyobb baj az, ha ezek a gázok megfagynak. Aki látta, — mint ahogy én sokszor láttam — hogy a vegyi gyárakban hogyan cseppfolyósítják a levegőt, az tudja, hogy ezek a gázok egyszer csak elkezdenek megdermedni lecsapódnak s az ember fejére eshetnek. Ez a veszélyes, nem pedig amikor a gázak felszállanak. (Derültség.) Ami az általam említett szerzőt és azokat illeti, akik most általában felfedezik a falut, könyveikben rengeteg sok igazság van, van azonban sok torzítás is, mert mindig hiányzik egy mondat, amellyel végződnie kellene az egésznek, hogy tudniillik: mindezeík után, mélyen tisztelt olvasóim, arra kérem önöket, hogy szavazzanak a haza nagy fiára, akinek nevét szerénységem tiltja elárulni. (Derültség.) Ebből azonban nem következik az, hogy nekünk uem kell ezeknek a bajoknak utána járnunk; hanem mindezeknek a kormány programmjátvá kell lenniök. A kubikoskérdésen sokat törtem imár a fejem. A (magyar közgazdaság legnagyobb feladata a nincsteleneket önálló exisztenciákká tenni, állandóan földmunkával ellátni, azt akit rövidesen kubikosnak neveznek s akit kubikosnak imondott a fenséges úr isAz a kérdés, nem tudnánk-e mi valami olyan gépezetet kitalálni, amely előidézhetné azt a helyzetet, hogy nem inségmunka, hanem