Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházának 61 i ülése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. 167 disznót, esetleg tehenet is tartani és minden­esetre tud baromfit tartani, ami megadja neki a lehetőséget a prosperálásra. Az a részes­munkás, akinek megvan az otthona, a részes­keresményét felhasználhatja és értékesítheti az állattartással, tehát jobban hasznosíthatja, mint az, akinek nem lévén otthona s mert egy rossz bérelt kamarában lakik, ahol nem tart­hat még egy tyúkot sem, kénytelen eladni a keresményét a gazdáknak, a gazdákról pedig tudhatjuk, hogy nincs nagyobb uzsorás, mint a gazda, amikor munkással áll szemben, (De­rültség.) az ilyen munkás tehát kénytelen a terményeit potomáron eladni és nines meg a lehetősége arra, hogy valaha is egyáltalában levegőhöz jusson és prosperálhasson. Ha azonban megvan az otthona, ha szorgal­mas és egy kis szerencséje is van, akkor elkezd­heti szerényebben, egypár baromfival, azután folytathatja egy kocával és annak a malacai­val, nemsokára tehene lehet, mert nemcsak aratáskor keres szemesterményt, hanem az egész esztendőben keres, mint részes répamun­kás, mint részes kukoricamunkás, mint takar­mánykaszáló, mint részes krumplikapás, na­gyon sokat szerezhet természetben, de ezt csak akkor tudja kellő módon értékesíteni és érvé­nyesíteni, ha megvan az otthona, akkor meg­van adva neki a lehetősége arra, hogy előre­haladjon, vagyonosodjék, hogy tőkét gyűjtsön. A miniszterelnök úr rámutatott a tőke­gyűjtés szükségére és fontosságára. Nemcsak az a fontos itt, — sőt talán ez még kevésbbé fontos — hogy egyes nagyvállalatok hány mil­lió pengő tőkét gyűjtenek, hanem kis tőke­gyűjtés is fontos, amely egy-két pengővel kez­dődik s azután folytatódik addig az összegig, amely lehetővé teszi, hogy az illető életképes kisbirtokossá válhasson. Ez az, amit elő kell mozdítani s ennek alapja, alapvető lehetősége az, hogy az illetőnek otthona legyen. (Úgy van! Úgy van!) Akiknek tehát nincs otthonuk, azoknak ezt meg kell adni, teljesen figyelmen kívül hagyva ennél a kérdésnél a birtokkate­góriákat. Az erre szükséges területet ós telke­ket ott kell kisajátítani az államnak, ahol megfelelő hely van, ahol erre szükség van s nem azt kell nézni, hogy a birtokos milyen ka­tegóriába tartozik. __ Az illetőt kártalanítani kell. ez pedig az egész ország terhe. A kisajátí­tást nem lehet egyes birtokkategóriákra oktro­jálni, nemcsak azért, mert ez országos érdek, hanem azért is, mert nem helyesen vinnék ke­resztül a dolgot, ha azt néznék, hogy vájjon kitől veszik el a földet. Ott kell elvenni, ahol arra szükség van. T. Felsőház! Ezt tartom minden birtokpoli­tikára vonatkozó kormányintézkedésnél a leg­sürgősebbnek s a legfontosabbnak s előre bá­tor vagyok bejelenteni, hogy amíg ez a kérdés nem lesz megoldva, ezzel minden alkalommal ismét elő fogok jönni, (Helyeslés.) még ha meg is méltóztatnak ezt unni. Összegezve a dolgot: a kormány a helyes és céltudatos s nem a jelszavas birtokpolitikával szolgálja és szolgálhatja a nemzetvédelmet, a mi legfőbb célunkat. Jelszavas demagógiá­val nem lehet nemzetvédelmet csinálni, mert az gazdasági felforgatást, gazdasági-és szociá­lis hanyatlást, szociális elégedetlenséget jelen­tene, végeredményben nemzetpusztulásra ve­zet. (Úgy van! Úgy van!) A törvényjavaslatot általánosságban t a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Hegedűs Ló­ránt ő nagyméltósága ! Hegedűs Lóránt: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A gazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról szóló javaslatnak elő­nyeit már József királyi herceg, hódolattal tisz­telt Fenséges Urunk és gróf Károlyi Gyula ő excellenciája előadták, viszont a bírálatot Bíró Zoltán t. tagtársam mondotta el, úgyhogy ne­kem nagyon kevés szavam vau, de meg kell je­gyeznem, hogy én a bírálathoz csatlakozom. Először is csatlakozom ahhoz a statisztika te­kintetében. Eendkívül szépek ezek a számok, hiszen kiszámították, hogy Krisztus után a 2000. évig hogyan fog állni gazdasági lakossá­gunk lélekszám tekintetében. Szerény nézetem szerint azonban ezek a számok legfeljebb csil­lagászati használatra lesznek alkalmasak és légüres térben vannak kidolgozva. Lehet, hogy egy nagy matematikus ebből a táblázatból ki fogja számítani, hogy a Halley-üstökös mikor jön vissza, de ebből azt kiszámítani, hogy hány cseléd lesz Magyarországon 1990-ben, azért nem lehet, mert akkor az illető elfelejti, hogy bir­tokpolitika is van a világon. Aki azt mondja, hogy 1990-ben százezerrel több cseléd lesz, mint most, az azt tételezi fel, hogy megáll az egész birtokpolitika, amely a nagybirtokot csökkenti. Miután azonban én ebben nem hiszek, nem hi­szem azt sem, hogy több cseléd lesz 1990-ben. Er­ről azonban nem akarok most beszélni. Méltóz­tassanak megengedni, hogy ezt majd 1990-ben intézzük el egymás között. Amire nézve azonban a bírálatok nem álla­nak meg, az az első szakasz tökéletlen volta. Kegyeskedjenek megengedni, nem hiszem el, hogy Európában valahol is be lehessen nyúj­tani egy olyan szociálpolitikai javaslatot, amely így kezdődik: »a férfi gazdasági munkavállalók kapják«. A női cselédeket tehát kihagyták be­lőle. Ez teljesen lehetetlen. A női cseléd éppen annyi munkát végez, mint a férfi, nekünk tehát a nőkre is ki kell terjesztenünk e javaslat ha­tályát. Hallottam itt különféle dolgokat. Az egyik azt mondja, hogy az özvegyek lígyis kap­ják a járandóságot. Meg^ vagyok győződve, hogy ha t. barátom a földmívelésügyi miniszter úr újra átdolgoztatja a statisztikát, meglátja, hogy megvan a fedezet. Az özvegyek megkap­hatják azt, ami nekik jár, de akkor nincs értel­me annak, hogy a szegény falusi cselédet, aki nem ment férjhez és elérte a 65-ik évét, azért, mert nő, megfosszuk attól, hogy az állam­tól járandóságban részesüljön. Finánc vagyok, nagyon jól tudom, hogy e miatt nem szabad fel" borítani a másik részt és azt mondani, hogy azért kapjon az egyik, hogy a másik ne kapjon. Ezt nem lehet. Mégis arra kérem a felsőházat, hogy szögezze le a kormánnyal szemben azt a ! kívánságát, hogy a kormány ezt a kérdést leg­közelebb rendezze. Ebben az értelemben leszek bátor a felsőházhoz határozati javaslatot beter­jeszteni. Más politikai célja is van annak, hogy ezt J a felsőháztól kérem, ha már az alsóház a női j cselédeket nem vette be a javaslatba. Akik megérik, meg fogják látni, hogy ha az első tit­kos választás meglesz Magyarországon, lénye­gesen át fog alakulni a magyar közeiéi Ezt az irodalomban már most is látjuk; sokan csak azért írnak könyveket, hogy mint képviselő­jelöltek ez alapon felléphessenek. Valahány­szor külföldön a parlament ennyire kiterjesz­tette a választójogot, az első időben mindig elő­állott, egy nagy áramlat, amely a felsőház el­törlésével az egykamarás rendszert akarta

Next

/
Thumbnails
Contents