Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1938. évi április hó 8^án, pénteken. ladásra szükség és lesznek alkalmak, ame­lyekbe a kormánynak nagyon üdvösen bele kell folynia és irányítólag kell hatnia. Most csak arra ta néhány teendőre szeret nék rámutatni, amely, azt hiszem, nagyrészt bele is vág a kormány általános programm­iiába, ami a gazdaságot és a szociálpolitikát illeti. Mint az előbb említettem, én határozottan ellenzem az életképtelen nagybirtokok mester­séges eszközökkel váló fenntartását és ezért az úgynevezett védettség! minél előbbi likvidálá­sát szükségesnek tartom. (Helyeslés.) Amíg ezen túl nem esett a kormány, addig egészsé­ges mezőgazdasági hitelről beszélni nem lehet. A földbirtok eloszlása egy természetes fo lyamat, amelyet minden mesterséges beavatko­zás nélkül is állandóan látunk néha gyorsabb, néha egy kicsit lassabb menetben, de állan­dóan. Ezt mesterséges eszközökkel megakasz­tani nagy hiba volna. Az állam beavatkozása azonban ebben 'az irányban nemcsak szüksé­ges, de kötelességszerű is, hogy szemmel tartsa és elbírálja azt, hogy a birtoktulajdonváltozá soknál az államérdekeknek megfelelő kezekbe kerüljön az a birtok, amely tulajdonost vál­toztat. Ez a szempont még* erősebben lép életbe ott, ahol a telepítés értelmében a kormány a birtoktulajdonváltozást saját ingerenciájából mozdítja elő, mert ott már nemcsak azt kell a kormánynak vizsgálnia, hogy a határozottan nem kívánatos kezekbe ne kerüljön a birtok. hanem a legerősebben, a legszigorúbban kell szelektálnia és megbírálnia, hogy kinek a ke­zébe fogják adni azokat a birtokokat, amelye ket régi tulajdonosaiktól elvettek. (Helyeslés.) És itt_ ismételten felhívom a földmívelés­ügyi miniszter úr figyelmét arra, amit mái* tavaly említettem,, hogy ennél a szelekciónál a helyi hatóságokat és a helyi emberismerettel bíró megbízható egyéneket ne hagyják ki mert ezt a szelekciót Budapesten egy központi irodáiból elvégezni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) A most elvégzendő feladatok közé tartozik, amelyekről tudom, hogy a kormánynak is nrogrammjában van, a falusi egészségügyi helyzet nmegj a vitása. Ez szintén nem: mehet máról-holnapra, de már eddig is sok üdvös lé­pés történt a kormány részéről. Ennek fokozott, mértékben való folytatását szintén a közeli kormányfelari átok egyikének tartom. Ide sorolhatnám azt is, hogy amint az anyagi fedezetet a kormány meg tudja rá ta­lálni, a most szőnyegen lévő javaslatnak a fogyatkozásait kinótolja, nevezetesen a korba­tárt a biztosítottaknál leszállítsa, a rokkanta­kat, az özvegyeket, a női munkásokat is intéz­ményesen be tudja vonni. Lehet, hogy rövide­sen ez is módjában fosr állani a kormánvnak és ha módjában fog állani, teljes mértékben meggyőződésem az. hogy a kormány nem fog egy percig sem habozni. A kormánynak teendői vannak továbbra is az oktatás, elsősorban az alsófokú mezőgazda; sági oktatás terén. Az alsófokú mezőgazdasági oktatás fejlesztése nagyon is üdvös és kívána­tos. Kívánatos, hogy a kormány egy kicsit se­gítse a háziipart, még pedig az egészséges háziipart. Én nem azt akarnám itt a kormány­nak ajánlani, hogy a selyem matyóbímzések készítését országszerte elterjessze, hiszen a háziiparnak ezt a részét egészen nyugodtan lehet a matyók magán foglalkozására hízni. En a háziiparnak arra a részére gondolok, amelv a falusi lakosság, a kisemberek megélhetési viszonyait határozottan javítaná. Gondolok el­sősorban a ruházkodásra. (Helyeslés.) Ma fa­lun a ruházkodás a legnehezebb és egyúttal a legfontosabb probléma. Ha a kormány el tudja érni azt, hogy a szükséges háziruházatot na­gyobb mértékben tudják otthon előállítani, akkor óriási lépés történik abban az irányban, bogy az emberek sokkal jobban, olcsóbban és higiónikusabban fognak ruházkodni és nem fog előfordulni az, hogy új-szülött gyermeket ujságpapirosba csavarjanak. Hogy csak egy példára mutassak rá, ott, ahol a helyi viszonyok megengedik, kender­áztatókat kellene felállítani. Ahol erre megvan a lehetőség, ott a kendertermelés és a kender­vászon házi készítése még ma is némiképpen fennáll és virágzik. Azt hiszem, ilyen áztatok felállítása sok helyen lehetséges volna. (He­lyeslés.) Ezek mind olyan kérdések, amelyek a de­magógia szempontjából máról-holnapra^ nagy népszerűségre tehetnének szert, de annál reá­lisabban lehetne ilyen nem hangzatos intézke­désekkel a nép valódi érdekeit szolgálni és elő­mozdítani Ide sorolok egy igen fontos kérdést a fa­lusi, vagy körállatorvosoknak a lehetőség sze­rinti szaporítását. Ha némi kis pénzáldozatba látszik is ke­rülni, a pénzügyminiszter urat is fel kellene J világosítani arról, hogy ez az ő szempontjából j a legüdvösebb befektetés. Az a falusi paraszt, mikor fizet jól adót 1 ? Ha az állatait, a mala­| cait, a borjait el tudja adni. Ha az állatai meg­; döglenek, akkor abban az évben nem tud adót | fizetni, még ha akarna sem, úgyhogy finánc­t szempontból is igen üdvös intézkedés volna ez. | eltekintve attól, hogy a nép szociális helyzetét I menny-ire befolyásolja és életstandardjában micsoda óriási különbséget tesz az, hogy a gazda hízóba fogott süldője megdöglött-e ka­rácsony előtt vagy nem, vagy pedig, hogy a borját el tudta-e adni a vásáron vagy az is megdöglött az istállóban, mert a megyei állat­orvos olyan messze van és a kihozatala olyan költséges, hogy legtöbbször csak akkor hívja ki a gazda, amikor már késő­Nagyon fontos kérdés, amely, azt hiszem, a kormány programmjában szintén benne van, az utak kérdése. Én most nem transzverzális utakra gondolok, nem a sztratégiai szempont­ból fontos utakat nézem, hanem azt a kívánsá­got hangoztatom, hogy minden községnek le­gyenek bekötő utai, (Élénk helyeslés.) hogy minden község az év minden szakában járható úton tudjon a legközelebbi piachoz, a legköze­lebbi vasútállomáshoz jutni, óriási jótétemény volna ez a népnek és ez az alfája annak, hogy a nép gazdasági haladása lehetővé váljék. (Ügy van! TJgy van!) Ha a gazda nem tud ki; mozdulni a falujából, akkor bizony a termelési és értékesítési viszonyai is máskép alakulnak. T. Felsőház! Azt hiszem, hogy már nagyon is hosszú ideig vettem igénybe becses türelmü­! ket, (Halljuk! Halljuk!) de amint már tavaly is bejelentettem, minden egyes alkalommal, mint ceterum censeo-t fogom előhozni és kí­vánni azt, ami a földbirtokpolitika szociális ol­dalát nézve a legelső és legfontosabb, hogy minden földdel és házzal nem bíró földmun­kásnak otthona legyen, tehát nemcsak házhely­hez kell juttatni, hanem otthona is legyen, (Élénk helyeslés és taps.) ahol egy kis kertben i termelhet, ahol az udvarában egy ólban tud

Next

/
Thumbnails
Contents